Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-04-01 / 4. szám
4. oldal ERŐS VÁR FONTOS! NAGYPÉNTEK Minden szerkesztőségi anyag, kéziratok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. 0. Box 1094 Cleveland Ohio 44102 A2, “ERŐS VÁR'’ 3 DOLLÁR EUY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT A FENTI CÍMRE! Be nem jelentett címváltozás esetén a póstás a kézbesítheteilen újságot megsemmisíti, az ERŐS VÁR-nak pedig külön portót kell fizetnie. Nemeiöfizetök, utó-fizetök s több éves hátralékosok esetében — a fenti költségre nehéz fedezetet találni. * Pontos címet (olvasható írással) kérünk! Feltétlenül szükséges a póstai “Zip-Code” zónaszá m. Továbbá teljes címre van szükség. — Egy-egy póstahivatal területén számos azonosnevü utca lehet, tehát Rjuk oda: Ave., St., Rd. stb. \MFWKAl MAGYAR EVANGÉLIKUSOK. LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egynáz Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P. O. Box 1094. Cleveland, Ohio 44102. * April 1965. * * No. 4. (84.) —• Issued monthly October to May — Bimonthly in June-July and Aug-Sept Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America * * * Subscription: 83.00 a year Second class postage paid at Cleveland. Ohio Uram, mindebből én semmit sem értek! Nekem csak azt mondták, hogy üsselek: királyi trónt akarsz, a császáré helyett Uram! Rávettek engem: köpjelek le, mert nagybeszédű vagy s felforgató, s mert én római vagyok, s te csak zsidó! Bosszantott engem eddig is Kelet: szakállas, vén papok, meg poklosok, izgága, tarka nép, fojtó meleg . . . De látva Téged, unottan vállat vonni nem tudok. Miér; nem átkozódol megdühödten? Kiálts hát! Szidd és káromold az Istent! Minden halálbaűzött így szokott! Te mért vagy olyan végtelen szelíd? Hiszen rádütni így nem is lehet! (Kezét az ember szívesen letörné: mién: emelte rád? — hisz' nem véded magad!) Uram, én Róma harcosa vagyok! De nem hóhér! Engem naponta vár a hitvesem, ki tiszta hófehérben Apolló templomában hajnalonta imádkozik feltartott kézzel értem, hogy gyilkos ne legyek! De Te, Te most megbabonáztál: iszonyúan hallgatsz . . . Miért, mondd, miért?! Uram! érzem: Te titkot rejtegetsz! Én láttam, hogyan vonagiott a szád, mikor egy hosszú szakállas így kiáltott: Hát hol van tízezernyi angyalod, ha te király vagy odaát, hogy téged nyomban fölemeljenek, magasra, mint volt Dávid temploma! Uram! én láttam, hogy néztél oda, s vakító villám volt a két szemed! (A templomkárpit végig elrepedt e percben — mondták aztán a zsidók.) Uram: mindebből én semmit se értek: Rád bámulunk és nézzük csontjaid a Te csöndre tiltod kiáltó szemed, őrjöngő dühbe mondd, miért veszejtesz azzal, hogy szád nem nyitod jajgatásra — ki Téged bámul, tudja mind, hogy gyilkos és gazember! . . . Uram! Azt mondták nékem: üsselek, de ahogy nézlek, utálom magam . . . Megöltelek! Megöltelek! A legnagyszerűbbet, ki valaha a földön élt! Ó, élj még, értem élj tovább, Uram! Hadd higgyjem; rám fogsz nézni egyszer ég elfelejted, hogy ütöttelek . . . Uram! Mindebből én semmit sem értek, do enélkül a pillantásod nélkül tovább tán egy napot sem élhetek! Erdélyi Attila
