Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-09-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 2. oldal Részletek EGYED ALADÁR SZERKESZTŐI JELENTÉSÉBŐL az AMEK ülésén Minden újságra reányomja bélyegét az a kor. amelyben megjelenik. Vagy arról. ismerjük meg a kort, amiben a sajtó kiszolgálja őt. vagy abból, ami eülen küzd. Mi a jellemzője a mi korunknak Amerikában? Feleljen erre a legilletékesebb tényező, az Egyesült Államok volt elnöke, aki nemrégiben mikor Kansasban, egy róla 'elnevezett könyvtárt nyitott meg, beszédet mondott s többek között azt mondotta, hogy az amerikai ifjúság: közönséges, élvliajhászó, durva és eszményeknélküli lett. Ezt a kijelentést korunkra vonatkoztatva így lehet átfogalmazni: Ma az egész világ proletárosodik, el_ dobta krisztusi eszményeit s ezért lett közönséges, élvhajhásző, durva és eszmény nélküli. * Jól tudjuk, hogy az eszmények, társadalmi, nemzeti, tegyházi élletek kiformálásánál milyen nagy jelentősége van a KÖZVÉLEMÉNYNEK. Valamikor hangoztattuk, hogy a nép szava Isten szava. Ma azonban igen gyakran a nép szava az utca, a csőcselék szava lett, amellyel szemben az űr Jézus figyelmeztetését nem szabad elfelejtenünk: “Ne adjátok ami szent az 'ebeknek, sem gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat ...” (Máté 7:6.) Ez az utcai közvélemény, amelyet sokszor ki is szolgál az úgynevezett “újságírói” tipus, 'amely úgy hasonlít az újságírói ideálhoz, mint egy falusi “angyalcsináló” bába a Nobel-díjas szülészprofesszorhoz, — n'emcsak Gessler kalapok előtt hajlong, hanem hamis értékskálával a legszebb gondolatokat, a legnagyobb igazságokat hazudtolja meg ebben az újságdzsungeles világban. Pedig, Istennek Szentlelke — Ézsaiás prófétán keresztül — ma is hirdeti a világnak: ‘‘Jaj azoknak, akik a gonoszságot jónak, a jót gonoszságnak, a világosságot sötétnek, a sötétet világosságnak, a keserűt édesnek és az édest keserűnek mondják.’’ (5:20.) * Olyan korban élünk, amikor a női tisztaság gúny tárgyává vált és a szabadszerelem nemcsak polgárjogot kapott, de megszerezte már a 'szülői beleegyezést is. Olyan korban élünk, amelyben a munkaerkölcs ismeretlen fogalom lett. Jelszó: ötórai munkaidő és 8 órának megfelelő fizetés. Olyan korban élünk, amelyben a politikai számítás, helyezkedés, gerinctelenség, félelem és önzés hatása alatt cserélődnek a politikai erkölcsi értékek is. “Aki ma háborút akar, azt a lófarkára kell kötni s ügy kell kipusztítani a világból”, de azok előtt, akik az igazság, nemzeti becsület és önérzet árán való békét követelik, “better red than ded” alapon, — jó ha hangoztatjuk, hogy “minden nemzetnek nagyra kell becsülnie nemzeti méltóságát, mert az önkéntes m'egaláztatás olyan szégyen, amit lemosni még vérrel sem lehet.” Olyan korban élünk, amelyben az emberiség az üresség neurózisában szenved s még ma sem látja, hogy nem valamire, hanem Valakire van szüksége, arra, akit elhagyott: Jézus Krisztusra. Olyan korban élünk, amikor az Egyesült Államok legfőbb, döntő súllyal irányt szabó szövetségi bírósága kimondotta, hogy az iskolákban a kötelező imádkozás (amely mentes minden felekezeti sallangtól) — alkotmányellenes, mert hátha sértheti égy ateista tanár, vagy tanuló érzékenységét! Olyan korban élünk, amelyben az Isten ellen lázítő, 'evangéliumot lábbal tipró, keresztyén egyházat halálra ítélő vörös bolsevizmus nagyhatalom lehetett s agitátorai, ebben a fordított értékskálájú világban, fariz’eusi képpel hirdetik, hogy a világ halad, eredményeivel már a csillagokban jár és ha a keresztyénség ennek a modern haladásnak továbbra is kerékkötője marad, akkor a saját sírját ássa. Általánossá vált a világ sajtójának támadása, hogy a keresztyénség ellensége a haladó kultúrának. Ezzel 'szemben pedig az az igazság, hogy a keresatyénség még középkori tévedéseit is merte korrigálni és ha évtizedek, vagy évszázadok múlva is, m e r t 'e szentté avatni azokat, akiket eretnekként elítélt, vagy máglyán elégetett. A keresztyénség csak a ROMLOTT KULTÚRÁNAK az ellensége és 'ez ellen harcolni is fog minden időben, ha kell a vértanuságig. Olyan korban élünk, amikor ez a hamis propaganda elhitette hívő emberekkel is, hogy a keresztyénség csődbe jutott és az egyház romjain keresztül is meg kell valósítani azt, amit a keresztyén egyház kétezer éven át nem tudott megvalósítani. A mai kor embere olyan dolgokat vár Krisz ni s új Messiást várni, aki olyat vár Jézustól, amire ő sohasem vállalkozott, tustól, amit ő sohasem ígért. Nincs jo. ga senkinek Krisztus csődjéről beszél. Az Űr Jézus nem hirdetett társadalmi reformot, nem mondotta azt, hogy programja megvalósulásával a világ, lasisú fejlődés útján, mennyország lesz. Ellenkezőleg, arról beszélt, (ami most szemünk telőtt folyik), hogy ez a világ mindig lejjebb züllik, pokol ilesz belőle s ez fog összedőlni s ennek romjain jön el az Isten országa. Nem Krisztusban csalódott hát ez a világ, hantem a róla való elképzelésben, mert minden úgy történik, amint Krisztus megjövendölte. Az Erős Várnak tehát továbbra is egyetlen célja és feladata van: a megfeszített Krisztust hirdetni szent egyoldalúsággal. HÍRO M KONFERENCIA Az Európába emigrált magyar evangélikus lelkészek munkaközössége I960. ban a norvégiai Trysil községben húsvéti ifjúsági konferenciát rendezett az evangélikus egyetemi ifjúság számára. A község területe erdős, sziklás, tavakban gazdag, szóval gyönyörű. A helybeli norvég evangélikus lelkész készíti Á ROM KÖNYV tette elő nagy szeretettel ezt a konferenciát. Kilenc országból hetvenketten jöttek el Trysilbe, ahol a helybeli lakosság és az ottlévő turisták részére (kb. 400 személy számára) ismertették Magyarország múltját és jelenét. A konferencia vezérfonala ez a kérdés (Folyt. 7. oldalon)
