Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-04-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 3. oldal felvidéki magyar ev. lapban, melynek én akkor nem szerkesztője, hanem csiak egyházpolitikai cikkírója voltam, addig a Masznyik-forditás elleni összeesküvésről részletes felvilágosítást Zoch Sámuel modori lelkész, szlovák püspöktől kaptam. Jólesik látnom és olvasnom a kapott új fordítás bevezetőjében, hogy mind Masznyik, mind Raffay fordítása is rajta van azon a listán, mely felsorolja, hogy a mostani fordítók milyen fordításokat “tartanak szemmel és használnak fel folyamatosan “ .. . mért nem tudja látni egymás; a sok ember .. . úgy, ahogy az édesanyjuk tudja őket látni?” (Mécs László) Rólunk legtöbbet a szemünk árul el. Az a lelkünk tükre, képmása. Ezért ahány ember, annyi egyéni nézésű szem. Közös érzéseket tükröző szemek is vannak. Ilyenek az anyai szemek. Ezek az anyai szeretet közös érzéséről beszélnek. Annak a lámpásai- Ez a szeretet az egyik anya szemében talán csak halványan pislákol, míg a másikéban tisztán ragyog, mégis valamiképpen mindegyikének a tekintetéből az anyaságot felismertetvén vG an felénk. Senkinek a szeme sem tud úgy nézni bennünket, mint az édesanyánké: annyi bánat árnyékolta örömmel, panaszló vádban annyi megbocsátással. A vajúdás szent kínjában égő anyai szemek szeretet fakasztotta örömkönnyeivel érkeztünk a világba. Ezek az anyai szemek szőtték jóságuk sugaraival a fejünk alját simára, takarónkat puhára. (Ezeknek az anyai szemeknek bántó viselkedésünk miatt szomorkodó villózása milyen sokszor indított bennünket magunkbaszállásra, késztetett jobbulásra. Mosolygásukban a kék ég derűje áradt ránk. Hittől ( bizakodástól csillogásuk a reménység sugaraival hintette be bizonytalan holnapjaink útját. Értünk pergő könnycseppjeik imádsággal ostromolták az eget, amikor szomorúság és bánat sza kadt ránk- At a t©r és idő messzeségein mindenhol és mindig velünk voltak, ránk vigyáztak. A kísértések nehéz éjjelein1 a felvillant anyaszem könyörgő tekintete milyen sokszor riasztott vissza a bünbemunkájuk közben.’’ Masznyik emlékének szolgáljon vigasztalásul az a tény, hogy a mostani fordítás munkásai között ifjú dr. Profile Károly vezetőszerepet vállalt, Raffay emlékének tiszteletét pedig szolgálja az a körülmény, hogy a fordítók Raffay fordításának utolsó kéziratát is elkérték a családjától, felhasználás céljából. Az áj próbafordítás füzetét hálás szeretettel megköszönve, erre a fontos munkára Isten gazdag áldását kérjük tengerentúlról is! Egyed Aladár eséstől. Ezekből a szemekből áradó szeretet a szegénységben gazdagított, magányosságunkban simogatott, táplálta lelkünket, formálta jellemünket. Amikor már minden más emi-kur.K elavult selyemként régen szétfoszlotf. ezek az anyai szeretetszemek ez emlékezetünkben még akkor is fénylenek. Anyák napján gondoljunk hálával ezekre a szeretetszemü édesanyákra. Nem minden anya ilyen. Ez valóban igaz. De voltak mindig ilyen édesanyák. És mert mindig voltak szeretetszemű édesanyák, azért nem hullott még szét teljesen ma sem a családi élet, és ezért nem bomlott még fel egészen a többi emberi közösség. Korunkban ezeket az anyaszemeket az önzés betegsége támadta meg. Az önzés nyavalyájától sohasem volt ment a világ. Ezért mindig is voltak önző anyák. Az önzés azonban ma uralkodó életgyakorlattá vájt. A családi élet keretén belül is egyre jobban elhatalmasodik a lelkek felett. Az anyákban régebben élt a szolga lat gyakorlása álltai megvalósuló családi összetartozás érzése. Ma ez kialvóban van. Kioltja az a felfogás, hogy lehetnek anyák az anyai kötelesség vállalása nélkül is. Valamikor az anyák többsége a gyermeket elsősorban Isten kezéből vette át mint áldást. Ma ez kimegy a divatból és csak az orvos kezéből veszik át a gyermeket, mint terhet. Sokan az anyaságban csak egy természeti szükségességet látnak, s nem tekintik azt Istentől kapott hivatásnak- Ezért tükrözi manapság mind több és több anya szeme a szeretet helyett a szeretetlenséget. A családi kötelékektől magukat egyre jobban függetlenítő anyák szeméből gyermekeik felé a nemtörődömség közönye ásít, a hitetlenség lelkeket fagysztó hidege árad. Az ilyen anyaszemek szeretetet fagyasztó légkörében elnémul a gyermek kacagás, kialszik az otthonban a közös tűzhely lángja, s az üyen sivár családi együttesből menekülnek a gyermekek. Sok ma a szülői tekintély ellen lázadó, tékozló életű, a mai gazdagság és tudomány sok fényt adó világában is céltalanul. vakon kóborló fiatal. Ennek nagy részben a gyermekeik nevelését elhanyagol azok szeretetet, szülőkhöz ragaszkodását hitből fakadó szeretet hiánya miatt felébreszteni nem tudó, -más irányú elfoglaltságuk miatt velük törődni nem akaró anyák az okai. Az ilyen anyák hiába adnak meg mindent gyermekeiknek, autót, pézzt, szép lakást, ha nem adnak nekik szerető gondoskodást, ha nem adják nekik önmagukat, ha nem áldoznak időt arra, hogy velük lehessenek. Egy kimutatás szerint Amerika több milliós nagy városaiban naponta átlag 20 gyermek -tűnik el nyomtalanul az otthonokból. Nem a szegénység űzi el őket. Közöttük sok jómódú szülő gyermeke is van. -Az anyjuk szemében kialudt a szeretet fénye. Azért nem lelik helyüket a szülői házban. Nem kell nekik még a minden kényelmet biztosító palota sem, mert az anyai szeretet, gondoskodás nélkül az csak rideg szépségben csillogó lakás, de nem a vágyva vágyott lelket melegítő, derűt árasztó otthon. Ezért adassák dicséret azoknak a hőslelkű anyáknak, akik ebben a mai “babysitter”-es korban is Isten szíve szerint vajó anyák akarnak lenni, akik családi otthonukat az istenhi-t és a belőle fakadó szeretet alapjaira építik fel, akik vallják, hogy bár mások szaladjanak e világ ködképei után, ők és az ö házuk népe az Űrnak szolgálnak. Ezeknek az anyáknak a szeméből a hit -gyújtotta oltártüzek tiszta fényeként világít a szeretet. Ezek az anyák ebben a mi össze-vissza kúszál-t lázadó bábeli társadalmunkban is Isten jelenlétéből erőt és vigaszt merítenek arra, hogy anyai kötelességeikkel és 'feladataikkal járó terheket zokszó nélkül hordozhassák. Ezeknek az anyáknak a szemében a győzelem öröme ragyog, valahányszor sikerült nekik a világ csábításaival szemben gyermekeik szeretetét, bizalmát, ragaszkodását úgy megnyerni, hogy azok az otthon védő falai közt jobban érezzék magukat, mint az utca ezer veszélyt rejtő emfoervadonában. Ezek a höslelkü anyák azért harcolnak a szere-A szeretetszemű Édesanyák
