Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-01-01 / 1. szám

6. oldal ERŐS VÁR trónja előtt fekszik a ragyogó, si­ma kristálytenger. A világtörténet­ből Isten országának történetéhez, annak bekövetkezéséhez az átmenet súlyos katasztrófákon át vezet. A régi világ borzalmas haláltusában elpusztul. A régi és új világ kö­zött ezt az átmenetet, nem egészen találóan, világalkonyatnak nevez­zük. Ebben a nagy küzdelemben réaztvesz az egyház is. Az egyház egyik része a világ hatalmába( ke­rül. Istenhez hűtlenné válik, pa­ráznává lesz; ez a Jelenések könyve nzerint állaton lovagol majd, ez lép egyezségre a démoni hatalmakkal. Nem szűnik meg egyház lenni, egyház marad és még egyéb más is. (Propaganda szerv.) Prédikál Istenről, de még egyéb másról 'is. (Dicséri az államhatalmat.) Ezál­tal a világgal együtt Isten ítélete alá .kerül. A másik része az egyház­nak hű marad, a házasságot Krisz­tussal tisztán megőrzi. Ezt a világ ócsárolja, szorongatja, üldözi. (Hit­valló egyház!) Másfelől ez az egy­ház szoronga itatásai között Isten­nek a segítségét tapasztalhatja meg. Bizonysáig tevők, próféták adatnak neki, akik vigasztalják. Ez meg­éri majd mégegyszer Jézusnak di csőséges eljövetelét. A Jelenések könyvének tanítása szerint nekünk világtörténetet kell látnunk, átélnünk, magunkban hor­danunk. Vagyis fel kell hagynunk azzal a gondolkodással, hogy csak önmagunk sorsának a törődésére, vagy családunk jövendőjének bizto­sítására összpontosítsuk figyelmün­ket, vagy pedig csak a saját né­pünk történetével foglalkozzunk. Isten embereket akar, akiknek a Világ sorsa fekszik a szivükön. A keresztyének lehetnek azok az em­berek, akik figyelnek a világ lépé­sére. Isten azt akarja, hogy ne csak kívülről figyeljük a világ történe­tét, hanem lássuk meg a külső tör­ténések mögött a láthatatlan isteni hatalom működését is. A Jelenések könyve megőriz bennünket a meglepetésektől és felszabadít a*z 'illúzióktól. A mo­dern ember felfogása szerint az em­ber számára csak a külső életfelté­teleket kell biztosítani s akkor az emberiség lépésről-lépésre halad majd előre. De a, Jelenések könyve kemény kézzel megragadja s le­tépi babérkoszorúját, bíborköpe­nyét s az ember megláthatja, hogy a bíborköpeny alatt a halál rejtő­zik; a, nagy technikai haladás csak kendőzése a pusztulásnak. Keserű érzést kelt bennünk, ha illúzióink­tól megfosztanák. — A Jelenések könyve ezt teszi. Viszont illúziók­ban meghal az ember. Egyszer, rá kell jönnünk, hogy a világ a ha­lál hatalmába került. Jó, ha ezt már időben tudjuk és nem akkor, amikor már késő. A politikai élet­ről is tanítást ad a Jelenések könyve A világra törő állat képében so­kan az államot látják. Tény, hogy minden állam állattá válhatik. Mindegyik, akárm'iféle kormányfor­­rnája van is, ha a,z a hatalmat töb­bé nem a rendért, a békesség fenn­tartásáért, polgárainak jólétéért, szabadságáért, hanem pusztán ma­gáért a zsarnoki hatalom gyakor­lásáért bitorolja. Ebben az eset­ben az állam a maga küldetését el­veszíti. Ahelyett, hogy a zűrzavart megfékezné, amelyre rendeltetett, teljes erejével annak előidézőjévé lesz. A Jelenések könyvében a pecsé­teket a bá,rány töri fel. Ez azt je­lenti, hogy minden csapást Isten kezéből kell elfogadnunk. Minden mögött az Ö jósága rejtőzik. A Jelenések könyve három világ­ról beszél; égről, földről, pokolról. A modern ember nem akarja bele­illeszteni a maga világképébe az eget és a poklot. Szerinte ez csak babona, Ennek azonban súlyos kö­vetkezményei vannak. Ha az em­ber tagadja a poklot, üressé teszi az eget is. Ha tagadja a démono­kat, tagadja az angyalokat is. A- ho! nem hisznek a Sátán létezésé­ben, ott az Isten nem személyiség többé. Isten személyiségének elve­tése pedig a “M'indenség”, “Isten­ség”, üres fogalom alkotásához ve­zet. Mivel igy az eget lassan ki­­iiresítik, végül el is törlik. Ekkor az ember már csak a, földet ismeri e). való Világnak, csak az embere­ket létező személyeknek. És ekkor lesz az ember istentelenné. Mindig •rosszra vezet, ha az ember az evangélium igazságait korrigálja, vagy törli. (Ez pedig most nagyon divatozik!) Az ilyen tagadás las­san csődbejuttatja az egész keresz­tyén hitéletet. Ha az ember elveti a Sátánt, akkor elveti az angyalo­kat, elveti a személyes istenséget, akkor magából alkot istent. Mi lesz ennek a vége? Az, hogy az ember Sátánná válik. Isten és a Sátán között áll az ember. Nek'i döntenie kell: Isten­nel, vagy a Sátánnal akar-e élni. Ebbe az ég és pokol, Isten és Sá­tán között folyó küzdelembe a,z emberen kívül a természet, a te­remtett dolgok világa is belekeve­redik. Ha az ember a Sátán haltai­ménak adja át magát, akkor rom­lásba rántja a természetet is. Isten teremtett világa ekkor a Sátán harcterévé lesz. Gondoljunk csak arra, hogy megrántotta a ma em­bere a természetet. A Jelenések könyvének végső ta­nítása ez; — az éjszaka csak az utolsó előtti nap, amelyre követ­kezik a nappal, az utolsó nap, Isten Világos nappala. A világtörténe­lemnek a vége nem a pusztulás éj­szakája, hanem Istennek győze­delmes nappala. Asbóth Gyula iGondoikodásra l 1 késztető sorok.. J ° Vájjon a gyülekezeted bö- ° ° kezűbben és készségesebben ° ° adakozna , ha azt mondhat- ° ° nák, hogy valaki éhezik, ° ° mert nem adtál többet az% ° egyháznakf Hát pedig tuddZ % mag, hogy vannak, akik é-% o heznek — a számuk légió — ° % éheznek az Isten igéje után. ° Z Bizony, csak annyit adunk, ° o hogy az egyházat éppen-° o hogy életben tartsuk, de nem ° o adtunk eleget ahhoz, hogy° > ereje' legyen feladatának el- ° > végzésére: a bizonyságtevés, % ° szeretet és lélekmentés mun- 2 % kajára, melyre Ura elhívtál o öt, s melyet Te is elvársz ő % az egyháztól! ° ! UULSJUlJLfiJULSLSULSL^^

Next

/
Thumbnails
Contents