Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-07-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 3. oldal nem ellenük, hanem velük vagyunk!” A javaslatot a közgyűlés a tárgyalási Idő rövidsége miatt nem bocsátotta szavazásra, hanem egy másodlagos indítvány elfogadásával az egyházkerület presbitérium (Executive Board) elé utalta további tanulmányozás végett. VELÜNK AZ ÚR táborba száll...! Amerikai magyar evangélikusok! Ma még fokozottabban igaz az, amit Asbóth Gyula detroiti lelkész írt egy évvel ezelőtt az Egyre szaporodik azoknak a száma, akiktől az Úr okkal kérdi meg, : “Vájjon ti is el akartok-e menni?” Még nincsen bátorságuk maguk előtt sem azt bevallani, hogy árulók lettek, de életükben egyre több elszakadó mozdulat fedezhető fel. Egyre gyakrabban halljuk a hirdetett és írott igével szemben ezt az áruló választ: — nem érdekel, mert Isten világa már idegen lett nekem, számomra az crökélet, üdvösség, mennyország ma már mind csak misztikumok és engem a valóság érdekel, nem az, ami a halál után van, hanem, ami ezen a földön, a halál előtt gyönyörködtet. Talán még nem mernek Káin szemtelenségével felelni annak a ■számonkérő Istennek, aki megkérdezte tőlük: “ — Hol van a te atyádfia?” ... de egyre kevesebb felelősséget éreznek az egyházi szolgálattal kapcsolatban. —• Hányán vannak, akik valamikor még missziói munkát végeztek egyházunkban, alanyai voltak en* nek a munkának és ma már tárgyai sem akarnak lenni, mert őket már a világ misszionálja s nem ők a világot. I Ha ez a közöny megkövesedik: az amerikai magyar evangélikus egyházakból is papi egyházak lesznek és majd csak aktív lelkészekről és passzív gyülekezetekről lehet beszélni, mert a gyülekezetek ERóS VÁR hasábjain: ‘‘Nem maradhatunk közömbös szemlélői egy olyan hadjáratnak, melynek végső célja a vallás befolyásának az állami élet minden területéről való kiszorítása.” — Egy eddig kisebbségben levő csoport előbújt a csatornákból és most őseink hitét, gyermekeink lelkét fenyegeii. NE ENGEDJÜNK A GONOSZNAK, HANEM BÁTRAN SZÁLLJUNK VELE' SZEMBE — AZ ISTEN OLDALÁN! J. munkaközössége lassan átalakul egy ókori cirkusszá, ahol a porondon a gladiátorok életre-halálra harcolnak, a volt munkaközösség tagjai pedig, mint nézők, a páholyokban ülve részvétlenül nézik, mint kínlódik a pap egy-két hívével együtt, csak kritizálják őket, de sem nem harcolnak, sem nem dolgoznak, sem nem áldoznak Isten országáért. Az egyházi ébredés otthon is az igehirdetés és a lelkészi munka felül vizsgálatával kezdődött. Hamis prófétáknak bizonyultak azok, &kik Isten követelését nem hirdették ugyanazon hangsúllyal, mint Isten ígéreteit, mert Istenben az igazság és kegyelem együtt van. Igaz, hogy a kegyelem nagyobb, mint az ítélet, de az igazság a kegyelemben érvényesül. Az igehirdetők önvizsgálatának ki kell térnie arra is, vájjon nem gépiesedtek el munkájukban, vájjon a LÉLEK fíiti-e őket s nem vaíami MÁS? Mivel az igehirdetők sokszor nem látnak munkájuk után eredményt, sokszor nem hallanak visszhangot arra, amit beleli iálíottak a gyülekezet leikébe,: vagy belefáradtak az eredménytelen munkába, vagy belefulladnak a visszhangtalan némaságba. A FELELŐSSÉG F E L E tehát mindig a gyülekezeteké. Életükben bedugultak a gyülekezetért, papért, igehirdetésért, szolgálatért szükséges imádságok és kínait belőlük a felelősség és szolgálat lelke. A megtérés szónak a máj világban rossz csengése van, a tapasztala c azt mutatja, hogy mindig akkor jött el az anyaszentegyházban az ébredés ideje, amikor megtért papok hirdették, önmaguk példájából kiindulva és a magát bűnösnek valló gyülekezetnek a kegyelem és ítélet kettős üzenetét. I. Mózes 26:15-19 versek beszélnek a Gérár völgyében talált betemetett kutakról, amelyeket valamikor Ábrahám ásatott, de a filiszteusok, ellenséges szándékkal, betemettek földdel, szeméttel, hogy használhatatlanok legyenek. Izsák azonban kitisztította és a mélyben reátalált az élő vizek forrásáéra. Ma már minden evangélikus tudhatná, hogy a szépen megépített templomok, amilyeneket Amerikában egymás mellett találunk, Isten előtt csak akkor jelentenek értéket, ha bennük olyan hívő gyülekezetek vannak, amelyeket Isten akaratából a Szentlélek gyűjtött egybe az evangélium által és amelyekbe a híveket az ige utáni szomjúság viszi s ezért az igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói is. Az egyhazat azért keil állandóan reformálni, mert a világ fáradhatatlanul, előre megfontolt és elgondolt szándékkal, arra törekszik, liogy istenellenes eszközeivel a maga képére formálja s így az ige élő forrásait betömje, az igét elnémítsa. Gondoljunk arra, hogyan sorvadtak el bibliaóráink, hogyan fogynak templomainkból az igehallgaiók. milyen kevesen járulnak az Úr asztalához, hogyan kellett a nyári evangélizációs alkalmakat részvétlenség miatt megszüntetni ég miként vegetál egyetlen magyar evangélikus lapunk, az ERŐS VÁR, azért, mert az előfizetőkből először utó-fizetők, majd nem-fizetők lettek és a gyülekezetekben (a hivatalosakat is beleétrve) alig akad valaki, aki segítene az írott ige terjesztésében! Amikor az egyházban az ige má-ELTEMETETT KUTAK
