Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 3. oldal kab Tiszaistvánfalván, bácskai földön született, ott 'is nőtt fel, onnan jött be a többi bácskai teológussal az eperjesi teológiára. Onnan nősült. Englisch Katinkát, a Szeghegyi ev. lelkésznek leányát vette feleségül és (felszentelése után ott is lelkészkedett. 1922-ben azonban, amikor a délvidéki Homokosról visszahonosodott, Magyarországon bizalmatlanul fogadták, úgy, hogy sem lelkészt, sem hitoktatói munkát nem kapott. Ekkor szólt közbe az Úr, aki kihívta őt a lutheránus egyház kebeléből és a methódisták munkamezején bízta meg lelkigondozással, így jutott akkor 5 gyermekével a mindennapi kenyérhez is. A nagy műharagot, képmutató ítélkezést két évitized múltán elfeledve, amikor már állott a “Magyar Béthel”, a magyarországi egyetemes egyház át akarta venni azt, <a papi diplomájától is megfosztott Wallrabenstein Jakabbal együtt, aki azonban a vezetést nem volt hajlandó kiadni a kezéből még reaktiválás árán sem. Nyíregyházi methodista munkahelyéről ugyanis 1929-ben Budapestre helyezték. Mint buzgó antialkoholista és KÉKKERESZTES, egy (teljes évtizeden át szierkesztette az általa alapított két alkoholellenes lapot, a BÉKEHARANG-ot és a SZENT HARC-ot. Lelkes fordítója volt sok német és angol alkohol-ellenes könyvnek és folyóiratnak. 1930-ban pedig megalapította a Budapest melletti s a Jánoshegy lábánál elterülő, festői szépségű BUDAKESZI községben: az első Magyar Béthelt. Hamarosan országos híre lett a Magyar Béthelnek, az egész országból hozták az epileptikusokat, idiótákat, nyomorékokat, hogy ott otthont és szerető ápolást kapjanak. Felnőtt fiái: Vili és Frici (ifjú feleségével, aki szintén gyógypedagógiai tanár volt, mint férje), lelkesen támogatták édesapjuk szeretetmunkáját. A két utóbbi szakavatott tudását teljesen apjuk intézetének szentelte. Később az 'ifjú házaspár kibérelte a mellette lévő házat és “MÉG NEVELHETŐ GYENGEELMÉJŰEK ISKOLÁJÁT“ alapították meg. Amikor 1950-ben a kommunista kormány feloszlatta az első Mar gyár Béthelt, már 70 gyengeelméjű és epileptikus gyermek, valamint felnőtt —• nemre, vallásra, fajra, karra való tekintet nélkül — élvezhette a,z igazi krisztusi gondolatban fogant intézményt. Honnan tudta fedezni a fenntartási költségeket? — Részint az ápoltak hozzátartozóinak hozzájárulásaiból, (de voltak 'ingyenes helyek is), részint a külföldi protestáns diakóniai intézetek adományaiból, amely egyre növekedett. De az igazi forrás a Wallrabenstein család és híveinek IMÁDSÁGA volt. Walllrabenstein maga is felajánlotta hazai egyetemes egyházunknak, hogy az egyház égisze alatt szívesen folytatja áldott munkáját, de a vezetést, —■ 'igen okosan — nem volt hajlandó kiadni kezéből. A Magyar Béthel-ből, — amikor az állam megszüntette azt, — alakult ki a BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON, amelynek ebédlőjét Wallrabenstein képe díszíti, akinek munkájában nemcsak gyermekei, hanem felesége 'is a leghűségesebb munkatársak voltak. Mindnyájunk lelkét nyugtalanítania kellene annak a szomorú valóságnak, hogy az olyan szépen indult évi nyári evangélizácíós összejöveteleinket, érdeklődés hiánya miatt, meg kellett szüntetni. Nem szabad napirendre térni afelett sem, hogy amerikai magyar evangélikus egyházaink közül csak kevesen veszik igénybe azt a magától kínálkozó lehetőséget, hogy ádventben, böjtben és a reformáció hetében, tehát évente háromszor, rendszeressé tegyék gyülekezetükben a HÁROM NAPOS evangélizácíós összejöveteleket! __ Tudom, hogy minden gyülekezet fel tudná sorakoztatni a maga érveit ez ellen a gondolat ellen, de az érvek csak látszólagosan lennének helyesek. — Tudom azt is, hogy minden gyülekezet lelkipásztora hiányolja,, kívánja ezeket a lehetőségeket és csak az a tapasztalat teszi Óvatos-Gyermekei ma is bizonyságot tesznek, hogy édesapjuk munkáját hogyan segítette — sokszor csodákkal — Isten megismétlődő kegyelme ! Wallrabenstein Jakab ma már 84 éves, kivándorolt Németországba, gyermekeihez, feleségével együtt. Testileg megrokkanva élvezi a bétheli áldásos gondozást. Mindketten töretlen hittel élik csendes öregségüket. Köztisztelet és szeretet veszik őket körül és ott a német Béthelben az “ungarlandische Vater Bodelschwing” nevet kapta. Amerikából is hálás szeretettel gondolunk egyéniségére, munkájára és családjára. Ha kezébe kerül ez a pár sor, érezze meg belőle, hogy akkor is, amikor hadakoznia kellett a hivatalos egyházzal, akkor is, amiko,r munkája nyomán, mint a keresztfa alatt kinyíló rózsa, megszületett a Magyar Béthel, benne Isten kegyelmi ajándékát láttuk és csodáltuk! Tisztesség nevére, — áldás életére ! Egyed Aladár sá őket, mely szerint tanácsos, hogy csak akkor fogjunk hozzá valamihez, ha annak folytatása is remélhető! De így mennyi áldás ment volna veszendőbe, hiszen amilyen régi, olyan parancsoló igazság az, hogy "emberé a munka, Istené az áldás!’’ Nekünk a legbizonytalanabb és legreménytelenebb helyzetekben is a hitnek bátorságával és jó reménységgel kell végezni munkánkat. “Kezdj hozzá bátran” — üzeni az Úr. (Krón. I. 28:20). Vetés nélkül senki sem várhat aratást! Ebben a munkában lapunk ébresztő harangszó szeretne lenni, szeretne az áldott vetés előtt, ugart törni, a megkeményedett emberi szívekben mélyszántást végezni, — hogy lelki vetésünk evangelizációs összejöveteleket teremjenek! így határozta el szerkesztőségünk, hogy lapunknak február-júniusi számait felhasználja arra is, ÉBRESZTŐ HARANGSZÓ T
