Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-06-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 3. oldal ÖTVEN ÉV ISTEN SZOLGÁLATÁBAN Nt. Egyed Aladár 1913. június 22-én felzengett az őskeresztyén egyház éneke a miskolci templomban: “Confirma Deus hoc opus . . . Néhai Geduly Henirik, a tiszai egyházkerület püspöke az oltár előtt térdeplő ihat ifjú Timóteus egyikének fejére tette a kezét s ezt mondta: “ . . . téged, Egyed Aladár, ezennel felszentellek és kibocsiátlak az evangélikus lelkészi szent szolgálatra...” öt évtized hűséges szolgálatára Egyed Aladár az Egyház Urától kapott -erőt, aki így szól: “Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj mert én vagyok Istened; megerös'telek, sőt megsegítlek és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41: 9-10.) Lelkészi munkájúnak főbb állomásai voltak: Sajógömör, Szeged (a cs-anádcsongrádi egyházmegye esperese volt), Cegléd, valamint tábori lelkészi szolgálat és a menekült-évek lelkigondozói munkája. Istentől kapott tálentumait mint neves egyházi zeneszerző és orgonaműivész is gyümölcsöztette. Erről jelenleg a clevelandi westsidei gyülekezet tehet tanúságot. Lapunknak három éven át szerkesztője volt s azóta is állandó munkatársa. Az ERŐS VÁR olvasói és a magyar evangélikusság nevében Isten iránti hálával és sok szeretettel köszöntjük Krisztus igaz tanítványát, Egyed Aladárt. Szolgálatának jellemzése legjobban Pál apostol szavaival fejezhető ki: “Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak ti közöttetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig a megfeszítettről.” (1 Kor 2:2). A “MAGYAR EGYHÁZ” írja: Kelet és Nyugat élet-halál harciában egy idő óta új szelek fujdogálnak. A megbékélés gondolata van a levegőben. Egyre többen beszélnek az évtizedek óta szembenálló felek és ideológiák kiegyezéséről. A háborút még élete árián is elkerülni kívánó hatalmasok tábora, beletörődve a megváltozhatatlanba, diadalra igyekszik vinni a koegzisztencia gondolatát. Alig emlegetik már a menekülőket, a hontalanokat, a Szibériába hurcol takat, á deportáltak tömegeit, azokat, akik hazájukban lettek űzött, üldözött otthontalanokká, akiknek az italuk könny s a kenyerük sár. Az új szelek belekaptak megosztott amerikai magyar életünk programokban szegény, petyhüdt \j toriéiba is. Egyre többen hirdetik körülöttünk, hogy nincs fontosabb dolog a világon, mint az Öhazai és amerikai magyar vezetők személyes talál-Sürgess, A déli napban és az alkonyaiban még annyi szent és-szorgos munka vár. Aratásra fehérük a határ. Kalászok mennek kárba énmiattam, ha perceimmel magvuk elpereg, és számonkéri majd a Gazda mindet, minden percét napomnak, éveimnek, s mindent miattam kárbament szemet .. ~ ■ ■ — 1»őzlábain felépülő testvéri kapcsolat. Amerikai magyarságunk és származásunk földjének népe között valóban aziikség van gyakoribb, mélyebb, tar-talmasabb testvéri kapcsolatokra. —■ Hogy is feletbetnénk el azt a földet, ahonnan a legtöbben származunk? A- lionnan magunkkal hoztuk, vagy szent örökségképen ajándékba kaptuk hitünket? Ahova gondolatban annyiszor \ isszaszállunlc. ügyeljünk azonban arra hogy ezekben a kiegyezés felé -haladó esztendőkben és hónapokban egy'hízi közösségünk élő lelkiismeret legyen: ne zárkózzék -él a testvéri kapcsolatoktól, de mondja meg féreerfhetotlenül: az amerikai magyar treformátusság testvéri kézszorításának a cmztesség és becsület nevében ára van: az elkövetett igazságtalanságokat először jóvá kell tenni magyar földön, magyarországi református egyházunkban: a parókiáikról alaptalan 'vádakkal elűzött lelkipásztorokat vissza kell helyezni gyülekezeteikbe, a katedráikul! eltiltott tlieológiai tanárokait vissza kell hívni a lelkészképzés szent munkájába. A vallásos nevelés gúzsbakötésébe és az egyházi életnek a templomok falai közé való visszaszorításába toha nem nyugodhatunk bele. Engedjék hirdetni a Krisztus evangéliumát legalább olyan szabadon, amilyen szabadon folyhat a vallásellenes propaganda odahaza. Mérkőzzenek meg a Eaál papjai Krisztus evangéliumának sáfárjaival, lássuk meg, ki marad a győztes, ügyeljünk arra, hogy az istenié fenséggel való parolázás korában egyházunk soha ne adjon fel elveket- Még akkor se, ha ez divat, és politikailag jó lépésnek számít.Erre eskünk hivatásunk kötelez bennünket tűnő nap! Sürgess, tfinö nap, — nőnek már az árnyak! — fényével minden bágyadó sugárnak künn hajladozni még a földeken! Boldog, aki egy kalászért se restell aláhajolni, nem számol a testtel. Sürgess tűnő nap, múló életem! *949. Tűrmezei Erzsébet
