Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 3. oldal rék, minden szeretetre és becsülésre érdemes ebmerek az amerikai magyarok. Könnyekig megható jeleneteket láttam. Síró asszonyokat és néma ajakkal álló férfiakat. Szerettek Tolna valamit mondani, de nem tudtak . . . Haj megkérdeztem, 'hogy hol jobb az élet, sokszor csak egy alágördülő könnycsepp adott választ.” Majd később megemlékezik New York polgármesterének eme kijelentés őröl (banketten mondta) : ‘‘Mint ennek a városnak a polgármestere, büszkén nyilatkozom kiváló vendégeink előtt, hogy az egész amerikai kontinensen nincsenek jobb polgárai Amerikának, mint a magyar nemzet hozzánk jött gyermekei.” Vájjon, ha Kapi Béla élne és ma jönne el Amerikába, mit írna -rólunk, — mit mondanának a polgármesterek és főleg, mit mondana rólunk az Űr? (-) FÓRUM PROTESTÁNS ÖNVIZSGÁLAT A II. vatikáni zsinat világesemény, így kezeli a magyar szabadságharcos írók által alapított lap, a NEMZETŐR is 1962 október 1-1 számában, amikor “Barokk vagy modern?” címen ir róla. Többek közt ezeket írja: “A pápa szeptemberi imaszándéka, röviddel a zsinat megnyitása előtt, egy-két fontos szempontjára hívja fel figyelmünket. A hit és erkölcs tételeinek terjesztésében, korunkban, a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az Egyház hierarchikus képlete, még a katolikusok számára is nagymértékben érthetetlenné vált. Ennek oka az, hogy még mindig nem valósult meg a krisztusi és apostoli igazságok különválasztása a nem teológiai, hanem inkább történelmi, politikai ési kulturális tényezőktől, valamint egy olyanfajta kifejezésmódtól, amely modern ember számára már-már kínai nyelvnek hangzik. A zsinat következő feladata, hogy erélyesen véget vessen az Egyházon belül található burkolt tévedéseknek, melyek az Egyház evilági megjelenését, külsőségeit is isteni természetéhez tartozónak vallja és ezzel elállja a fejlődés útját. Nevükön kell nevezni azokat a tévedéseket, amelyek világunkban a hit és erkölcs tételeit veszélyeztetik. Figyelembe kell venni azt, hogy korunkban az egész emberiség a technikai dinamizmus kiszolgáltatottja. A helyzet egyszerűen az, hogy a világ ezerszer érdekesebb és csábítóbb, mint a keresztyén hit, vagy az ósdinak tűnő Egyház. Kérdés, hogy miképpen tudja a zsinat ezt a jelenséget megszüntetni, a hitet az emberi élet középpontjává tenni, mert kétségtelen, hogy ez lenne a feladata, a tévedések elítélése, katalogizálása önmagában nem jelenthetik a zsinat feladatát, vagy eredményét, mert a baj nem az, hogy az emberiség bizonyos ideológiák áldozatává válik — thiszen ma kezd kijózanodni belőlük), hanem az, hogy nem látja, mikép magaslik ki az eszmék 'egyvelegéből azi Egyház, mennyire tud valóban életet adni, sőt több életet, mint bármely más gondolat. Ideje volna a hívők számára, hogy tanúságot tegyenek az ösegyház hitéről, arról a hagyományról, melynek elhagyása miatt mentek el tőlünk a többi nem katolikus testvérek, tiltakozásuk kifejezéseképen.” így írnak római katolikus újságírók, hívő római katolikusoknak. Program ez az új esztendőre mindazoknak a keresztyéneknek számára, akik a keresztyén egységért komolyan és rendszeresen imádkoznak és dolgoznak. Nekünk, protestánsoknak is szigorú önvizsgálatot kell tartanunk 1963. kezdetén. A protestantizmus veleszületett lényege mindenkor a szabadság, a tekintélyektől mentes szabad kutatás, az egyéniség szabad érvényesítése, a haladás, a modernség szelleme. Ezeknél aj tulajdonságainál fogva a protestantizmus mindig olyan nagy nevelő értéket jelentett, hogy pl. Magyarországon, ahol, a lceresztyénség kétharmad része római katolikus volt, sokszor adta a sorsdöntő nagy vezetőket, az államférfiakat, gondolkodókat, alkotókat, tehetségeket. A protestantizmus azonban mintha elveszítette volna eredeti irányát és egyházon kívüli társadalmi, nemzetpolitikai, irodalmi, művészeti téren való irányító befolyását. — A demokráciát hirdető protestantizmust, az idő iramában túllicitálták a túlzó irányzatok, melyek a hívek egy részét is magukkal ragadták, de túl akarja haladni (és eredményesen) a neokatolicizmus is, s ezért a protestantizmus a nála modernebbekkel szemben még nem találta meg a maga modernségét. A protestantizmus a laikus világnézetekkel szemben való küzdelemben az ősi hagyományok megtartó erejéhez fordult, támadás helyett önvédelmi, álló harcmodorra tért át, a katolicizmus viszont az álló harcból előnyomul és hódít. Miért van ez a paradox helyzet? Nagyon egyszerű a válasz. A katolicizmus modern formában nyújtja a maga konzervatív világnézetének tartalmát, mi pedig konzervatív formában akarjuk adni a mi mindenben modernebb világnézetünket, A kor irama túlcsapott rajtunk s míg katolikus testvéreink már hozzáalkalmazkodtak a karhoz, mi még az új körülmények között nem találtuk meg a megfelelő formát: a neoprotestant i z m u s t , ami nem lehet más, mint az ősprotestantizmusnak a mai kor nyelvén való kinyilatkoztatása. Mi protestánsok több, mint két emberöltőt késtünk az új katolicizmus szervezkedéséhez képest . Milyennek kell lennie a neoprotestantizmusnak? A protestáns világnézet adva van. Négy és félszázad viharaiban tisztult meg és edződött életalakító, formákat alkotó programmá. Nincs mit változtatni rajta.- Nem kell semmi újat hozzáadni és semmi régit elvenni, csak ki kell fejteni és be kell vinni az életbe. ön tudatosításra van szüksége, hogy megtalálja és kifejthesse a mai korhoz idomult társadalmi, művelődési, gazdasági, politikai programját és eszmerendszerét. Az egyházat folytonosan reformálni kell. A hitvallástételek arra valók, hogy a gondolkodás szabadságát irányítsák és emeljék. A protestantizmus egykor forradalmat jelentett, ma ne jelentsen többet, mint haladást, modernséget. Ne revoluciót, de mindenesetre evolúciót. A vallás és tudomány egymás mellett, egymást kiegészítve lesz teljes világnézetté. A vallás etikai tartalma vi-
