Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-09-01 / 8. szám
6. oldal ERŐS VÁR Ki kell tárnia a szívót a kis 'elsőosztályosnak új osztálytársai felé. A családi és ismerősi körön túl új emberekkel találkozik. Tanítóval és tanárokkal, osztálytársakkal és osztálytársnőkkel. Tekintettel kell lennie tanítójára, de tekintettel kell lennie padtársára is. Bizony új 'világ 'ez a gyerekek számára! Ki kell támiok szívük kapuját aj “nagy“ diákoknak is. Észre kell venniök egymás arcán a gond redöit éppen ügy, mint az öröm rózsáit. Meg kell találniok egy mlás kezét akkor, amikor egyik-másik talán botladozik a tudomány rögös útján és segíteniük kell egymást. Szeptember a szív kapujának kijárását jelenti minden tanuló számlára, a/ tanítók és tanárok felé. Sokszor neíhéz| gondok nehezednek egy-egy tanárra, s oly nagy öröm ilyenkor egy együttérző szó, segítő tekintet. Nagy öröm, ha teljes a megértés a taniár és a diák között. De nemcsak a tanulók tárják ki ilyenkor szívük kapuját, hanem azok is. akik a gyermekek tanítását, nevelését tűnték ki életcélul maguk elé. új, sokszor nehezen megközelíthető gyermek kerül egy-egy osztályba. Más úton nem lehet elérni, csak a szeretet, a szív útján. És azok, akik élethivatásukul a tanítást választották, ezen az úton akarnak Járni. írj tanév kezdődik . . . Megnyílik az iskola, az értelem és szív kapuja. Áldja meg Isten ezt az új tanéveit és a hárma® kapunyitást! Ev. Élet KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kevesek áldozata — — sokak közönye — Beszámoló a nyári evangélizációról — Hogyan is állunk a legfelsőbb bíróság imádságdöntétésével ? — Asbóth Gyula ínása — Cleveland — Helsinki — Makó — Bradhna Gábor útinaplőja — Messzehangzó kalapácsütések—< — A Reformáció nyomában 1517-től napjainkig — Azt kérdezi Illinois államból egy Ihilitestvérünk: “miért becsüli le a keresztyénség az erkölcsi idealizmust, miért tartja azt téves, szektás útnak, ha valaki azon keresi az üdvösséget s általában miért harcolnak a történelmi 'egyházak a szektás mozgalmak 'ellen, mikor annak követői sokszor állhatatosakban vallják és köyetik hitüket, mint a történelmi egyházak követői?” FELELET: 1. A szekták elleni védekezésben elsősorban azokat az okokat kell megvizsgálnunk, amelyek a szektákba tömörülteket az egyház testéről leszakították. Meg kell vizsgálni: képes-e a gyülekezet azt nyújtani a lelkiknek, amire szükségük van: az élő Krisztust? Meg kell kérdezni: megtesz e mindent a gyülekezet az egyház hívei vallásos ösztönének teljes kielégítésére? Körül kell nézni: képes-e a gyülekezet intések karjaival híveit akkor is megtartani, mikor erkölcsi élletük fordulópontjához érnek? Fontos kérdés az is: vájjon hangsúlyozza-e az igehirdetés a megtérést, hogy n'e jöjjön a méthodizmus, — nyomatékkai hirdeti-e a bűnbánatot, hogy ne kelljen azt a baptizmusnak pótolnia és 'engednek-e a 'Szentiélektől való vezettetésnek, hogy re terjedjenek közöttük a pünkösdisták? 2. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ágostai hitvallásnak is vannak paragrafus-rágói, akik a különböző színű történelmi egyházak közé és a szektákra töredezett sokféle vallásos közösségek közé erőszakolt válaszfalakat építenek s így akadályozzák az egységre való törekvéseket és aJ fejlődést. Nem lehet egységkeresö, építő béke ott, ahol nem ismerik el minden történ'elmi egyháznak és a Krisztus országáért küzdő szektás vallásos közösségnek is a létjogosultságát és be nem látják, annak igazságlát, hogy nincs olyan tökéletes történelmi egyház, vagy szektás közösség, amely n'e tudna alkotó erő lenni Isten országának építésében. Ezeknek előrebocsátása után hadd jelentsem ki, hogy az erkölcsi idealizmus, mint belső ellenség, sokkal veszedelmesebb a szektáknál. Hiszen az erkölcsi idealizmust vallók nagyobb része bent él az 'egyházban, mellettünk ül a templomban, hallgatja az igét, él\ a szentségekkel, példás magaviseletű, szép összeggel járul hozzá az egyház fenntartásához — csak Krisztust nem fogadja el Megváltójának, mert ő —* önmagát akarja megváltani (és azt hiszi, hogy meg is tudja). Igaza van: az erkölcsi idealizmust nem szabad egyszerűen leértékelnünk. Óriási dolog az, mikor a mali világban egy leány meg tud maradni tisztának a maga erejéből. Le kell a kalapot vennünk azok előtt az ifjak és férfiak lelőtt, akik, — bár látják, hogy körülöttük büntetlenül, mindenki “ameriklázik”, ők akkor is tudnak becsületesen, keményen dolgozni. Tisztelnünk kell azt az erkölcsi akaratot lis, amely a maga erejéből próbálja a Tízparancsolatot megtartani. Az erkölcsi idealizmus azonban nem lteresztyénség, hanem világnézet, egy a sok közül. Akik követik, azt hiszik, hogy életök a saját kezükben van és 'Világnézetüket valláspötlékká tették. Pedig az erkölcsi idealizmusból n'em lehet vallást csinálni. Olyan az, mint a gázgyárban a koksz. Melléktermék. A gázgyárak világosságot, meleget termelnek. Az erkölcs csak gyümölcse al krisztusi hitnek. Az írr nem azt kérdezi majd tőlünk az ítélet napján, hogy milyen erkölcsösek voltunk, hanem azt, hogy milyen viszonyban álltunk az Űr Jézus Krisztussal, mint Megváltónkkal. Keresztyénnek csak az nevezheti magát, aki tudja és vallja, hogy tele van bűnökkel, amelyeket útál, nem akar elkövetni és mégis elköveti. Aki llátja a jót, azt akarja cselekedni! és( mégis a rosszat esel'ekszi. A keresztyén ember érzi, hogy önmagát nem tudja megváltani, hanem MegváltóraJ van szüksége és ez a keresztfán helyettünk, miattunk, érettünk meghalt’ Űr Jézus Krisztus, aki harmadnap feltámadott, felment a mennyekbe, ült az Atyaisten jobbjára s onnan lészen eljövendő ítélni élőket és holtakat. Íme, Pét'er mennyire bízott a maga erejében, hogyan fogadkozott és milyen hamar és gyáván elárulta az Urat. Ott van Luther, milyen szigorúan tartotta a böjtöt, hányszor korbácsoltatta
