Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-04-01 / 4. szám
ÉRÖS VÁR 5. oldal ■■— 'r:a:L- .......- ■■ ----dekvallásosság, Nem az eltorzulásokat kell egymással szembe állítani, hanem a tiszta tant. — Már ez maga is sok közeledést hozna. Még közelebb kerülhetnénk, ha a régi harcias jelszavaikat a fogalmazásokban elkerülhetnénk, mert azok csak az ellentéteket szítják. — A helyzet ugyanis az, hogy a római katolikus egyház szerint is az üdvösség Isten kegyelmének az ajándéka, s mi is úgy látjuk, hogy ez a kegyelem nem válhat hatékonnyá bennünk, a mi hozzájárulásunk nélkül. — Ez a kegyelemnek a hit által való elfogadása. Abban is egyetértünk, hogy ez az elsajátító hit nem puszta értelmi aktus, hanem dinamikus valami, amely elvá,laszthatatlanul össze van nőve cselekedetekkel. Ha nincsenek cselekedetek: akkor az nem hit, legfeljebb “holt hit”nek lehet nevezni Jakab apostol szerint. Az isteni kegyelem és az emberi hitnek ez az együttműködése isteni titok. Emberi nyelven nem tudjuk úgy kifejezni, hogy a semipelagianizmus látszatába ne keveredjünk. Éppen ezért kell élesen reámutatni arra, hogy a kegyelem elfogadása nem érdem, hanem az a hálás érzés, amely eltölti szívünket azért, hogy Isten kegyelméből üdvözölhetünk. — Azt hiszem, ha ezen a ponton leásunk a gyökérig, sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz. Mi itt a lényegből nem engedhetünk, de a fogalmazásról lehet beszélni. Római katolikus részről a kér. egységnek egy másik főakadálya: az ige magyarázásának nálunk lévő szabadsága. Abban mindnyájan megegyezünk, — hogy a biblia Isten kijelentése. (II. Péter 1:19-21.) Abban is, hogy Jézus Krisztus az Isten teljes és tökéletes kijelentése. (János ev. 14:9.) A Zsidókhoz irt levél 1:1-2 szerint egyben utolsó kijelentése is. Ezzel szemben fel szokták ugyan hozni János 16:12-14 verséit s ennek alapján beszélnek a Szentlélek Krisztuson túli és fölötti kijelentéséről jis, világos azonban, hogy a vonatkozó igeszakasz szerint is a Szentlélek nem tartalmi kijelentések hordozója, hanem Krisztus kijelentéseinek értelmezője és dicsőítője. Jézus életének és tanításának egyetlen hiteles dokumentuma; a biblia, — mely a szem- és fültanúk bizonyságtételét tartalmazza, amint ez Mátyás választásánál is döntő szempont volt. (Ap. Csel 1:21-22.) Ezért mondjuk mi a Szentírást a hit egyedüli forrásának s ezért akaTjuk azt minden ember kézében látni. A Szentírás szabad magyarázata nem a benne való garázdálkodás szabadsága, hanem annak a jognak a biztosítása, hogy mindenki megmérhesse a hirdetett tant a biblia mérlegén. A bibliamagyurázatnak alázattal meg keil hajolnia a hívő és tudományos értelmezés előtt, orré azonban nem mindenkit és nem mindig jogosít fel a teológiai oklevél, vagy az egyházban ivaló méltóság. Nincs bibliai igazolása annak, hogy akár Luthernek, akár a pápának volt, vagy van bibliamagyarázó Szentlelke. Sokan a papi nőtlenség kérdését látják a kér. egység nagy akadályának. Vannak evangélikus testvégeink is, akik, I. Kor. 7:32-33. versekre hivatkozva, felteszik a kérdést: nem áll-e erősebben az evangélium alapján, ebben a kérdésben a római katolikus egyház ? Szolgáljon magyarázatul Túróczy Zoltánnak a következő magyarázata, amit a papnéknak tartott: ‘‘Pál apostol és koctársai, a maguk életében várták vissza az ür Jézust, tehát szerintük nem volt érdemes nősülni sem. Ez volt a gyakorlati kérdés. De I. Kar. 7:32-33 versekkel szemben Pál az I. Tim. 3:2-5 versekben azt írja, hogy a püspök egyfeleségű legyen. Ez nem ellentét, mert nem azon van a hangsúly, hogy a papnak felesége tlegyen, hanem azon, hogy egyfeleségű legyen. Elvileg a papnőtlenség mellett van s a papnősülést csak mint szükséges mankót tekinti. Ebből azonban nem lehet VII. Gergely pápa határozatát igazolni. Egészen más a két elvnek a tartalma, Pálnál kívánság a papi nőtlenség, VII. Gergelynél tilalom. Pálnál a cél az, hogy a szolgálatot hűségesebben lehessen ellátni, a szentszék kezében pedig egyházpolitikai fegyver. Teológia nincsen benne, mert a nőtlenség magasabb szentségi állapotáról szóló “teológia” bibliaellenes.” (Folytatás) A világ-ür korszak kísértései “Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsoltár 19:2.) Glenn világűr-repülő tiszteletére rendezett díszes ünnepségek elmúltak. Az egész világot lázbahozó esemény fénye lassan-lassan elszürkül, de keresztyén hitünk számára feledhetetlen marad altnak vallásos tanítása. Ma is halljuk a hős repülő szülóvároS- kája templomának harangját, amely a sikeres kilövéskor szólalt meg Isten megsegítő oltalmába ajánlva a hősi tettre vállalkozót. Ma is látjuk édesanyját, feleségét, amint a sikert bejelentő örömhír hallatára első szavukkal az Úrnak adtak hálát az ő szeretttük szerencsés visszaérkezéséért. Ma is emlékezünk Glenn alezredes alázatos, hívő bizonyságtételére, amelyet repülése előtt tett: ‘‘Vallásom életemnek szerves része nem pedig mankója”, — vagy amelyet utána közölt az újságírók kérdezésére felelve: “Én a Teremtőmmel sok évvel ezelőtt már békességre jutottam, ezért nem volt semmi különös -aggodalmam az úton.” Az ő és családja hívő magatartása példázza a keresztyén -ember szilárd helytállását a mai világűr-korszak kísértései között. A mai ember minél többet foglalkozik a fölöttünk lévő dolgokkal, annál könynyebben megfeledkeahetik a körülöttünk lévőkkel. Könnyen abba a kísértésbe esik, hogy fontosabbnak tartja a többi égitest titkainak felfedezését, mint földünk sürgető, sorsunkat, jövendőnket érdeklő kérdéseinek megoldását. Igaz ugyan, hogy az egész világegyetem a mi birtokunk s így jogunk van hozzá, hogy földünkön túl is lássunk s megismerjük távoli égitestek életét. Isten azonban minket elsősorban -ennek a földnek porából teremtett, erre a földre küldött. Nekünk mindenek előtt való kötelességünk, hogy e földön teljesítsük lelkiismerettel Istentől kapott feladatainkat. Nekünk elsősorban itt, a fődön kell Isten országa megvalósulásáért imádkoznunk, fáradoznunk. Isten az ő Szent Piát erre a földre küldte el
