Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-03-01 / 3. szám
\ ERŐS VÁR 3. oldal maga felől gondolt eszményének, álmának. mindig átérzett többrehivatottságának, amelynek a bité tartotta történelme sötét völgyeibe a legjobbjaiban is a lelket? Vagy azt kell-é mondanunk: öreg veterán, ködlovag, okosodj józan filiszterré, vedd hónod alá a realizmus mankóit és menj be a világpolgáraág tágas kapuin, vedd fel a tudomány kétoldali szemellenzőit és dresszírozd be a lelked a világ divatos színű uniformisaiba? Hát nem! Ez a nép sohasem tudta “mások elhányt guzsajáról fonogatni életét’’, mert élete ‘volt őmagában. Hanem reá kell eszméltetniink újra, meg újra, a keresztyén magyar^ ságának őneki szóló jelentéseire, hogy be tudjon törni egészen annak uralma alá, akit István király óta minden igazi magyar úr, minden magyar zsellér és cseléd Urául fogadott. Azóta immár Krisztus tJr parancsol ezzel a néppel, amelynek sorsa a Hozzá való hűsége és engedelmessége szerint emelkedik boldog magaslatok felé és száll alá, lázadásai1 miatt, történelmi katasztrófáinak fájdalmas mélységeibe. Igaz keresztyénné és teljes keresztyénné kell tenni ezt a népet, mert enélkül nem lehet hivatásának értelme szerint magyarrá. Az evangélium jelentéseivel kell úgy átitatni a lekét, hogy az evangélium kívánságaiban a maga szándékaira ismerhessen, az evangélium: benső folyamatainak szabályozó erejévé, természetévé váljék és cselekedeteinek irányítójává. Magyar életünk történeti kibontakozásának mozgató elved, a pozitív bit mellett, ugyanazok, mint az ember életének evangéliumi axiómái: “Szentek legyetek, mert én szent vagyok” és: “Hegyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.’’ Ebhez az 'erkölcsi és értelmi követelményhez való alkalmazkodás módja és értéke rangsorolja az embert és népeket egymás mellé, vagy után. Fejlődött adottságainál fogva itt érkezett el a magyarság az értékskála ama fokáig, amely allapjeHlemében szükségképpen ellentétessé különbözteti meg minden más emberfajtától. Jézus, aki azért jött erre a világra, hogy ‘‘megkeíresse és míegtartsa, ami elveszett”, vissza tudja hozni új formáiban a mi történelmi múltúnk elsuhant, vagy őérette feláldozott alkalmait és amikorra képessé válunk reá, megadja, hogy betölthessük hivatásunk feladatait. Ebből a munkából Isten reánk bíztia azt, hogy népünk iránt mindenütt, ahol vagyunk, rokonórzéseket ébresszünk. Aki ezt a missziói kötelességet át tudja érezni, az bármely országba kerül, mint népe követéhez és képviselőjéhez méltó, minden szavában és cselekedetében vigyáz arra, hogy őmiatta a maa kér. egység Krisztus parancsa és imádságának tárgya, tehát szívügye. JNem szabad elköteiezése elöl kitérni, nem lehet róla eleget beszélni és írni, sem érte eleget imádkozni, kudarcok dacára is újra és újra kísérletezni és nem lehet érte eleget áldozni. Ezért foglalkoztunk lapunk hasábjain ezzel a kérdéssel sorozatosan már 1959-ben és 1960-ban is. — Ezért írtam erről a napokban a Pittsburgh! “Magyarság”-ban öt sorozatos cikket és ezér,t foglalkozunk most két cikkben a kér. egység akadályailva‘1 újra lapunkban is. Mielőtt azonban az első cikk megírásához fognék, lelkiismeretem parancsára és szívem óhajára is be akarom mutatni olvasóinknak Király Kelemen ferences atyát, akit már odahazulról is években figyelemmel kísérték a hazai jól ismernek azok, akik a negyvenes kér. egységmozgalmakat és olvasták a Király Kelemen szerkesztésében megjelent “EGYSÉG ÚTJA” c. római katolikus lapot. És aki még olvasta Kelemen atya két kiváló könyvét is, — “A keresztény egyházak egysége” és ‘‘Hitlerizmus és Keresztyénség”, — amely utóbbiban a németországi hátvalló evangélikusok hősies harca előtt tiszteleg, azok csak hálás szeretettel gondolnak mindig a kér. egységnek erre a lelkes, tisztaszándékú úttörő apostolára, aki Amerikában is folytatja, áldott evangéliumi leikével munkáját. Ezután reá kell mutatnom arra, hogy evangélikus részről is milyen nagy vágyakozással és buzgalommal dolgoznak a kér. egység megvalósításán. Ég itt dr. Lamperter Helmutnak, a reformáció fiának, a deformáció hazájában mondott kiváló előadására kell reá. gyarságot gáncs és megvetés ne érje, hanem felfakadjanak a tisztelet és megbecsülés forrásai. Áldott legyen a világon mindenki, aki a magyarságot erre neveli és inti, aki a magyar élet átérzett egységében, a türelem, a megértés, méltányosság és nagylelkűség által, a viszonyok megértett parancsaihoz képest, önzetlenül összefogni törekszik mindent, ami evangéliumi, ami a miénk és mindenkit, aki magyar!” — mutatnom, már azért is,, hogy megjelöljem azokat a pontokat, ahol kissé felületesen nézve az egység megoldásának kérdését, jóindulatú, de meg nem engedhető egyoldalú engedékenységgel tévesen magyarázott egyes dolgokat. Előadása kezdetén mindjárt kategó-P. K ir ál y Kelemen rikusan kijelenti, hogy Luther sommás kárhoztató ítélete a római kát. egyháza felett kérdésessé vált, mert az 1517 óta sok tekintetben megváltozott, — a “gyújtóanyag”, a bűnbocsátó cédulák árulása eltűnt. Ma már nem lehet beszélni, — folytatja — leláncolt bibliáról sem a katolikus testvérekkel szemben, mert ott újabban hivatalos helyről támogatott bibliamozgalmak vannak. Itt korrigálnunk kell ev. testve-A KÉR. EGYSÉG AKADÁLYAI
