Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)

1967-04-01 / 3. szám

ERŐS VÁR 3. oldal felvidéki magyar ev. lapban, mely­nek én akkor nem szerkesztője, ha­nem csiak egyházpolitikai cikkírója voltam, addig a Masznyik-forditás elleni összeesküvésről részletes fel­világosítást Zoch Sámuel modori lel­kész, szlovák püspöktől kaptam. Jólesik látnom és olvasnom a ka­pott új fordítás bevezetőjében, hogy mind Masznyik, mind Raffay fordí­tása is rajta van azon a listán, mely felsorolja, hogy a mostani fordítók milyen fordításokat “tartanak szem­mel és használnak fel folyamatosan “ .. . mért nem tudja látni egymás; a sok ember .. . úgy, ahogy az édes­anyjuk tudja őket látni?” (Mécs László) Rólunk legtöbbet a szemünk árul el. Az a lelkünk tükre, képmása. Ezért ahány ember, annyi egyéni nézésű szem. Közös érzéseket tükröző szemek is vannak. Ilye­nek az anyai szemek. Ezek az anyai sze­retet közös érzéséről beszélnek. Annak a lámpásai- Ez a szeretet az egyik anya szemében talán csak halványan pislákol, míg a másikéban tisztán ragyog, mégis valamiképpen mindegyikének a tekinteté­ből az anyaságot felismertetvén vG an fe­lénk. Senkinek a szeme sem tud úgy nézni bennünket, mint az édesanyánké: annyi bánat árnyékolta örömmel, panaszló vád­ban annyi megbocsátással. A vajúdás szent kínjában égő anyai szemek szeretet fakasztotta örömkönnyei­vel érkeztünk a világba. Ezek az anyai szemek szőtték jóságuk sugaraival a fe­jünk alját simára, takarónkat puhára. (Ezeknek az anyai szemeknek bántó vi­selkedésünk miatt szomorkodó villózása milyen sokszor indított bennünket ma­­gunkbaszállásra, késztetett jobbulásra. Mosolygásukban a kék ég derűje áradt ránk. Hittől ( bizakodástól csillogásuk a reménység sugaraival hintette be bizony­talan holnapjaink útját. Értünk pergő könnycseppjeik imádsággal ostromolták az eget, amikor szomorúság és bánat sza kadt ránk- At a t©r és idő messzeségein mindenhol és mindig velünk voltak, ránk vigyáztak. A kísértések nehéz éjjelein1 a felvillant anyaszem könyörgő tekintete milyen sokszor riasztott vissza a bünbe­munkájuk közben.’’ Masznyik emlékének szolgáljon vi­gasztalásul az a tény, hogy a mos­tani fordítás munkásai között ifjú dr. Profile Károly vezetőszerepet vállalt, Raffay emlékének tiszteletét pedig szolgálja az a körülmény, hogy a fordítók Raffay fordításá­nak utolsó kéziratát is elkérték a családjától, felhasználás céljából. Az áj próbafordítás füzetét hálás szeretettel megköszönve, erre a fon­tos munkára Isten gazdag áldását kérjük tengerentúlról is! Egyed Aladár eséstől. Ezekből a szemekből áradó sze­retet a szegénységben gazdagított, magá­nyosságunkban simogatott, táplálta lel­künket, formálta jellemünket. Amikor már minden más emi-kur.K el­avult selyemként régen szétfoszlotf. ezek az anyai szeretetszemek ez emlékeze­tünkben még akkor is fénylenek. Anyák napján gondoljunk hálával ezekre a sze­­retetszemü édesanyákra. Nem minden anya ilyen. Ez valóban igaz. De voltak mindig ilyen édesanyák. És mert mindig voltak szeretetszemű édesanyák, azért nem hullott még szét teljesen ma sem a családi élet, és ezért nem bomlott még fel egészen a többi emberi közösség. Korunkban ezeket az anyaszemeket az önzés betegsége támadta meg. Az önzés nyavalyájától sohasem volt