Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-06-01 / 6. szám

6. oldal ERŐS VÁR szüleivel a konferencián, akik ré­szére “magyár óvoda” is volt. Több olyan középiskolás is eljött erre az alkalomra, akik már külföldön szü­lettek, Magyarországon sohasem jártak és mindígi külföldi iskolába jártak. Végül elmondhatjuk azit is, hogy európai viszonylatban tekin­télyes áldozatot kellett a sokszor igen messziről jött résztvevőiknek hozniok ahhoz, hogy egy hetet ma­gyar evangéliumi környezetben tölt­hessenek. Az újvilágból érkező látogató sokszor fájó szívvel gondol arra, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló al‘ kalmak megvalósítására eddig sem Északamerikában, sem Délameriká­­ban nem kerülhetett sor, részben elszigeteltségünk és a nagy távol­ságok, részben más okok miatt. Vi­szont az a reményünk, hogy mint idén, úgy a jövőben is megtalálják éppen Európában tartózkodó fiatal­jaink a következő konferenciákhoz vezető utat és így ők is gazdagod­hatnak az európai evangéliumi ifjú­ság eme fontos találkozói alkalmá­val. ■y -y OLVASÁS KÖZBEN... Az alkoholizmus és vele együtt a kábítószerek korunk két nagy ve­szedelme és legnehezebben gyógyít­ható betegsége. Mindkettő könyör­telenül szedi a maga áldozatait nemcsak a férfiak és nők, hanem az ifjúság közül is! Állami, közegészségügyi, rendőri, bírósági és társadalmi ,szervek, egy­házak, belmissziói intézmények fog­lalkoznak velük.: az egymást elszenvedő türelmes szeretetnek, a fáradhatatlanul újrakezdeni kész reménységnek, az egymásiránti evangéliumi fele­lősségnek engedelmességével! Gondozzák, gyógyítják őket a galamb szelídségével, ha kell, a pe­dagógia fegyelmezésével, sokszor a kígyó okosságával, de mindig a hit­ből fakadó szeretet gyengédségével és erejével! Ezért ütött szíven egy amerikai magyar napilapnak az a cikke, a­­melyiknek ezt a szenzációs címet adták: “AKIKET KÁROMKO­DÁSSAL SZOKTATNAK LE A KÁBÍT ÓSZEREK ÉLVEZETÉ­RŐL.” A cikk szerint van egy magán­alapítvány, melynek neve: SYNA­­NON, központi székhelye Santa Monica, Calif. A SYNANONT 1958-ban alapította mostani tulaj­donosa és vezetője, egy Dederich nevű “valaki”, akinek véleménye szerint, az ő "elmélete” az alkoho­listákra épúgy vonatkozik, mint a kábítószerek élvezőire és ez az “el­mélet” : A GOROMBASÁG ÉS LEGDURVÁBB KÁROMKODÁS, amit századunk új tudósa (???) a betegeknek is melegen ajánlgat, mert — szerinte — ez a visszafoj­tott indulatokat levezeti és így hoz­zásegíti a betegeket a gyógyulás­hoz. (?!!) Bármilyen szomorú dolog ennek a beteglelkű embernek az “elméle­te”, még szomorúbb az, amit a lap fűz hozzá így: “Lehetetlen figyel­men kívül hagyni és nem megfon­tolás tárgyává tenni Dedercih állí­tását, amely szerint ezekben az ese­tekben a káromkodás gyógyít!” Mit szólunk hozzá? “Kobzán a dal, magára vall.” “Sapienti sat.” » » • Az Európai Magyar Evangéliu­mi Konferenciák 1963. évi előadá­sait 1964-ben; — “ÁDÁM HOL VAGY?” összefoglaló címen nyom­tatták ki. Ebben a könyvben olvas­tam D. WILM ERNST evangéli­kus püspöknek előadását, amely az “euthanáziá”-val, vagyis az "érték­telen élet kiirtásával” foglalkozik. Ezt a rendeletet Hitler 1939. szept. 1-én írta alá s ennek értelmében 1939 telétől 1941 tavaszáig kb. hat­van-hetvenezer beteget (elmebaj, együgyű, szenilis emberek és epi­leptikus gyerekek) öltek meg gáz­kamrákban és különböző más mó­dokon. Azokat a püspököket és lel­készeket, akik tiltakoztak ellene, le­tartóztatták. így került Dachauba maga az előadást tartó püspök is. (Aki ezekről többet akar tudni, rendelje meg szerkesztőségünknél ezt a könyvet!) Most Wallrabenstein Frigyes, magyar származású, gyógypedagó­giai tanár előadásából akarok ki­szakítani két olyan részt, amely szí­vünket hálaadással tölti be. Bethel alapítója BODELSCflWdNG apó megtanította az újkori keresztyénsé­­gec a látszólag nem értékes, érték­telen emberi élet komoilyávételére. W allrabensteintől a Bethelre jel­lemző következő esetet is tudjuk, hogy mikor Hindert az angol ka­tonák, a dán határon elfogták és az ciankáii pirulával megölte ma­gát, özvegye és 18 éves leánya üétnelben bújtak el a feldühödött közvélemény üldözése és megveté­se elől, egy padlásszobában, több, mint két évig laktak és erről senki sem tudott. Ez voltBéthel! Ez ma is! W allrabenstein elmondta, hogy az "euthanázia” akciója Béthelben is elvégezte volna szörnyű munká­ját, ha Isten közbe nem szól. Hitler háziorvosa, a kiirtó különítmény 14 más orvosával már megkezdte, a bétheli epilepsziás gyerekek között az összeírást, amikor a vezető or­vostól az egyik beteg gyerek meg­kérdezte ártatlanul: “Bácsi, mit hoztál nekünk? ...” És ez a kér­dés annyira meghatotta a bizottság tagjait, hogy tanácstalanul és dolga­­végezetlenüi távoztak. A másik példa is hasonló. Az ál­lam át akarta venni az intézményt, a bizottság már meg is kezdte az épületek összeírását, amikor szintén az egyik beteg gyermek ezt kér­dezte tőlük: 'Bácsi, jó ember vagy?' Ez a bizottság is visszavonult és elvetette a tervet. Béthelben pedig ma is több, mint 7,000 beteget ápol szeretettel, imádsággal, türelmmel (és nem káromkodással) 3,372 sze­mély. így dolgozik Isten közöttünk a beteg gyermekeken keresztül is! (e. a.) BECSBEN LESZ ez EVSz 1969-es GYŰLÉSE? Az osztrák evangélikus egyház meghívta az Evangélikus Világszö­vetséget, hogy az 1969-ben esedé­kes ötödik világgyűlést Bécsben tartsa meg. Gerhard May püspök szerint Ausztria területén még so­hasem tartottak ilyen nagyszabású ökumenikus összejövetelt. Az előző EVSz gyűlések színhelye: Lund (1947), Hannover (1952), Min­neapolis (1957) és Helsinki (1963).

Next

/
Thumbnails
Contents