Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-11-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 3. oldal AZ EVANGÉLIKUS VILÁGSZÖVETSÉG NYILATKOZATA A REFORMÁCIÓ ÉVFORDULÓJÁNAK JELENTŐSÉGÉRŐL Szerte a világon ünnepük az egyházak a reformáció 450. évfordulóját. Nekünk evangélikusoknak teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy miről is emlékezünk meg. Nagy általánosságban elismert tény az, hogy a 16. században szükség volt az Egvház megtisztítására. A történelemben Isten minduntalan hív bizonyos személyeket, akiknek az össze visszaság és nehézségek idején megadja a tisztánlátást, a hitnek az erejét, hogy az Egyházat hivatására és céljára emlékeztessék. Re formációi mozgalom mindenekelőtt azt jelenti, hogy Istennek a Lelke tevékeny az Egyházban. A reformáció évfordulóján megerősítjük azt a meggyőződésünket, hogy Isten az Egyház Ura, Ő vezeti és Ő erősíti nemzedékről nemzedékre. Bennünket evangélikusokat ez az évforduló arra hív, hogy átgondoljuk Luther Márton bizonyságtételét. Amikor visszatekintünk az ő rendkívüli személyiségére, meg kell kérdeznünk magunkat, vájjon az a mozgalom, ami az ő munkája nyomán indult meg, mit is jelent számunkra. Csak csodálattal adózunk neki, amiért oly nagy hatással lehetett korára. Többen is voltak, akik vágytak az Egyház belső reformációjára, szép számmal voltak Luther előtt is azok, akik meg akarták indítani a reformációt. Azonban valahogy csak Luther volt képes belenyúlni a keresztyén hit közvetlen közepébe, hogy azt élővé tegye mindenki számára. Képes volt arra, hogy saját korával megértesse magát és megválaszolja kortársai kérdéseit. Ha tehát Istent dicsérjük, amit akkor tett, vájjon készek vagyunk-e most mi az Ő eszközeivé válni? Meg kell találnunk az Evangélium valóságos jelentését a mi nemzedékünk számára. Bátraknak kell lennünk és erőseknek, hogy Jézus Krisztus békességre vezető, megszabadító Evangéliumát a mai kor emberének hirdessük, aki megkeseredetten és félelemtől űzve keresi az élet értelmét, kutatja az igazságot meg a békét. Minthogy egyházaink felé ezen a reformációi évfordulón különösen megnyilvánul az érdeklődés, sokféle kérdést irányítanak, intéznek hozzánk. Megfelelünk-e azokra, amelyek bennünket vagy elzárkózással vádolnak vagy azzal, hogy nincs időszerű mondanivalónk? Egyházaink nem dicsekedhetnek a múlttal anélkül, hogy ne mutatnának fel komoly értékeket és rendíthetetlen meggyőződést a jelenre vonatkozóan. Teljesen tisztában vagyunk a 16. század tragédiájával, s azzal, hogy Luther az egyházszakadást az Evangéliumhoz való hűsége miatt és az Egyház megújúlása érdekében volt csak képes elviselni. Ezért örvendezünk ma annak, hogy él a vágy a reformáció egyházaiban az egységre és hálásan jegyezzük meg, hogy Isten Lelke által az ökumenikus mozgalom jelentősen haladt előre. Beláthatatlan jelentőségű az, először igazán, hogy a reformáció problémái és céljai párbeszéd tárgyát képezhetik evangélikusok és római katolikusok között. Feltesszük, hogy ezek a beszélgetések mélyebb meglátásokhoz és tényleges cselekvésekhez vezetnek. A reformáció 450. évfordulója alkalmából nem valami történelmi eseményt kívánunk szemelőtt tartani és azt védelmünkbe fogni, hanem hirdetni akarjuk annak bizonyságtételét minden időben minden ember számára. Dr. Appel Endre az Evangélikus Világszövetség főtitkára 1 B A MAGYARORSZÁGI EVANG. EGYHÁZ ÜNNEPI NYILATKOZATA A REFORMÁCIÓ 450. ÉVFORDULÓJÁN fi A reformáció 450 éves jubileumi ünnepén mi, magyarországi evangélikusok, valamennyi evangélikus testvérünkkel és a reformáció egész népével együtt mélységes hálával járulunk Isten színe elé, hogy megemlékezzünk a reformációban adott ajándékairól, és megújuljunk a Tőle kapott küldetésünk betöltésére ... Hálával teszünk bizonyságot arról, hogy Isten a lutheri reformáció világosságát nem zárta a német nép határai közé, hanem elterjesztette magyar hazánkban is. Ő világosította meg Szentlelkével a nagy magyar reformátorokat, hogy koruk nehéz megpróbáltatásai között hirdessék bűnbocsátó kegyelmének drága örömhírét, és bátorítsák népünket a Krisztusban megújult élet nagy reménységével. Ö erősítette Szentlelkével a reformáció népét hazánkban, hogy necsak megálljon evangéliumi hitében, hanem évszázadokon át áldozatosan küzdjön népünk felemelkedéséért, haladásáért és nemzeti szabadságáért... Isten színe előtt kérjük és bátorítjuk egymást, hogy a reformáció örökségét így őrizzük, érvényesítsük és vigyük tovább a mi korunkban. (az “Evangélikus Élet”-ből) ^ butáét a 95 *7cteOioC Én, doktor Luther Márton, szerzetes Wittenbergből, nyilvánosan bejelentem, hogy néhány vitázó hitcikket bocsátottam közre, mégpedig a kegyelemről és a búcsúról. És bár ezért sem híres neves egyetemem, sem pedig világi és egyházi feletteseim nem kárhoztattak, mint hallom, vannak egyes tágszívű és gyorsan ítélő emberek, akik engem bűnös módon eretneknek kiáltanak ki, anélkül, hogy ezt az ügyet elég jól megismerték és megértették volna. Ezért most is azt kérem a keresztyén hűség kedvéért: ha Isten ezt megadta valakinek, győzzön meg engem a helyesebb felől, vagy pedig helyezze ítéletét Istennek és egyházának ítélete mögé! Nem vagyok olyan elvakult, hogy gondolataimat mindenki fölé emeljem. De nem is vagyok olyan elnéző, hogy Isten igéjét emberi kitalálások mögé tegyem. Jézus Krisztus él és uralkodik, tegnap, ma és mindörökké. Ámen.
