Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 5. oldal Élete főműve a ‘‘Hit világa” című dog­matika, mely 1943-ban jelent meg. öt gyermeke közül ifj. Prőhle Károly a budapesti Teológiai Akadémia tanára. Tanítványai s az egész magyar evangé- Jikusság hálás szívvel őrzi emlékét. (-) Vegyesházassag és az Evangélium Több cikkben foglalkoztunk már az­zal, (hogy a katolicizmus és protestan­tizmus érintkezése az utóbbi években fokozódott. Helyi viszonylatban ez még sokhelyütt nem nyilvánvaló, mégis tud­nunk kell azt, hogy a teológiai tudo­mány vonalán már komoly eszmecserék folytak. Katolikus teológikusok, mint zenkét unokája siratja. __ Isten kegyelmez neki -— ör­vendett a, diák. Az ördög kelletlenül ráhagyta. Lemutatott az első padokra. — Odanézz. A hetedik padban házaspár ül egymás mellett. Áhíta­­tosan, lehajtott fejjel. Azt hiszed, imádkoznak? Suttogva veszekednek. Gyűlölik egymást, de el nem mu­lasztanának egy vasárnapot sem, hogy el ne jöjjenek ai templomba- Nehogy me;gszólják őket az embe­rek. Otthon alig váltanak egymással egész héten egy-két barátságos szót, de az utcán mosolyogva és karonfogvái járnak, hogy mindenki lássa, milyen jól élnek. — És hisznek? — Inkább félnek Istentől, mint szeretik. Lelkiismeretük nyugtalan. Hitük nem fejlődik ki, mert gyűlö­letüket nem adják fel. Ha a sorsuk is érdekel, megmondhatom. A férj halála, előtt megtér, az asszony tűz­­halállal hal meg, őrjöngve a fájda­lomtól és félelemtől. A diák rámutatott egy bejövő emberre. — Kí ez? — Ez egy sétáló idegen. Csak be­jött, hogy megnézze, milyen a temp­lom belülről. Beül a, padba htisölni egyet. A szülei sem voltak valláso­J. C. Murray és Gustave Weigel nagy­mértékben egyengették a római egy­házban a protestánsok “megtérésének” útját. Meggyőződésünk, hogy ezek a teológiai eszmecserék idővel gyümöl­csöt is hoznak majd. Addig azonban konkrét panaszaink vannak, olyan adott helyzetek, amelyek­kel szembe kell néznünk. Egyik leg­fájóbb probléma az a 'szélsőséges és rideg álláspont, amelyet Róma a vegyes­­házasságokkal kapcsolatban foglal el. Köztudomású, hogy protestáns-katolikus felek házasságát csak akkor tekintik törvényesnek, ha azt római katolikus lelkész előtt kötik meg. A születendő gyermekeket pedig a római egyház ta­nítása szerint kötelesek felnevelni. Ha a vegyesházasságok ebbe nem mennek bele, akkor a katolikus fél kiközösítés­nek néz elébe. Megértjük azt, hogy Róma szigorúan sak, ő sem az- Szerencsére gyer­mekei sem lesznek hívők. — Nem is fog hinni Istenben so­hasem? ■— kérdezte a diák. — Nem — válaszolt az ördög. — Kisgyermeket látok a hátsó padban. Mire gondol? — Az előbb gyermeki hittel a­­zért imádkozott, hogy Isten ragasz­­sza meg a babája eltört fejét. Most pedig alszik. A cselédlány kint csa­varog a ligetben az udvarlójával és tetette a gyereket a templomba, hogy nyugodtan szerelmeskedhesse­nek. A gyermek három hét múlva meghal a, cselédlány gondatlansága miatt. Elgázolja egy bérkocsi. Sajnálkozva nézte a diák a, kis szőszke fejét.-— Nem halhatna meg inkább ez a rossz cselédlány a gyerek helyett? — Nem, — mondta az ördög -— annak hét gyermeket kell szülnie és nyomorban felnevelnie. És a jelen­legi fickónak, részeges urának ütle­­geit kell szenvednie egy életen át­— Ott a sekrestyés. Őt derék, vallásos embernek ismerem. — Pedig gyilkosság terheli alléi­két. Négy éve agyonütött az erdő­ben egy vándorkereskedőt és ki­rabolta. Ott van elásva a pénz az ágya alatt. Most is azt nézi a pa­dokban, hogy nem hagyott-e ott va­laki az áhítatoskodók közül egy tö­őiködik tagjainak hitbeli tisztasága fe­lett. Azonban nem érthetünk egyet az­zal a dogmatikus kényszerrel, hogy a vegyesházasok gyermekeit római kato­likussá neveljék. Ha ennek alávatnénk magunkat, az egyenlő volna annak be­ismerésével, hogy a protestantizmus az igaz keresztyénség nagy hitelveit sem kifejezni, sem az utódoknak továbbadni nem tudja. A római egyház a kiközösítési fenye­getést bunkósbotként tartja tagjai fe­lett. Ez azért sajnálatos, mert az attól való félelem botcsinálta egyháztagokat szül. A vegyesházasokat pedig meg­oldhatatlan dilemma elé állítja. A pro­testáns fél lelki kényszer alá kerül: ha nem enged, házastársát kiteszik 'egy­házából, ha pedig megadja magát, ak­kor elárulja keresztyén hitét és eladja emberi jogait. Nemrégen figyelemreméltó fejlemény mött pénztárcát. — Mi lesz a, sorsa? — Itt a földön nem lesz semmi baja sem. — És az a gyászruhás asszony? — Imádkozik. Gyors haláláért, mert elviselhetetlennek tartja gyer­meke nélkül az életet. — Meghal hamarosan? — Ötvenegy év múlva. Egymaga több embert vígasztal meg a szen­vedők közül, mint a főtemplom ösz­­szes papjai. Hamar békességre jut és megkezdi vigasztaló szolgálatát a kórházakban­— Három lányt Iátok ott. Ne­vetgélnek? — Most igen. De nem tudják, hogy közülük a középső pestis ba,­­cillusait hordja magában. A ked­vesét is megfertőzte. — Mi lesz velük? — Por és hamu lesznek — ne­vetgélt az ördög. A diák most egészen lehajolt. Nézd csak, itt van egy kövér, tohonya pap. Szuszogva, lépked az oltár elé. Neki biztosan másutt jár az esze, zsíros vacsorán, puha ágyon, pihenésen. , Csalódol — mondta az ör­­dög. Nem a, jóléttől kövér, hanem szívbeteg- Kórosan vizes a teste. Néhány évvel ezelőtt még karcsú s^ép ember volt. Ám a szegény-ÍFoly tatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents