Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-12-01 / 11. szám

6. oldal ERŐS VÁR vagy hiányoznak a kedvünkre vialó emberek? Látjátok, én nem tud­tam, hogy karácsony csak egy fénylő fából és ajándékokból, meg kedvünkre való emberekből áll. Attól tartok, hogy ezelőtt is csak karácsonyi hangulatotok volt, de nem valóságos karácsonyi örömö­tök, és most, a hangulati' elemek eltűnése után nem tudtok mit kez­deni karácsonnyal. Olyasféle ez, mintha azt mondanátok: A me­nyegző, az egy fehér menyasszo­nyi ruha. Sajnos, most úgy meg­­di ágúit, hogy nincs elég pénzünk reá. Tehát lemondunk egymásról. Eszembe jutott egy történet, a­­mit az újságban olvastam. Mind­egy, hol történt, már nem tudom biztosan. Csak arra emlékszem, hogy vidéken. Keresztelő volt. Nagy pompá­val. A gyereket megkeresztelték és hazavitték. Otthon tisztába tették és az oldalszobában a nagy tollas ágyra fektették. Azután kezdődött a szív szerint való “keresztelő”, amelyen már nem csak foghíjasán vettek részt. Megterítették az asz­talt és úgy ettek, mintha már félig éhenhaltak volna. A borral sem ta­karékoskodtak, hiszen az örökös született meg, háznak és kertnek, minden vagyonnak és családi név­nek örököse. A jókedv magasra há­gott. Egyik beszédet a másik után tartották. Dicsőítették a nagy sze­rencsét, mely a szülőknek ebben a liúban és örökösben született. Az ünneplés és öröm tetőfokán aztán a keresztanya újra Ijtni kívánta a gyermeket. Keresgélték és keresgéltek. A nagy tolongásban elfeledték, hová fektették. Végre a tollas ágyon megtalálták a rárakott kábáitok a­­latt — holtan. Megfulladt! Félelmes igaztörténet ez. És ezer és sokezer “keresztyén” családnak ez a karácsonyi története! Karácsonyt ünnepelnek, a Krisz­tus-ünnepet, Krisztus születésének az ünnepét. Az öröm a legmaga­sabbra hág, és mégis, a Krisztus­gyermek ezekben a házakban má(r régen halott “megfulladt” — más dolgok alatt. Még talán nem jutottak el ennek a valóságnak a felismerésére. Csak akkor derül ki, mikor valakinek nem futja a pénze fára, meg ajándékra, nincsenek Karácsonyi ajándékul ajánljuk: “PÁSZTOROKKAL VAGYOK ÜTBAN” örömmel közöljük, hogy a németor­szági Magyar Iratmisszió kb. 80 oldal terjedelemben egy karácsonyi evangé­liumi könyvecskét ad ki a fenti cím­mel. Néhány Túrmezei vers mellett mintegy 40 irodalmi értékű ádventi­­ksrácsonyi történetet tartalmaz. — A könyv december 10-e 'táján lesz irat­­terjesztésünkben kapható. A kiadó ön­költségi áron adja, hogy minél na­gyobb körben elterjedjen. Kapcsozott füzet-formában darabonként 50 cent; finomabb papíron ffizve-kartonozva $1. Az önköltségi ár miatt kérjük a dara­bonkénti 10 cent póstaköltség megtérí­tését. Az ár 5-centes póstabélyiegekben is beküldhető a rendeléssel együtt cí­­i'nkre: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland Ohio 44102 kedvelt emberei, akikkel együtt tud örülni, vagy betegség és halál zörget be az ajtón. És akkor egy­szerre úgy tűnik neki, mintha ka­rácsony már nem is létezne. ADOMÁNYOK az ‘Erős Vár’-ra= Az elmúlt hetekben köszönettel vet­tük az alábbi lapfenntartő adományo­kat : Simor Imre (Analheim, Cal.) 1.00, LucSkó András (Cleveland) 2.00, Hol­lós Lydia (Detroit) 2.00, Szabó Józsiéi (Cleveland E. 99) 2.00, Lénárt János 'Cleveland) 1.00, Palotay Csaba (South Gáté, Cal.) 3.00, Boros József (Cleve­land) 3.00, Miller Jánosné (Pittsburgh) J.OO, Vastag János (Cleveland) 4.00, — Bakó Zsuzsanna (N. Y.) 2.00 Varga Lászlóné (N. Y.) 2.00, Balogh János (Cleveland) 2.00, Juhász Imre (Cleveland) 2.00, v. Máté Béla (N. Y.) 2.00, Dex Gizella (Chicago) 0.50, Nagy Helen (N. Y.) 1-00, Markovits Rál (Pittsburgh) 3.00. — Az adományok ryugtázását folytatjuk. * * Legjobb tanító a tapasztalat. Ha az ember meggondolja, hogy mi­lyen nagy ára van, nem is csoda. * A “nemakarás”-ból lesz a “nem­tudás”. hogy öröme és békessége a miénk Hát a Gyer­mek a jászol­ban? mét rülményekstől tette vé? csony más, mini — maga a Krisz­tus-gyermek, de ezt minden ínség ellenére nem ismerjük fel, a földi lóiét pedig méginkább eltakarja e­­lőliink. Ö mindenekfelett azoké, akik megfáradtak és megterheltet­­tek, akik szegények, elhagyottak és elveszettek! Ő azért lett szegény Bethlehem­­ben, hogy mi meggazdagodjunk ő­­benne. És azért lett még szegé­nyebb, azért lett “bűnné” az átok­halál csődjében, hogy “minden’’ a miénk legyen az istenfiúságban. Azért gyötrődött mindhalálig, —

Next

/
Thumbnails
Contents