Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-02-01 / 2. szám
mö s vár 5. oldal y\z estharang már régen elmondta altatódalát, de még mindig hűl“ lőtt a hó a fáradt falu fölé ... A tél, mmt egy óriási, fehér puha selyempaplan takarta be a behunytszemű kis falusi házakat. Csak a Kovács Miskáék palatetős házának ablakában virrasztott valami világosság . . . Különös ember volt ez a Kovács Mihály. Már régen elszakadt Istentől is, emberektől is. Magának való, magának élő, mozdulatlan arcú, —> hallgatag gazda volt. Nem bántott ö soha senkit, de nem is igen állt szóba senkivel. Csak dolgozott, — meg élt a családjának. A felesége, Rozika és a nyolcéves kisfia, Andriska volt számára az egész világ és az egész emberiség. Andriska még néha eljárt játszani a pajtásokkal, Rozika még benne élt hétköznap a faluban, vasárnap a templomban. De Kovács Mihály csak magának élt, otthon, a bezárt kapu mögött. El is nevezték hamarosan "Kapus” Kovácsnak. Ezen az éjsszakán "Kapus” Kovács már másodszor nézi meg a kaput: be van-e jól zárva?! — Miért nem alszik? Mitől fél?! Ugyan ki járhatna erre, ezen a csendes, álmos éjszakán?! A halkan hulló hópelyhek riadtan repülnek szét "Kapus” Kovács kemény, komor arcáról . . . Nem csoda, hogy ilyen komorrá keményedért az arca, hiszen a Halál ólálkodott a háza körül . . . Andriska, a kedves, kicsi Andriska, akiért élt, ott feküdt nagy betegen az ágyon . . . Rozika most váltotta rajta a borogatást és az anyák örök angyalarcával sírva nézte a lázas kis fiát. A lámpa fénye még tüzesebbé tette a lázban gyötrődő gyermeket. Rozika felállt. Valami papírt keresett lámpaernyőnek, hogy Andriska szemét ne bántsa annyira a fény. Hirtelen nem talált mást, csak azt az újságot, amit vasárnap vásárolt atemplomkapuban. Amíg vitte a lámpa felé, egy pillanatra eszébe jutott, hogy mennyire megszidta ezért is az ura, meg a templomért is . . . A lámpaernyő Most mégis feltette a lámpára. — Ügyes, asszonyi mozdulattal megtüzte, nehogy leessen — a lámpaernyő . . . "Kapus” Kovács ott ült az asztalnál . . . Nézte a szemefényét, a szenvedő, halállal birkózó Andriskát. Azután eszébe jutott ez az egész mai nap. Milyen borzasztó! Hogy fel tud fordulni egyszerre a világ. Hogy össze tud törni ilyen rövid idő alatt a boldogság. — Nem is gondolt eddig semmi komolyra Igaz, hogy már néhány napja fekszik a gyerek, de hogy ez legyen belőle?! . . . — Mit is mondott ma az orvos? — ismételte magában. — Itt már csak az Isten segíthet! — igen, ■— így mondta. És mintha valami hozzá hajló testvéri ölelés lett volna a szavában. Azután a tisztelendő úr is itt volt. Meglátogatni az Andriskát. Azt mondta: “Isten kezében vagyunk, Mihály!” — Az lehet, — mondta csendesen önmagának, — de itt már minden elveszett . . . Kemény arcán úgy peregtek a könnyele, mint a feketén lehulló csillagok az augusztusi éjszakán. Aztán halálos fáradtan belebámult —. a lámpaernyőbe . . . Egyszeresük odavilágosodott valami a szeme elé. Néhány sor a lámpaernyőnek megtett újságból. Vastag, fekete betűkkel ott állt előtte ez a mondat: “Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett!” "Kapus" Kovács nézte, néz'e sokáig ezt a mondatot. Egy elfelejtett régi emlék kezdte lassan átinelegíteni a szívét. Amikor ott állt egyszer a konfirmációi oltár előtt, és látta, igen, látta egészen tisztán maga előtt Őt . . . Jézus Krisztust. “Kapus” Kovács lassan felállt. — Térdre ereszkedett az asztal mellett, mintha az oltár előtt lenne. A kezét összekulcsolta: — Ide jöjj, Uram! Te ... Te . j. . még meggyógyíthatod! Én tudom ! . . . Én hiszem! . . . Aztán odament az ágyhoz és átölelte síró asszonyát. Hajnalig ketten ültek és ketten imádkoztak a betegágy mellett . . . Reggelre csendes, egyenletes lé’ Iekzéssel, kisimult arccal aludt Andriska. Amikor kinyitották az ablakot, a gyermek is kinyitotta a szemét. Ez a szem tiszta volt és reájuk mosolygott . . . Élt .... és újra az övék volt . . . Odakünn a vasárnapi templomba hívogatott a harangszó . . . Rozika hálaadó szívvel templomba .készülődött . . . “Kapus” Kovács utánaszólt: — Várjál, én is elmegyek . . . Rozika sugárzó arccal nézett az urára. A szemében egy boldog könnycsepp ragyogott, a csoda: — Egyszerre kapta vissza a fiát és az urát. Az ajtóból mégegyszer visszajött. Megcsókolta a fiát, aztán lassan levette, megsímngatta és megcsókolta a — lámpaernyőt . . . (f-) MEGSZŰNT A BÖJTI TILALOM A pápa rendeiote feloldó ta az eddig a római katolikusok számára fennállott böjti (hamvazószerdától húsvétig) étkezési korlátozásoka-. A teljes böjt ezután csak hamvazószerdán és nagypénteken van érvényben. — Mi, evangélikusok, erről eddig is így tanítottunk Luther Mártonnal: A böjtölés ugyan szép külső önfegyelmezés”, de kinekkinek az Úr Jézus Krisztus iránt tanúsítót1: szívbéli hite az, ami Istennél számít. AJÁNDÉK-BIBLIÁK Az Amerikai Magyar Református Egyesület dícsérotet érdemel, hogy minden új tagnak belépésekor egy Bibliát ad ajándékba. “Az én beszedem . . . nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok .. . (Ézs 55:11).
