Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-05-01 / 4. szám
ERŐS Vol. XXXI. Évfolyam 1967. No. szám. ANYANYELVŰNK VÉDELMÉBEN ‘‘Nekünk a nyelvünk közös kincsünk : az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is annyi jut, mint a hercegnek és csak annak nines belőle semmije, aki maga dobta el magától. Titkos jegy, amelyről minden bábeli zűrzavarban egymásra ismerünk. Bástyánk, lélekgyepűnk, védelmi rendszerünk, szent kaípunk, amelyik kizár és befogad, menedéket nyújt és otthonunkat jelzi. Nincs nemzeti vallásunk, művészetünk, tudományunk és jogrendünk éppúgy Európáé, mint a miénk, egyedül a nyelvünk a mi külön sajátunk és senki másé, Ezt beszélni és művelni: az igazi magyar művészet.” (D'r. Ravasz László.) Akármilyen messze is szakadtunk szülőhazánktól, vafn egv közös titkunk, amely összeköt bennünket: az anyanyelvűnk. Amíg a nagyvilág hangzavarában anyanyelvűnk zenéjét el nem felejtjük, mák hallásában, szólásában, írásában és olvasásában örömünket leljük', addig egymás számára nem leszünk idegenek. Kijövetelünk alkalmával elhagytuk mindenünket, de nyelvünket magunkkal hoztuk. Ez a kincsünk megmaradt. Ennek megtartása és gyermekeinkre való. átörökítése egyik legszentebb kötél ességüt k. Nem egyszerű, nem könnyű feladat, hanem hősies erőfeszítést kívánó áldozat. Az aiiyanyelv a nemzeti lélek-testnek egyik szerves része. Olyan, mint a testnek a szem vagy a láb. — Lehet láb és szem nélkül is élni, de csak bénán, vakon. Élhetünk anyanyelvűnk nélkül is, de csak csonkán. Egészséges gondolkodású ember szándékosan nem teszi magát vakká, bénává. Egészséges magyar nemzeti érzésünk nem dobatja el velünk nemzeti anyanyelvűnket. Ezt az öncsonkítást csak az követi el, akiben kihalt a magyar nemzeti lélek. Viszont a láb és szem is csak a testtel szerves összefüggésben él. Attól leváltan halott. A magyar nyelv is a magyar nemzeti lélektől függetlenül halott, mű nyelv. Ezért, aki magyarul beszél, nem magyar még. Egy idegen is megtanulhat teljesen magyarul anélkül, hogy a magyarsághoz ezáltal bármi köze is lenne. Anyanyelvűnk csak mint a magyar nemzeti lélek fáján termett gyümölcs, amelyben benne van| annak a léleknek minden íze, szépsége, zamata, tehet bennünket magyarrá. A nemzeti lélek alkotó eleme a nemzeti öntudat. Tehát anyanyelvűnk védelmében elsősorban magyar nemzeti öntudatunk ápolására, erősítésére van szükség. Széchenyi szavai szerint: “képzielhető-e, hogy a magyar férfi magyar asszonnyal anyanyelvén nem folytathatott beszélgetést?” Ennek nem volt más magyarázata, mint az> hogy Széchenyi idejében a nemzeti öntudat úgy elsorvadt, hogy eldobta magától a nemzeti nyelvet. Anyanyelvűnk megtartója mindenkor és minden körülmények között, jelen szétszórodcttságunkban is csak a nemzeti öntudat lehet. A nemzeti öntudat pedig elsősorban annak felismerése, hogy Isten teremtő végzéséből beszélem a magyar nyelvet. Ehhez az ő teremtő végzéséhez kell hűnek maradnom azáltal, hogy nemzeti öntudatomat erősít(Folyta tás a következő oldalon) ISTEN EGYIK KEDVES EMBERE Kozma Imrét, a detroiti gyülekezet tb. fögondnokát, évek hosszú során át volt fögondnokát az úr elszólította az élők sorából. A 84 évet élt, Qsikvánd, Győr vm.-böl származó testvérünk Isten egyik kedves embere volt. Azúr kegyelme életének fáján a lélek gyümölcseit, a szeretetek jóságot, hűséget, szelídséget áldott terméssé érlelte. Megválasztott tisztének köte. lességeit ezért is tudta mindig, szélcsendes időben és hullámverések között, ritka bölcs tapintattal ellátni. Sohasem akart uralkodni, de mindig tudott szolgálni. Egykori és jelenlegi lelkészének tisztelője, támogató, megértő munkatársa volt. Hűséges élettársával együtt, az istentiszteletek látogatásában elmaradhatatlannak, az áldozatvállalásban fáradhatatlannak bizonyult. Vallásossága híven tükrözte a minden szélsőségtől mentes, természetes egyszerűségű, istenfélő, emberszerető, régi dunántúli evangélikus népi kegyességet. A hitet megőrizte, ezért a hit megtartotta öt. Hitéivel, magyarságával nem kérkedett soha, de hűtlenné sem vált egyikhez sem. Istent áldjuk közöttünk végzett szolgálatáért Gyülekezetünk hűségesen megőrzi emlékét. A gyászban az Evangélikus Konferencia is őszinte szívvel osztozik. — A Konferencia régebbi vezetői előtt is közismert, és megbecsült volt személyisége. Koporsója mellett vigasztalásul így szólt az Ige: “A nemes harcot megharcolíam,futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igaz bíró.” Május 20 án volt temetésén majdnem a teljes számú gyülekezet, sok jó barátja, tisztelője vett részt. Felámadunk!
