Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-12-01 / 11. szám
2. oldal ERŐS VÁR Gondolatok a karácsonyfa alatt Karácsony a szeretet ünnepe. A világ azonban arra a szeretetre gondol, mely az embertől indul ki és az ember felé irányul. Erre a véleményre Jézus is reáütőtte hitelesítő pecsétjét, mikor így szólt: “Új parancsolatot adok nókitek, hogy egymást szeressétek . . . ” János 13:34. A karácsonyi szeretet üzenet azonban ebből a három kötélből van összefonva : Ember, szeret az Isién, Ember, szeresd az Istent, Ember, szeresd felebarátodat. Ezt a hármat nem lehet elválaez'ani, egyik a másik kettő nélkül megvalósíthatatlan. Az Ige parancsolja ember és ember között a szere tetet, de súlypontja nem az a parancs, hogy szeressétek egymást. Ez régi parancsolat, az új pedig az, hogy “szeressétek egymást amint én szerettelek titeket.” (35.v.). Milyen Istennek a Jézus Krisztus, ban kijelentett szeretete? Kezdeményező és nem viszonzó szeretet. Az igazi szeretet mindig Istennel kezdődik. Karácsonykor nem azért jött. Krisztus a világra, mert ez a világ mindent elkészített Krisztusnak, a Megváltó fogadására. A világ karácsonykor nem volt kész a fogadásra. Ezért volt meglepetés a karácsony, ezért volt a sok félelem karácsony körül, (pásztorok, bölcsek, Heródes), — Isten kezdeményezte a szereteted, de| az ember még annak elfogadásával is késett,. A szeretetet mindig kezdeményezni kell, — mert az mindig aratás s aki nem vet szeretetet, az nem arathat. szelet etet. Az az ember, aki mindig csak arra vágyik, hogy szeressék s akkor majd ö is szeretni fogja a másikat, az nem fog soha szeretni az életben. Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett szeretete világot átfogó s nem szemeiyválogatő szeretet. Karácsonykor is ez jelent meg . . . “Ne féljetek, ime hirdetek néktek nagy örömet, — mely az egész népnek öröme lészen.” (Luk. 2:10.) Milyen szégyenfoltja a világnak a faji megkülömböztetés, az osztálygyűlölet, a személyválogatás ! Istennek a Jézus Krisztusban megjelent szeretete mindig áldó z a - tot hozó s nem áldozatot váró szeretet. Isten karácsonykor egyszülött fiát nem helytartónak küldte le a földre, hanem áldozatul dobta oda a világ emberi és ördögi gonoszságának. Hány család békessége bomlott feli azért, mert a férfi azt követelte feleségétől, hogy rabszolgája legyen, vagy a feleség azt várta férjétől, hogy szeretető, ideje, pénztárcája egyedül csaköt szolgálja. Istennek a Jézus Krisztusban niegje. lent szeretete meghocs átani tudó s nem érzékenykedő szeretet. Ember az emberrel nem tud a világon Olvasd: Dániel 5:1-31 részt (Ó-év estéjén ezt az igét ajánlom elmélkedésül.) Belsazárról szól a fenti ige, de rólunk szól, nekünk szól, amit mondani fogunk. Isten őrizzen meg bennünket attól, — hogy nagyképűen olvassuk ezt a történetet s erkölcsi felháborodással nézzünk erre a duhaj királyra, aki mámoros gőggel elöhozatja a szent edényeket, amiket elődei a jeruzsálemi templomból hoztak el, ezzel kocint, ebből issza a mámort a főemberekikel. A mi helyünk nem a bírói székben Belgazár felett, hanem Belsazár mellett, a vádlottak padján van. ó-év estéjén sokszor mondjuk: egy évvel közelebb a halálhoz. De az a megállapítás, hogy mindnyájan megyünk a halál felé, csak féligazság. Mi nem a halál felé megyünk, hanem ítélet felé. Olyan Bíró elé megyünk, aki mindent tud rólunk, ismeri egész életünket, minden gondolatunkat, titkaink fel vannak fedve előtte. Ez elé a Biró elé kell nékünk államink. Isten bírói élni,, csak kegyelem alapján. Ha valaki olyan embert keres, akinek sohasem kell semmit megbocsátania, az keservesen fog csalódni. Jézus tanítványai is tele voltak bűnnel s csak úgy tudtak egymással békességben élni, hogy meg tudtak egymásnak bocsátani. ' Gondoljunk a karácsonyfa alatt most arra, hogy mennyi ítélkezés, önámító erkölcsi szigor, mennyi pletyka, szóbeszéd, botránkozás van ott is a szívünkben! Hogy milyen sok bennünk az érzékenykedés » milyen kevés a megbocsátó szerétét! A SZERETET ünnepén különös hangsúlyt kap Jézusnak ez a figyelmeztetése: “Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Nyugodtan tegyük hozzá: ... ha egymást így fogjátok szeretni. Arnóti Zsolt széke elé megyünk. Igaz, hogy a történét végén az ítéletet emberek hajtják végre Belsazár királyon. Dárius király katonái jönnek s azok ölik meg. De ezek az emberek Isten hóhérai, akiken keresztül saját íéletét hajtja végre. Mi megyünk Isten bírói széke elé. — Minden 24 óra leteltével egy nappal vagyunk közelebb hozzá s nem gondolunk az ítéletre. Belsazár mulat, mintha örökké élne. Sejtelme sincs róla, hogy Dárius katonái átlépték már valahol a határt, jönnek fegyelmezett sorokban, szövőkben vad indulattal, hogy végrehajtsák az ítéletet. Olyan, mintha a a siralomházban ülne, — de ö mulat, mint akinek más dolga sincsen. Nem ez az egyetlen eset, amely az írásban azt mutatja, hogy az emberek nem gondolnak az ítéletre. Gondoljunk az özönvíz történetére. Mikor Jézus ezekről az emberekről beszél, azt mondja, hogy az emberek akkor is ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, kereskedtek, élték a magok mindennapi életét s eszök ágában sem volt, hogy ennek a világnak egyszer vége |s lehet, M E N E, TEKE L...“
