Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-12-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM 1967. DECEMBER 9. SZÁM KARÁCSONYI SZERETET ARÁCSONY Istennek Krisztusban földreszállott, bűntől megszabadító, pusztulástól megmentő szeretetét hirdeti. Az emberiségnek a szeretetlenség, a gyűlölködés bűnében nem kell feltétlenül elvesznie. Megmaradhat. A jogtalanság helyén igazságosság támadhat. A háborúk helyett béke jöhet létre. Mindez megtörténhetik, mert Jézusban Megváltó született. Benne szeretetre szomjas lelkünk kiapadhatatlan forrásra lelhet. Általa rendeződhetik Istennel a bűntől megromlott viszonyunk, s ennek bekövetkeztével helyreállhat az emberekkel is szeretet-kapcsolatunk. Lehet szeretni. Tudunk jók is lenni. Ez karácsony örök, időszerű, boldogító üzenete. Ezért a karácsony a s^ergjtet ünnepe. Az isteni szeretet emberi jóságot ébresztő ünnepe. Az első emberpár a bűneset előtt zavartalan, paradicsomi boldogságot adó szeretet birtokában volt. Isten elleni lázadásával ezt a jóságra való eredeti képességét elvesztette. Azóta tudata alatt ezt vágyja vissza ez ember. A maga erejéből nem tud igazán jó lenni. Szeretetre, mint az egész életet szervező, mozgató, uralkodó erejére magunkból nem futja. Isten karácsonykor Fiában azért jött közénk, szeretetét Benne azért tette valósággá, hogy általa újra szerethessünk, a jóságnak megromlott eredeti állapota helyreállhasson. Mert van karácsony, mert a karácsonyi szeretet nem álom, nem ködkép, nem emberi rögeszme, hanem Krisztusban megnyilvánult valóság; azért van reményünk arra, hogy az emberi jóság tüze a szeretetlenség hamuján újból és újból áttörve végleg soha ki nem alszik. Karácsonykor Isten hozzánkvaló szeretetének tudatos, vagy öntudatlan megsejtése, megérzése lappangó jóság-vágyunkat felszínre hozza, felfokozza. Karácsonykor jobban akarunk szeretni, mint máskor. Ez a karácsonyi szeretet vágyásunk, ha halványan, ha erőtlenül is, de mégis valahogy Isten szeretetének fényét tükrözi. A karácsonyi szeretetnek a fényétől csillogóbbá lesz szemünk, lelket simogatóbbá egymással való beszédünk, nyájasabbá viselkedésünk. Karácsonynak ebben a szeretet-vágy keltette meleg hangulatában megpihen a lelkünk. Rövid időre kikapcsolódunk az élet zűrzavaros lármájából. Azonban bármilyen szivet melegítő is ez a karácsonyi hangulat, annak lelkünkre szálló aranyfüstje úgy eltűnik, mint a reggeli harmat. Legfeljebb csak a szép emléke marad. Nyomában életünkben semmi változás sem történik. Jónak lenni nagyon nehéz. Természetünknél fogva a mi szeretetünk iránya magunkfelé lejt. Ebből a magunk-szeretéséből csak Krisztus szabadíthat meg. Egyedül az ő megváltó szeretete elég erős ahhoz, hogy minket a minél önzetlenebb, minél érdektelenebb szeretet útjára vigyen. Az Ö Lelke új meglátásokat támaszt bennünk, az új látások új örömöket ébresztenek, ezek az új örömök új cselekedetekre indítanak. Meglátjuk a másik emberben a testvért, nemcsak mellette élünk, hanem örülni is tudunk neki, s boldogok vagyunk, ha szeretetünk szolgálatával segítségére lehetünk. Csak az a szeretet igazi, amelyik ettől a karácsonyi, krisztusi szeretettől fényes, s általa erős. A karácsonyi szeretet így válhatik Krisztus szeretete által a világot szebbé tevő, a lelkeket a bűn szennyétől megtisztító, legnagyobb hatalommá. A karácsonyi szeretet útját Isten rakta le, mint a világ megmentéséhez vezető utat. Ez az út a betlehemi bölcsőhöz vezet. A szeretetnek ezt a világ igazi felfelé haladását biztosító útját a mai kor istentagadása próbálja erőszakkal, cseles propagandával elzárni, az elvilágiasodás, az Isten-nélküliség korszelleme pedig igyekszik kétely, közöny keltésével elködösíteni. Isten nem akar bennünket az Ő útjára kényszeríteni. Csak meg akarja mutatni, mire megyünk, ha ezen az utón nem akarunk járni. Ahol erről az útról megfeledkeznek, ott vége van a társadalom egészséges fejlődésének. Ahol a szeretetnek közösségi magatartásunkat szabályozó ereje megszűnik, ott romlás, gyűlölet, gond és gyötrelem támad. Ott a nyers erő szak, az ököljog uralma következik el. Az emberiség felfelé haladásához ez az egy út, a betlehemi bölcső útja vezet. Ha ezen nem jár a világ, Krisztus szere tétével nem él, a Vele való közösségből kitaszítja magát, Ellene lázad, magára vessen, ha az egyre nagyobb erővel bomló, pusztító zűrzavar szakadékéba zuhan. A karácsonyest csillogása eltűnik, a gyertyák fénye kialszik. A kihúnyó külső fények mögött hadd sugározzák tovább a karácsony szeretetétől fénylő lelkek lángja. Asbóth Gyula