ment a világ. Ezért mindig is voltak önző anyák. Az önzés azonban ma uralkodó életgyakor­lattá vájt. A családi élet keretén belül is egyre jobban elhatalmasodik a lelkek fe­lett. Az anyákban régebben élt a szolga lat gyakorlása álltai megvalósuló családi összetartozás érzése. Ma ez kialvóban van. Kioltja az a felfogás, hogy lehetnek anyák az anyai kötelesség vállalása nél­kül is. Valamikor az anyák többsége a gyermeket elsősorban Isten kezéből vette át mint áldást. Ma ez kimegy a divatból és csak az orvos kezéből veszik át a gyermeket, mint terhet. Sokan az anya­ságban csak egy természeti szükségessé­get látnak, s nem tekintik azt Istentől kapott hivatásnak- Ezért tükrözi manap­ság mind több és több anya szeme a szeretet helyett a szeretetlenséget. A családi kötelékektől magukat egyre job­ban függetlenítő anyák szeméből gyer­mekeik felé a nemtörődömség közönye ásít, a hitetlenség lelkeket fagysztó hide­ge árad. Az ilyen anyaszemek szeretetet fagyasztó légkörében elnémul a gyermek kacagás, kialszik az otthonban a közös tűzhely lángja, s az üyen sivár családi együttesből menekülnek a gyermekek. Sok ma a szülői tekintély ellen lázadó, tékozló életű, a mai gazdagság és tudo­mány sok fényt adó világában is céltala­nul. vakon kóborló fiatal. Ennek nagy részben a gyermekeik nevelését elhanya­gol azok szeretetet, szülőkhöz ragasz­kodását hitből fakadó szeretet hiánya miatt felébreszteni nem tudó, -más irá­nyú elfoglaltságuk miatt velük törődni nem akaró anyák az okai. Az ilyen anyák hiába adnak meg mindent gyermekeik­nek, autót, pézzt, szép lakást, ha nem adnak nekik szerető gondoskodást, ha nem adják nekik önmagukat, ha nem áldoz­nak időt arra, hogy velük lehessenek. Egy kimutatás szerint Amerika több milliós nagy városaiban naponta átlag 20 gyermek -tűnik el nyomtalanul az ottho­nokból. Nem a szegénység űzi el őket. Közöttük sok jómódú szülő gyermeke is van. -Az anyjuk szemében kialudt a sze­retet fénye. Azért nem lelik helyüket a szülői házban. Nem kell nekik még a minden kényelmet biztosító palota sem, mert az anyai szeretet, gondoskodás nél­kül az csak rideg szépségben csillogó la­kás, de nem a vágyva vágyott lelket me­legítő, derűt árasztó otthon. Ezért adassák dicséret azoknak a hős­­lelkű anyáknak, akik ebben a mai “baby­­sitter”-es korban is Isten szíve szerint vajó anyák akarnak lenni, akik családi otthonukat az istenhi-t és a belőle fakadó szeretet alapjaira építik fel, akik vallják, hogy bár mások szaladjanak e világ köd­képei után, ők és az ö házuk népe az Űrnak szolgálnak. Ezeknek az anyáknak a szeméből a hit -gyújtotta oltártüzek tiszta fényeként világít a szeretet. Ezek az anyák ebben a mi össze-vissza kúszál-t lázadó bábeli társadalmunkban is Isten jelenlétéből erőt és vigaszt merítenek arra, hogy anyai kötelességeikkel és 'fel­adataikkal járó terheket zokszó nélkül hordozhassák. Ezeknek az anyáknak a szemében a győzelem öröme ragyog, va­lahányszor sikerült nekik a világ csábí­tásaival szemben gyermekeik szeretetét, bizalmát, ragaszkodását úgy megnyerni, hogy azok az otthon védő falai közt job­ban érezzék magukat, mint az utca ezer veszélyt rejtő emfoervadonában. Ezek a höslelkü anyák azért harcolnak a szere-A szeretetszemű Édesanyák

Next

/
Thumbnails
Contents