Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-03-01 / 3. szám
4.oldal ERŐS VÁR gémét elküldött, hogy minden, aki látja az Piát és hiszen őbenne, örökélete legyen. Én pedig feltámasztom azt amaz utolsó napon, ó, ki drága ajándéka ez Istennek! * Székács József püspök (1809— 1876): Az öröklót hite a kovász, mely áthatja a tészta minden részeit. Minket a lélek ösztönzése, a kijelentés tényei Az egyház részére szokásban lévő “pénzcsinálással” először akkor találkoztam. amikor mint ifjúsági körünk egyik tagja, az egyház részére fagylaltdélutánt rendeztünk s annak jövedelméből sokszorosító gépet vettünk. Ezt akkor helyesnek és kívánatosnak ERÖS®VÄR AMERIKAI MAÜYAR EVANGÍLIKUSOK. LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P, 0. Box 1094. — Cleveland 2, Ohio * No. 3. (63.) * * March 1963. * — Issued monthly September to June; by-monthly: July and August — Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America; ★ * ★ Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio és a nagy nap emléke az örökélethez utalnak. Hogy ily világosságban, ily összeköttetésben szemléljük az enyészetet és az örökéletet, ez a te érdemed Világmegváltó, Világüdvözítő! A feltámadás és örökélet magasztos hitét semmi sem képesebb újra meg újra feleleveníteni lelkűnkben, mint a mai nap, a halhatatlanság, a feltámadás ezen reggele, mely mintha mondaná: Ember láss, nyomozz, eszmélj, és hidd hogy te örökélet polgára vagy! tartottam, hiszen amellett, hogy egyhazunk felszerelését gyarapítottuk, még jól is szórakoztunk. Ebben a véleményemben megerősítettek vasárnapi iskolai tanítóink, akik boldogan beszélték, hogy a társas-délutánon 60 dolláirt vettek be a vasárnapi iskola részére. No és amikor egy vidéki egyházi-vásáron én nyertem az 5 dolláros- ajtódíjat: az egyházi pénzcsinálásnak erre a módjára esküt tettem volna. De lassanként megláttam a hibákat az üzletezésben. Egyik asszonyunk süteménye kevesebbet hozott be, mint amibe neki került, mert rossz idő volt az egyházi sütemény-árusítás napján. Aztán meg ott volt a baba. Az adományozó díszesen felöltöztette. A bazáron mégis kevesebbért ment el, mint a vételára. Egy kabáthoz 6 dollárba került az új bélés, az egyház vásárán mégis csak 3 dollárt hozott be. Ha az ilyenfajta rendezvényeknél számításba vesszük a reáfordított munkát, fáradságot, időt és befektetést, — akkor nem lehet haszonról beszélni. Ezt a megváltoztatott véleményemet igazol ta az az asszonytestvérünk, aki a karácsonyi bazárunk vezetője volt és elszámolás után ezt mondotta: “Sokkal többet értünk volna el akkor, ha a bazár megrendezése helyett, csekken átutaltunk volna az egyháznak egy olyan értékű összeget, amibe nekünk a bazár került.’’ A közelmúltban egy női kör gyűlésén a tagokat utasították, hogy igyekez'zenek a vanília eladásával, mozogjanak már az ebédjegyekkel, készüljenek arra, hogy ételt is hozzanak az ebédre, adjanak kötényeket a karácsonyi vásárra, vegyenek üdvözlő kártyákat, stb. Hányszor kellett zsebre vágnom — az ilyen egyházi rendezvények anyagi fel‘•ételeinek biztosítására eszközölt koldulások között — ezt a szemrehányást: “Az egyház mindig csak pénzt kér.” — Hogy erkölcsileg is milyen romboló az ilyen pénzcsinálás, mutatja a következő eset. Egyik lelkészünk felkereste a templom közelében lakó kereskedőt, hogy mivel ő is lutheránus, legyen gyülekezetünk tagja. A kereskedő kész volt a felelettel: — Nem, azt nem, de a legközelebbi egyházi összejövetelre szívesen adok egy sonkát! A lelkész azt mondta neki: — Barátom, Istennek nem a sonkád kell, hanem a lelked. Egy helybeli kereskedő irodájában dolgozva, megfigyelhettem az üzletvezetés egy más kérdéses vonását. Az üzleteket gyakran keresik fel azzal, hogy pénzcsináló alkalmakhoz hirdetéssel, árúval, árengedménnyel, jegyvétellel, vagy pénzadománnyal támogatást kérjenek. A boltos, aki maga is sáfársággal tarozik az egyháznak, jól tudja, hogy nem kockáztathatja azt a jóaka(Folytatás a következő oldalon) / I Draga a penzcsinalas! “AZ EGYHÁZBA NEM LÉPHETEK BE, — — MONDTA A KERESKEDŐ — DE SZÍVESEN ADOK EGY SONKÁT!” “ISTEN NEM A SONKÁT AKARJA, — — FELELTE A LELKÉSZ — HANEM TÉGED!”
