Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-11-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Azt pedig, hogy dr. Vajta Vilmos magyar ev, lelkész, a Lutheránus Világszövetség teológiai igazgatója (Génitől) több héten át fogja helyettesíteni di,, jäkydsgaard xopenhágai egyetemi tanárt, még kevesebben tudják. A megfigyelőn nemcsak a nagygyűléseken vesznek részt, hanem a külön gyűléseken is. Észrevételeiket, kéréseiket benyújthatják a zsinat vezetőségének. Bea bíboros az úgynevezett egységkommisszióban külön magyarázó előadásokat tartat számukra. A zsinattal kapcsolatban külön fejezetbe tartozik az Orthodox egyház és Moszkva szerepe. A görögkeletiek és katolikusok között tudvalévőén kevés a dogmatikai különbség. Panteleimon görögkeleti püspök említette egykor, hogy egymás nyakába kellene borulniok és sírniok afölött, hogy olyan sok idő óta ellentétben vannak egymással. Athanagoras konstantinápolyi pátriárka és más egyházi vezetők a legbarátágosabban nyilatkoztak a zsinatról, a synodusukon mégis leszavazták a ‘‘megfigyelők” küldését. Csupán. egészen kis keleti csoportok (koptok, jakobiták) küldtek megfigyelőket. Ha a keleti egyháznak ezt a döntését sajnálattal kellett tudomásul vennünk, még különösebb érzelmekkel fogadtuk a moszkvai pátriárka azon döntését, hogy közvetlenül a zsinat megkezdése előtt, két megbízottat küldött a zsinatra “megfigyelőként”. Ohrisosthomos athéni orthodox érsek kiemelte nyilatkozatában, hogy a két megfigyelő kiküldetése “Moszkva politikai műve”. Kétszeres figyelemmel fogjuk figyelni a moszkvai megfigyelők szerepét. Protestáns oldalról a reformáció óta nem hangzott el olyan és annyi baráti szó a katolikusokról, mint ma, a világzsinat előtt és alatt. Köztudomású, hogy a canterbury anglikán érs'ek és több protestáns püspök (a skótországi is) meglátogatta a pápát, de kiemeljük azt, hogy számos protestáns püspök és vezető egyházi személyiség külön körlevélben hívta fel híveit arra, hogy a zsinat eredményességéért imádkozzanak. A hivatalos katolikus álláspont szerint a zsinat lényegében a katolikus egyház belső megújhodását óhajtja szolgálni. Protestáns egyházi vezetők megdicsérték dr. Küng 'tübingiai teológiai tanárnak ‘‘A ZSINAT” c. müvét, melyben a katolikus vonalon hirdet megújhodást, reformot Remélhetők is olyan változások, amelyeket protestáns és orthodox oldalon tetszéssel fogadnak majd. Valószínűleg a püspökök nagyobb hatalmat kapnak, a nemzeti nyelvekben (az istentiszteleteknél is) kedvezményekre van kilátás. 1929-ben P. Pribilla jezsuita egységmunkás még azt írta: “A keresztények belátják, hogy egyesülniök kell, de azt is, hogy egyesülésre képtelenek.” — A hoszú évek és évszázadok során állandóan ismétlődő egyházi hsztendő ünnepköreit jellegzetes légkör veszi körül. Amikor halljuk azt a szót hogy á d v e n t , midnyájan ösztönszerű;leg a karácsonyi ünnepet megelőző idő ünnepélyességgel, várakozással teli szakaszára gondolunk. Advent képzete párosul a télelö hangulatával is, szinte már érezzük orrunkkal a téli havas tájak egyelőre még távoli üde frissességét és tisztaságát. Ahogyan az ember mindinkább beszorul a közeledő tél elől otthonának négy fala közé, a családi élet melegsége is mindinkább nagyobb hangsúlyt kap. Mivel egyházi naptárunk időszakai már előre elkészített, régóta kialakult hangulatokat ébresztenek bennünk, nem könnyű feladat hárul ránk a tekintetben, hogy kiszabadítsuk magunkat a hangulatok varázsából, hogy szabaddá tegyük az utat az egyes időszakok evangéliumi értelmének megismerése felé. Ami varázslat az ádvent körül, az a múlt öröksége. Ezért mérhetetlen hálával tartozunk hivő elődeinknek, akik az emberiség története során túl, a változó politikai, gazdasági, tudományos és világnézeti élet könynyel és vérrel megirt lapjain, csendben kialakították az emberiség történelmének barátot és ellenséget egyaránt átölelő meghitt keresztyén hagyományokat. Azonban minden egyes újabb ádventi idő újból és újból fájdalmasan figyelmeztet minket arra, hogy Isten országának közöttünk való megvalósulása még mindig a jövendőnek ígérete csupán. Amikor az ádventi Király felállítja trónját egy.egy ember szívében, akkor Mennyi változáson mentünk azóta keresztül, hogy Mécs László, a Kálvin Debrecenje és pápás Pannonhalma ellentétjéről s a “gyűlöletet őrlő magyarok malmáról” írt. A szellemi világváltozást talán éppen azok a ‘‘közös keresztek” ' indították el, melyekről Viktor János református teológus írta: az unió absurdumát lehetőséggé, sőt paranccsá avatják. Kérjük az Ür áldását a kér. egységtörekvésekre." — az arra szólít minket ma, hogy minden erőnkkel törekedjünk Krisztus Urunk evangéliumát átplántálni az emberiség politikai, gazdasági és szociális életébe. Keresztyénnek lenni ma azzal a feladattal párosul, hogy mi mindnyájan személyenként és mint gyülekezet is, teljes igyekezettel lássunk hozzá Krisztus evangéliumának következményeit levonni a jelzett élet-területeken. Így lesz minden egyes keresztyén lélek, minden gyülekezet bástya a világot fenyegető sokszínű szekularizmussal szemben. Mert mit ér az, ha állandóan beszélünk a világot fenyegető vörös veszedelemről, de ugyanakkor saját szívünkben tovább őrizzük az önzés és gőg ezer formáit, melyek voltalcépen előidézték az atheizmust és kommunizmust és továbbra is jó talajt nyújtanak továbbterjedésének?! Különösképen mi magyarok, akik olyan közvetlenül tapasztaltuk az Isten nélküli világ borzalmait, kell, hogy ezen ádventi időben megvizgáljuk szívünket, vajon nem feledkeztünk-e meg arról a küldetésről, melyet különösképen a mi népünk hordoz szívében?! Ez a küldetésünk nem újkeletű. Ezer éven át hordoztuk e küldetés minden gyönyörűségét és terhét. A jelek szerint e mostani ádventi időnek ezen a téren nagy jelentősége lesz, Mert elérkeztünk hazánktól földrajzilag távoli magyar életünknek eddig nem tapasztalt mélypontjához, nmikor szinte versenyfutásban távolodunk küldetésünktől. Erőinket me ’emészti az egymás közötti torzsalkodás, az eddig létezett kapcsolatokat pedig a teljes bizalmatlanság széttöre-ÁDVENT
