Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-08-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 5. oldal „Inkább Istennek...” Németországban az egyházi szervezet az avatatlan szemlélő előtt eléggé komplikáltnak tűnik. Áltálban három ún. “protestáns” felekezetit különböztetnek meg: az evangélikusokat, a reformátusokat és az uniáltakatt; az utóbbiak egyes helyeken az előbbi kettő egyesüléséből jöttek létre. Az egyházi szervezkedés jobbára a német tartományok területe szerint történt — van olyan tartomány, amelyben mind a három Ifelekezet megtalálható, van amelyikben csak az egyik. Elenyésző számiban találunk olyan szervezkedést is, amely nem követ földrajzi határokat, hanem bizonyos hitelvi elkülönülésben nyilvánul meg; ezeket “szabad” egyházaknak nevezhetjük. Az evangélikus, azaz lutheránus egyházak közös szerve a Németországi Egyesült Evangélikus Egyház, s ez inkább egyházszövetség jellegű. Az említett három felekeztehez tartozó ún. “protesáns” egyházakat pedig s Németországi Evangéliumi Egyház fogja össze, s ez szintén egyházszövetséget jelent. Gondosan kell figyelni mindig a névre, mert németiben igen kötetlenül használják az “evangelisch” fogalmat. Ez olykor a mi fogalmaink szerint “evangéliku.s”-nak, olykor pedig “evangéliumi”-nak fordítandó. A második világháborút követett német megosztottságban igen fontos jelenség az, hogy egyházi téren a kettészaka dást nem hajtották végre. A lutheránusok egyházszövetsége és általában a “protestánsoké” is, mint egységes szervezet működik mind a mai napig. Az igaz, hogy a keletnémet kommunista államhatalom évek óta mindent elkövet ennek az egységnek szétzüllesztésére. Eddig minden kísérlet hiábavaló nak bizonyult, még az az intézkedés is a Berlini Fal felhúzása után, hogy ezek az egyházszövetségek megosztottan üléseznek, mert nyugati övezetben tartandó ülésre a keleti képviselőket nem engedik ki, vagy kelei övezetbe a nyugati delegátusokat nem engedik be. Ezév áprilisának elején komoly politikai feszültség közepette hívták össze a Németországi Evangéliumi Egyház zsinatát; az egyik részlegét Nyugat Berlinbe, a másikat pedig, mivel a kelet-berlini ülésezést megtiltották, Fürstenwaldba a keletnémet zónában. A feszültség oka az az igen erős pi-itikai nyomás volt kommunista részről, hogy megbontsák az egyházszövetség egységét és elérjék annak kettészakadását. Mindenféle érveléssel törekedtek arra, hogy a keleti delegátusok ülésén kimondassák az “elszakadást”. Ezeknek az érveknek a lényege az volt, hogy a szerve zeti egységnek a lelki lényegét leszólták és igyekeztek annak politikai színezetet adni, amellett azt is hangsúlyozták kommunista részről, hogy az egység amúgy sincs meg, hiszen a szervezet két külön részlegben működik . ■ . Ebben a légkörben valóban apostoli bátorság kellett ahhoz a kiálláshoz, ahogy F. W. Krummaoher, a Pomerániai Evangélikus Egyház püspöke szólalt fel a keleti részleg ülésén. Visszautasítva az államhatalom érveit, többek között a kővetkezőket is mondotta: “ ... Ebben az egyházszövetség: ben el vagyunk arra tökélve, hogy ennek egységét, amint a múltban is tettük, továbbra is fenntartsuk és ellenálljunk minden törekvésnek, amely bennünket megosztani akarna .... ... Az evangéliumi keresztyénség Krisztus testének egyik tagja és hozzátartozik az Egyházhoz, mint annak része. Ez teszi szükségessé egységünk fenntartását, nem pedig egyéb meggondolások, amelyeket ellenünk felhoznak. Ez az egységünk nem szorítható állami vagy ideoló giai határok közé . . . . . • Ebben az ökumenikus korban bi zony anakronizmus volna, ha visszatérnénk azokhoz az időkhöz, amikor az állam uralkodhatott az egyházon, s ma mi itt a reformáció szülőföldjén feladnánk igényünket a nekünk adatott egy sí g iránt...” Krummacher püspökkel egyidöben, talán valamivel könnyebb körülmények között, hasonló bizonyságot tett a nyugati zsinat részleg előtt K. Scharf, a szintén megosztásban lévő Berlin-Brandenburgi Ev. Egyház püspöke: “Amint maga az Egyház elengedhetetlen tényezője az emberiség mai lelki és szó eiáletikai helyzetében mind tanításán, mind példáján keresztül, éppen annyira szüksége van a németeknek megosztott államukban evangéliumi egyházszövetségünkre életük szociális, politikai és lelki vonatkozásaiban, hiszen sokszor igen fontos és jelentős hatást gyakoroltunk eddig is a német társadalom magatartására és belső felépítettségére nézve... Éppen ezért az emberek egységének érdekében nekünk abban a helyzetben kell lennünk, hogy megmutassuk a nyilvánosság előtt, mit is képviselünk ...” A két részlegben, egyidejűleg megtartott zsinat végeztével a keletiek nevezése alapján az összesített 146 szavazatból (a keleti részlegben volt a több szavazat) 129 szavazattal a Bajorországi E vangélikus Egyház fejét, Dr. H. Dietzfelbinger müncheni püspököt választották meg a Németországi Evangéliumi Egyház elnökévé. K. Scharf püspök tíz, H- Lilje hannoveri ev. püspök két szavazatot kapott, öten nem szavaztak. Dietzfelbinger püspök megválasztása óriási felháborodást keltett keletnémet politikai körökben, holott mindenki tudja róla, hogy higgadtfejű, nagytudású és mélyhitü egyházi vezető, aki eddigi egyéb munkaköreiben tudatos következetességgel és tántoríthatatlan lelki erély !y©l szolgálta egyháza és népe javát... nőm elszigetelődésre, hanem az emberi közösség érdekeinek előmozdítására. Sajnos azonban bizonyos az, hogy minden szándéka ellenére sem lesz Dietzfelbinger püspök képes arra, hogy — amint ezt egy sajtónyilatkozatában közölte — elnöki tevékenységét az egyházszövetség mind nyugati, mind keleti rész legében kifejthesse. Mindenesetre az a fontos, hogy lényegi egységét az egyházszövetség megőrizte és erről elnöke megválasztásában tett bizonyságot — ez pedig keletnémetországi hittestvéreink esetében élövé tette ismét az írás betűjét: “Istennek kell inkább engedni mintsem embernek!” (NB/bbp) AZ EGYHÁZ HÍREI FINNORSZÁG • A Finn Ev. Egyház püspöki kara élesen tiltakozóit a kötelező isko'ai hitoktatás megszüntetésére irányuló törekvések ellen. • A. Hauha helsinki püspök látogatást tett az Észt Ev- Egyházban és reményét fejezte a finn és észt egyházak közötti kapcsolatok elmélyülésére.
