Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-03-01 / 3. szám

6. oldal ERŐS VÁR JUHÁSZ GYULA: A föltámadott I. Levelesláda !R?'J<?S?<gS?gsaZ5Z5Z5HSe525Z5Z5Eg5Z5Zg.5gZ5E5BZ5^ Latrok között a gyászos, •ósonka 'péntek, Hasadt kárpitja a mogorva égnek. 'Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa, Már messze, régen elmaradt utána. Mögötte áldott harminchárom éve} Előtte: az öröm mély messzesége. És negyven napra, hogy az égbe tartott Úgy hívták, vontál; még a földi partok. Oly idegenül tündökölt a menny még S oly szédítőnek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett, búcsút mondva halkam És fájó szívvel szállt a szűz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke A Genezáret kékségét kereste. H. Negyven napig még a földön maradt Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, Szívében érezé a szent tavaszt. A gyermekek közt játszott és mesélt Virágát derűs homlokára fonta, Ujjongva mondta: Ö élet, te szép! Negyven napig még a földön maradt. Ragyogó lelke távol ködbe látta a koponyák hegyét, az árnyakat. Egy orgonavirágos hajnaltájon oly könnyű lön a teste, mint a fény S elszállt némán a mennybe: mint egy álom. most készülj reá! ® CSALÁDI NYARALÁS! • EVANGÉLIZÁCIÓ! Lakeside, Ohio. — Az Erie-tó mellett' Kérdés: “Egy pünkösdista gyülekezetbe vit­tek el és ott sokat hallottam a prédiká­cióban beszélni a ‘Szentlélek elleni bűnről’, mely szerintük .megbocsátha­tatlan. — Akik elvittek azt sajnálták hogy akkor senki sem beszélt nyel­veken, mert ők már hallottak ilyet és azt mondották, hogy ezek in­kább örjöngö emberek, mintv hívő lel­kek. Mindkettőről kérek bővebb fel­világosítást.” (A. K. — Pennslyvania.) Felelet: Nekem még ma is probléma a Szent­lélek elleni bűn. Sok nagy teológusnak a bicskája beletört már ebbe a kérdés­be. Azért csak azt írom mieg, hogy mi­ként látom ón magam ezt a kérdést, de hangsúlyozom, még gondo­latban sem vindikálom magamnak azt, hogy ez “A’’ megoldás. A Szentlélek ellen több vétkezési lehetőséget ismer az írás. ASzentlelket meg lehet szomorítani: Ezs. 3:10 és Eí. 4 30 azt mutatják, hogy ha nem enge­delmeskedünk a Lélek indításának, — vagy az emberi indulat lármája el­nyomja bennünk a Szentlélek szelíd és csendes hangját, akkor megszomorodik a Szentlélek s egy időra magunkig hagy, hadd lássuk meg, mire megyünk a magunk esze, akarata és hangosko­dása után. A Szentlelket meg lehet oltani. (I. Theas. 5:19) s különösen a párhuza­mos helyként megjelölt (I. Kor. 14: 30.) azt mutatja, hogy míg a megszomo­­iitás inkább akkor következik be, ha magamban oltogatom a Lélek tüzét, a megoltás akkor áll elő, ha másban aka­dályozom a Lélek munkáját. Aki el­­rémítja a nyeveken beszélőt, vagy ré­szegnek mondja a pünkösdi tanítvá­nyokat azért, mert valami szokatlan módon munkálkodik a másikban, uz — amikor józanságra akar nevelni, — tulajdonképen a Lélek tüzét oltogatja s ezzel vétkezik a Szentlélek ellen. Egyik eset sem “A” Szentlélek elle­ni bűn.Mindegyik bűn a Szentlélek el­­lenn, de van rá bocsánat. A Szentlélek

Next

/
Thumbnails
Contents