Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-09-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 5. oldal ben a kérdésben. Az igazság kérdése pedig mindig nehézségekkel és veszedelmekkel jár, de mégsem szabad elfutni tőlük, vagy elbagatelizálni azokat. Ez az első keresztyén jeruzsálemi zsinat csúnyán kezdődött. A magyar bibliafordítás tatpintatosan így fordítja ugyan: “nagy vita támadt közöttük”, — de ez nyersen bizony csak azt jelentette, hogy az első apostolok alaposan összevesztek ebben a kérdésben. Forró lett a zsinat hangulata, szenvedélyek csaptak össze. Egyik oldaton állott Pál és Barnabás véleménye, hozzájuk csatlakozott Péter is, a másik oldalon pedig Jakab, a jeruzsálemí gyülekezet feje és híveinek sokasága állott. ‘‘Meghasonlás támadt közöttük, nem csekély vita alakult ki közöttük.” (2. vers.) “Nagy vita támadt közöttük.” (7. vers.) És “mégis egy értelemre jutottak.” (25. vers.) Hogyan? Úgy, hogy engedték magukat egymással meggyőzni. Nem azon az alapon, hogy minek veszekedjünk, hagyjuk ezt a kérdést, úgyis megoldhatatlan, hanem abban a tudatban jutottak egy értelemre, hogy mindkét fél belátta: az igazság nincs m'indíg náluk, de mindig a Jézus Krisztusnál van, mert Jézus Krisztus maga a,z igazság. — Nem a régi jogászok tanítására hallgattak, hogy legyen igazság még akkor is, ha belepusztul a világ, hanem Jézustól megtanulták, hogyan lehet a.z igazságot képviselni szeretettel és a szeretet igazsággal. Nem ment ez könnyen sem akkor, sem azután, amikor végre .kellett hajtani a döntést a gyülekezetekben. Bizony sok-sok veszedelemmel és gyötrelemmel járt, de mert imádkoztak is érte: megoldódott a igazság és szeretet kérdése. Imádkozzunk azért, hogy a II. vatikáni zsinat tagjai a vegyesházasság nehéz kérdését is az első jeruzsálemi zsinat lelkiségével oldják meg, hiszen itt sem a dogmának, hitnek kérdéséről lesz szó. hanem az egyházi fegyelemnek a kérdéséről, melyet az egyházpolitikai szempontok diktáltak. Ezért ez a kérdés próbaköve a keresztyénegység munkásai őszinteségének! Következő számunkban a szeptember 14-től november 20-ig tartó harmadik ülésszak tárgysorozatát körvonalazzuk és ismertetjük a fontosabb határozatokat. — dr — „KORSZERŰSÉG” V. Amikor ezeket a sorokat irom, a rádió és TV vásári kikiáltói kárörvendő fintorral lelkesednek az amerikai demokrata párt győzelmének fokozatosan növekedő reménységéért. Mi lenne hát “korszerűbb” dolog, mint a hatalomra jutott demokrácia? Azok, akik nem lelkesednek ezért a pártért, meg tudják magyarázni azt fe, hogy miért nem, de azt is, hogy mi az IGAZI demokrácia. Ezt mindenkinek illene tudnia, de a törr.ogember nem tudja, csak lelkendezik érte, mert az mindent ígér, ami a testnek kell, és elfelejtette már a haza'i közmondást is, hogy ‘ ‘az ígéret szép szó, ha megtartják. úgy jó.” De könnyebb ám ígérni, mint az ígéretet meg is tartani! Az ígérethez elég a félember is, de annak megtartásához már egész ember, jellemes ember kell! A demokratikus rendszer közepében az ember áll, akit olyan életkörülmények közé akar helyezni, amclyben megelégedett lesz és közhasznú életét kiépítheti. — A de-"okretikus rendszer és keresztyénem n^m állanak ellentétben, de csak addig, amíg a demokráciának a kpresztyénség az ősi irrása. éltetők m moderátora, mert a .keresztyén .ég demokráciám az ember méltóságának helyes megáFapitásán nyugszik. Hz ama a kérdésre keressük a feleletet, hogy?, mai demokrácia az ember méltóságát abban látja-e, '-ogy az embert Isten teremtette a maga kénére és hasonlatosságára és hogv az ő leikéből lehelt be!éje, .— akkr-r azemoíöan látjuk, hogv az Inten trónjára törekvő, szemtelenkedő ember ez* a keresztyén demokráciát teb'esen kiforgatta lényegéből, hivatásából és DE-MOCSOK-rác'iát csinált be!őle! Az evangélium hirdeti, hogy nincsen szabadság, hanem csak Is‘en által. A II. korinthusi levélben Pál apostol üzeni: "Ahol Isten Lelke, ott a szabadság.” Mi hozzátehetjük, hegy ahol nincsen Isten Lelke, hanem felváltotta azt a Sátán parancsa, ott a szabadosság van és rombol. Ez a mái "korszerű” demokráciának legszomorúbb bűne! Nincs a mai demokráciában benne Isten Lelke, mert kiüresítették. Ügyes lélek-rablók, kisajátítva Krisztus tanítását, annak Lelke nélkül és ezt a kilúgozott valamit tették meg a "korszerű” demokrácia közéleti életformájának. Ezt hitették el azzal a szerencsétlen tömeggel, amelynek nem kell Isten, Krisztus, ige, egyház és kívánsága mat is ugyanaz, mint Róma népének, öszszeomlása előtt: ‘‘Panem et circenses!” Felbérelt üresfejű demagógok, elhitették a tömeggel, hogy ők a demokrácia apostolai és beteljesedett aírás végzete, hogy “vak vezet világtalant.” Vezetésük alatt olyan mélyre süllyedt a mai demokrácia értéke, hogy ha egy hívő ember zólni kíván hozzájuk, előbb meditál v, Hegyi Leszednek ezzel a jézusi figyelmeztetésével : “Ne adjátok azt, ami szent az ebeknek, gyöngyeiteket r, : dobjátok a disznók elé, hogy meg >’• : tapossák azokat és ellenetek fordulva, szét ne szaggassanak titeket.” (Máté: 7-6.) 'inra -ezzedel.-nesebb do’^g.. ani' egy i'ven félrevezetett tömeg k" hatalomra, ámeV meg sem é':. hogy hatalmi törtetéssel. hitetlen tömeggel nem • hét ors ájbt Wteiii, jövőt formálni, csak rombolni és pusztítani. Ah ál csak a tor.iegr ■ építenek és a minőséget ’V ,z;k, ott váratlan rr:lanr,'ok ab"H. omolhat össze miinVt. Nálam né'!- 1 semmit sem csélékcdhetteh. - • rv~ndtr. az Úr Tézus Krisztus' Ezt az igazságot ö’ték ' i mV mim-mlt*. f-él’-ámo- k a mai “1 s ~:r~” fVrmlcráciúból. ''i?rrrr nr*c' nk rrerke^zt^’o 1 -~r^óMv. vezérei hV'n r-.y Tv ve//'-V '*■1. Hogy r. d emukra'ir-N r-rly'n 1 1 1 'rmere^en V't'k V s hvi’-ij ké"-- ''Torb íH^np’', r\~t a ^ he! vzetbrakarom megmagya-ázri.
