Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-05-01 / 5. szám
6. oldal ERŐS VÁR Egyik előfizetőnek, Cleveland, Ohio. (Társaságban vitatkoztak a ' ‘humanista’ haladásról pro és kontra. Azt kérdezi, hogy mi evangélikus egyházunk véleménye erről? A kérdést én így formuiázom: mi az evangéliumi keresztyénség véleménye erről? FELELET. .Tagadhatatlan az, hogy a világ történelmében észlelhető a haladás. Aki távlatokban tudja nézni az emberiség történelmét, az világosan látja ezt. Ez a baladás azonban nem megy egyre előre, felfelé, hanem hullám-hegy és hullám-völgy váltakoznak benne. A haladás abban van, bogy a 'hullámhegyek magassága emelkedő. — Persze, közben a hullámvölgyekben népek és kultúrák pusztulnak el. Windig vannak és lesznek, akik sokalják a baladást és fékezni akarják azt. Sokszor, sőt legtöbbször nem valami elvi álláspont miatt, hanem vagy l ényelem szeretet, vagy a változásoktól való félelem és a régi rendszerben kialakult és élvezett előjogaik féltése viszi őket erre. Konzervatívaknak mondják magukat. A múltat akarják konzerválni s elfelejtik, hogy ez az elöregedés jele. Nemcsak a társadalomnál, hanem az egyes embernél is ott ál! be az elöregedés, ahol elkezd félni minden változástól, újítástól, haladástól. Velőit szemben mindig voltak és lesznek, akik keveeselik a haladást. Nagyobb ‘tempót szeretnének diktálni. Lerombolják a múltat, amelyben még lehetne egyideig lakni sokak véleménye szerint, de ők már annak az újnak az igézetében élnek, melyet a rolniikon elképzeltek. Forradalmároknak nevezik őket, de ez a név nem fedi gondolkodásmódjukat, ha azt a felforgatók értelmében nézzük. Rombolnak, de nem öncélból, hanem az újért, a szebb jövő építéséért. Mindkettő bajt csinál, ha egyeduralkodóvá válik. A konzervatívizmus olyan lesz, mint az élet partján üldögélő öreg úr, aki mindig csak emlér kein mereng, a múltat Iába alól kirúgó forradalmiság pedig légvárépitö gyerek lesz, aki gyökértelenül, fundamentum nélkül akar új világot építeni. A kettő együtt tartja egyensúlyban a világot! A jövőért érdemes feláldozni a múltat, ha az jobb lesz, de ugyancsak a jövő érdekében nem szabad törté,netietlenségbe ugrani. Vannak, akik szerint a haladásnak a vallása a jövővel kapcsolatban határtalanul optimista és a múlttal szemben határtalanul pesszimista. Ennek következtében szembe kerülnek a kérészi vendéggel, ameiy a reménység vallása, a Biblia ugyanis nem így látja a kérdést. A Biblia szerinti e világ nem a tökéletesedés felé halad, hanem az ítélet és pusztulás felé, A környezet változik, halad, az ember azonban mindig ugyanaz. Ez az ember és világa találkozni fog az ítélő Istennel s akkor jön el egyrészről a vég, mássészről az új ég és új föld. A Biblia szerint aj színvallás felé érik a világ. A Biblia fcsehatologiája és a haladás ideológiája közölt ég és föld a különbség. Befejezésül még két dologra szeretnék reámutatni. Érthetetlen előttem levelének ez a mondata: “A heves vitában már elcsattant olyan vélemény is, hogy a reformáció, amely visszaállította a vallásszabadságot, a vallást a romokba döntötte.’’ Érthetetlen azért, mert először is minden protestánsnak tudnia kell, hogy a reformáció céljaj nem a ‘vallásszabadság visszaállítása, volt, hanem a keresztről szóló és elfelejtett evangéliumhoz való visszatérés. Másodszor pedig, már minden öntudatos római katolikus testvérünk tudja és vallja, hogy a reformáció jó hatással volt a középkori egyházra is, hiszen a mostani, II. vatikáni zsinatot is ugyanaz a Lélek hívta egyhe és tartja össze, Aki a reformációban működött. Egyed Aladár Cleveland - Helsinki - Makó -BRACHNA GÁBOR VI. Az egyházi vezetőség eléggé őszintén meg tan győződve arról, hogy a keresztyén embernek igenis van szerepe “'a szocializmus építésében’’ s ezért ők küldet ésszerűen kormányozzák az egyház hajóját a jelen tengerén. A másik megfigyelésem az volt, hogy a nemzet földmives társadalma is az őri,állók között van. Imádságomban kérem az Istent, hogy segítse lés áldja meg azt a népet, amely a nemzet jő és balsorsában olyan meghatóan hű tudott maradni a magyar földhöz. Szenvedések között is tud szolgálni, áldozni, dolgozni és bízni abban, hogy az ország és nemzet megmarad. Legyen övék a hálám, hogy magyarok között) lehettünk odahaza. Magyarországi látogatásunk egy életre szőlő élményt jelentett számunkra. Sokkal többet szerettem volna megosztani az Erős Vár olvasóival, mint azt a lap körülményei megengedik. Mé. gis, be keli fejeznem, már csak azért ÚTINAPLÓJA— is, mert újabb látogatók érkeznek visz. sza s nekik kell átadnom a szót. Marhaviís Pál lelkésztestvérem és neje a napokban tértek vissza. Amit ök olvastak ki a nagyon régen látott édesanya szivéből és amit nekik mondott el a szülőföld, az bizonnyal ‘‘frissebb” lesz az én régi történetemnél. Mielőtt azonban pontot tennék aj mondanivalóim után, hadd szóljak még Makóról, arról a városról, ahol híveim éltek s ahoi sok barátot hagytam hátra. Ahol lelkészi pályám kezdő éveit töltöttem, ahol régi arcok halvány körvonalai idézik vissza a kedves emlékeket. Szegeden Benkóezi Dániel ev. lelkész úri ól kiértünk útmutatást, aki Nt Egyed Aladár utódaként még mindig ott szolgálja híveit. Nem volt nagyon biztató az útmutatása, ment annak ellenére, hogy csak kb. 30 km. a távolság, sajnos, a magyar határit is ott húzták meg s éppen akkor valamilyen határincidens miaitt nagy volt az érzékenység mind a két oldalon. Már-már les I Levelesláda
