Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
6. oldal ERŐS VÁR S mégis egyre inkább símogatás: Ez'e-r kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem De egyre inkább csak igen. Mindenr'e ámen és igen. Szelíd lepke, mely szívek kelybére üi. Ámen. Igen. és a gonosztól van Minden azonfelül. — dr — KIMUTATÁS az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia pénztárába befizetett 1951. évi gyülekezeti járulékokról. 1. Bethlehem ......................................... 2. Buffalo ............................................... 3. Chicago ................................ $ 5.00 4. Cleveland—Első ..................$ 74.00 5. Cleveland—West Side .... $ 80.82 6. Detroit ............................................... 7. Pittsburgh ...........................$ 18.00 8. New York ......................................... Dr. Lestyán János pénztáros (11332 S Calumet Ave., Chicago 28, III.) a Kon- 1 rencia elnökének utasítására nyomatékosan kéri a lelkészeket és gyülekezeteket, hogy vállalt kötelezettségüknek eleget téve, rendszeresen fizessék be a járulékot. A kvóta minden gyülekezetben a “Benevolence” adományok 10%-a, vagypedig évi 10 cent minden magyar egyháztag után. AZ “ERŐS VÁR’’ 3 DOLLÁR EGY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT ERRE A CÍMRE: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 CLEVELAND 2, OHIO Be nem jelentett címváltozás esetén a póstás a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, az ERŐS VÁRnak pedig külön portót kell fizetnie. — Nem-előfizetők, utó-fizetők s több éves hátralékosok esetében — a fenti költségre nehéz fedezetet találni. Pontos címet (olvasható írással) kérünk! Nagyobb városokban feltétlenül szükséges a póstai zónaszám. Továbbá teljes címre van szükség. Egy-egy póstaihivatal területén számos azonosnevű utca lehet, tehát írjuk oda: Ave., St., Rd. stb. t NE ÍTÉLJ! Emigráció» életünk rákfenéje az ítélkezés. Akinek több tehetsége, szorgalma, szerencséje, vagy öröme van, — azt csakhamar őrölni kezdik az ítélkező nyelvek. Jaj neked, ha másként mersz gondolkodni, mint ahogyan azt a téged csak a saját szemüvegükön figyelő, különféle politikai pártállások előírják. Akkor is ebbe a nyelvmalomba kerülsz, ha visszavonulva élsz, de akkor is, ha beveted magad a társasági életbe, ha a közért való munkában szorgalmaskodsz. Hogy micsoda szerszámtag az emberi testben a nyelv, ha az a Sátán uralma alá kerül, azt mindenki tapasztalhatta magán és másokon. Milyen igaza van Jakab apostolnak, mikor azt mondja, hogy a nyelv kicsiny tag, do veszedelmes, mert nagy erdőtüzet tud csinálni s hogy “könnyebb a megvadult lovat megfékezni, mint egy megvadult emberi nyelvet.” De azt is tapasztalhatjuk, — hála Istennek! — hogy az Úr szolgálatában milyen csodálatos dolgokat tud cselekedni ugyanaz az emberi nyelv. Helyezzük hát végre nyelvünket az Űr rendelkezése ailá és írjuk a szívünkbe, amit Reményik Sándor imádságban kér Istentől: Istenem, add, hogy ne ítéljek — Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak — A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyfin ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek — Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő A KERESZT tövében Alátekintett az ő szentségének magaslatáról: a mennyekből a földre nézett le az ’Ür, hogy meghallja a fo^ golynak nyögését és hogy feloldozza a halálnak fiait. (Zsoltár 102:20-21.) Rainer Mária Rilke német költőnek az egyik verssorozata némaságot parancsol a boldogoknak, örvendezöknek és a szenvedőket szólaltatja meg: az árvát, a törpét, a vakot . . . Jajok, sóhajok és nyögések kara. Igénk arról beszél, hogy Isten meghallja ezeket a sóhajokat és nyögéseket s vannak, akiknek az életében elhozza a szabadulás óráját. Miért nem mindenkiében? Mert ő az örök célra néz. “Kívánatos véget” szán a szenvedésben megpróbáltaknak, -s vannak, akiket csak nagyon n'ehéz úton tud elsegíteni a kívánatos végre. De inkább legyen az út nehéz és kívánatos a vég, mint könnyű, víg az út és a vég rettenetes, káTlhozatos. Tinkovitz János a lesti ágostai hitvallású evangélikus egyház lelkésze volt Nógrád megyében. Gályarab-prédikátoraink egyike. Zárjuk -szívünkbe a nevét. Amikor a spanyol gályákra feladták, azonnal Szicíliába vitték a hajóhaddal, s ott annyira kimerült a hét hónapon át való folytonos evezővonástól, mindenféle nélkülözéstől, ütlegelésektől és kórságoktól, hogy 1675 február elején vissz-avitték Nápolyba, s a sok munkában szerzett betegségében 1676 február 11-én meg halt a nápolyi kórházban. Társai aznaP nyerték vissza a hős Ruyter tengernagy segítségével szabadságukat, ö azonban Isten kegyelméből annak a még nagyobb szabadságnak jutott a birtokába, amelyen többé semmi változás nem 'esik. (FÉBÉ) Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egy évre
