Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-12-01 / 11. szám
ERŐS VÁR biztosítani, hogy az ne úgy történjék, hogy a magyar elvész a népek tengerében, hanem úgy, hogy a magyarság ízét beleadja a hatalmas tengerbe. Ez nem reálpolitika, hanem küldetéstudat. — Tudom és naponta érzem hogy ez igen fájdalmas kérdés szá munkra, az idősebb nemzedék számára az emigrációban, hiszen szemünk előtt zajlik le a feloldódás folyamata s nagy bölcsesség és nagy művészet kell ahhoz, hogy a halálra ítélt magyar körömszakadtáig úgy tudjon küzdeni életéért, hogy közben azon is munkál, kodjék, hogy halálából új virág nyíljék az “idegen” kertben. * Ezzel ennek a kérdésnek megbeszélését le is zárom. 6. oldal ADOMÁNYOK AZ ERŐS VARRA Az elmúlt hetekben köszönettel vettük az alábbi lapfenntartó adományokat: Újvári János (Grand Rapids, Mich.) 2.00; Hegedűs Lajos (Bethlehem) 2.00; “Megváltónk” gyülekezet (Buffalo) 50.00; Első Egyház (Pittsburgh) 40.00; Genersich Béla (Hinsdale, III.) 2.00; Kozma Imre (Dearborn, Mich.) 2.00; Szalay Teréz (Detroit) 1.00; Mihályfi Etel (Detroit) 2.00; Harsányi Józsefné (Nixon, N. J.) 1.00; Cook Mary (Toronto) 2.00; Gillich Katalin (Cleveland) 1.00; Első Egyház (Detroit) 16.80; Oltáregylet (Detroit) 17.20; Láda Júlia (Detroit) 1.00; Takács Mihályné (Toronto) 0.50; dr Lestyán János (Chicago) 1.00; Dex Gizella (Chicago) 1.00; A karácsonyi taft Ez a történet nagyon régi. Akkor még az asszonyok bokáig érő szoknyában jártak és magasszárú cipőben. Már hullott a hó, hogy fehér legyen a karácsony. Szánok suhantak, csilingelt a csengő, a diákok fagyos fülüket dőrzsőlgették s az ifjú papné keresztülvágott a nagy piactéren. Kezét muffjában melengette. Megállt Ploetz bácsi boltjai előtt s nézegette a szöveteket a kirakatban, majd belépett. Ploetz bácsi a pult mögött álldogált, kezét dörzsölgette, hajlongott, mosolygott, köszöngetett: — Mivel szolgálhatok kérem? Kutya hideg van, megint sok hó esett . . . A kis papné, pár hónapos aszszonyka csupán, hátravetette fátylát s így tűnt elő rózsás-piros, frissédes arcocskája. Ploetz bácsi rajtafelejtette a szemét. A papné szétnézett szelíden a selyem, a sifon és a puplin halmazon, amely a pulton terült el. — Taft kellene, Ploetz bácsi, sötétkék taft, gallérra az új ruhámra. Mert természetesen egy papné akkor nem viselhetett zöld vagy piros, még inkább sárga színű ruhát. Barna, kék és fekete, ez volt az előírás. Legyen hát a gallér sötétkék. Biztosan tetszik majd a férjének, annak a, nagy Tudósnak, a nagy Szónoknak, annak a Komoly Embernek, annak a Szigorúnak, aki hosszú lépésekkel elindult Isten országa felé s úgy döntött, hogy ezt a kis hiú teremtést is elviszi magával. Nincs érzéke ugyan a szép női ruhához, de a hűséges feleség mégis csak a férjének akar tetszeni. A kis papné megtalálta a gallérnak való taftot. Gyönyörködött benne, de mégis otthagyta], mert sokba került. Nem volt annyi összetakarékoskodott pénze. Alkudni is próbált ugyan, de Ploetz bácsi, bár már-már ingadozott, nem engedett. A csillogó téli napfény is szomorúságot árasztott, belül a hiú kis asszonyi szív lett szomorú. Hát még gallér se lesz, finom sötétkék színű? Otthon is csöndben ette ebédjét, még férjének is feltűnt, de már szombat délután volt s olyankor feje tele volt a vasárnapi ige adta gondolatokkal. Mit is mondott az a pusztai Keresztelő? ‘Tartsatok bűnbánatot!’ Teveszőrből volt a ruhája, nem úgy, mint, a maiaknak, akik annyit pazarolnak a divatra,, a gyűrűkre és a selyemre. Ó, hogy dörög majd ez az ige ai templomban, hogy a gyülekezetnek háta is borsódzik majd tőle . . . Tomaj Gusztáv (Chicago) 1.00; Chl* cagoi gyülekezet 6.00; Hollós Lydiá (Detroit) 2.00; Schultz Erzsébet (New York) 2.00; Koppányi Dénesné (Princeton, N. J.) 2.00; Nagy Helen (College! Point, N. Y.) 2.00; Bakó Zsuzsanna (New York) 2.00; Máté Béla (New York) 2.00; Varga Lászlőné (New York) 2.00; newyorki gyülekezet 6.00; Szabó József (Cleveland E 99) 2.00; Stacina Mária (South Bend) 2.00; Sárfi Jolán (Brooklyn) 2.00; Rúzsa Istvánná (Oberlin, 0-) 12.00; Domby József (Chardon, O.) 2.00; Mészáros Kálmán (Hagerstown, Md.) 1.50. — Az adományok nyugázását folytatjuk. Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egv évre gallér így gondolkodott a fiatal pap. miközben kavargatta a jó húslevest, jóízűen nyelte a puha húsdarabokat, amelyek nem hasonlítanak Keresztelő János sáskáira, — ajninek külónben örült is. Persze, hogy ilyenkor nem leheV öt zavarni a taft miatt. El is múlt az idő, vasárnap reggelre ébredtek. Akkor már készen állt a prédikáció, az orgonista gyakorolgatta a kijelölt korátokat, az egyházfi már gyertyagyújtásra készült, a fiatal pár pedig a reggeli utolsó morzsáit takarította el. A kis papné nagyon szelíden, alázatosan szólalt meg. — Azt mondtad egyszer, hogy mi a jövő számára takarékoskodunk. — Na,, persze, — kapta fel a, fejét a férje, szinte nem is értve a kérdést. — Miért? — Csak azért mondom, mert karácsonyra szeretnék magamnak az új ruhámra egy sötétkék gallért tenni, igen finom taftból. — Kicsi Erzsébet, — mondta a férfi — , min jár az eszed? Mi jobb: jónak lenni, vagy szépnek lenni? — Én mindkettő szeretnék lenni. A hang erőteljes lett. — Gondold meg, nem lehet Istennek is tetszeni, meg az embereknek is.