Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1961-11-01 / 10. szám

ERŐS VÁR 5. oldal lehetőségét, hogy elinduljon a magyar “Evangélikus Lap” s megalakuljon a ‘‘Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szö­vetség”. Mindkettőnek az volt a cél­ja, hogy a magyar gyiilekzetek hit­ébresztését szolgálja, a hittestvéri sze­­reteten alapuló összetartozandóság ér­zését ápolja s harcoljon minden alkot­mányellenes támadás ellen s küzdjön az alkotmányban biztosított önkor­mányzat visszaállításáért. Két év múlva történt meg ez s akkor az építő munkára fektette a lap és a szövetség minden erejét. A lap a kö­vetkező mellékleteket adta ki: Orgona­szó, mint néplap; Kis Orgonaszó, a gyermekeknek ; Ev. Naptár a híveknek. Ezenkívül kiadta a “Dunántúli Kér. Énekeskönyvet'’, vallástani könyveket, bibliai színdarabokat és hitvédelmi munkákat. Elindította a belmissziói munkát olyan lendülettel, hogy 1929- ben a szövetség belmissziói referense már azt jelenthette, hogy a múlt évben 15 magyar ev. leánykor 115 bibliaórát és 88 vallásos estét rendezett, azonkí­vül, hogy rendszeresen vezetik a vasár­napi iskdlákat. Gondoskodott a szö­vetség arról is, hogy a Prágában, Brünn­­ben és Pozsonyban tanuló magyar egye­temi ev. ifjúság részére, székhelyükön legyenek külön magyar ev. istentiszte­letek és hogy külön egyesületben tö­mörülhessenek s hítépítő külön össze­jöveteleket tarthassanak. Ezt az áldásos építő munkát a hi­vatalos egyház, — dicséretére legyen mondva — megbecsülte s bár a külön magyar esperessé^ megalakítását kö­vetkezetesen elgáncsolták, mégis, végre külön szabályrendeletben szabályozták a magyar és német kisebbségi jogokat. Ekkor azonban már 193:8-hoz értünk, amikor a legtöbb magyar ev. egyház visszatért. Ami a Felvidék magyar evangélfkusságával a második világhá­ború után történt, arról csak akkor tu­dunk majd írni, ha megbízható adaitok állanak rendelkezésünkre. A képünkön látható “visszatért” sajó­­gömöri templomon újra magyar lobogó lengett, — Sorstárs — ~~~ L. WTT LUTHERÁNUS VILÁG-AKCIÓ EMLÉKEZZÜNK Odahaza novmber hónap a halottak napjával kezdődött, tehát az emlékezés hónapja vol.. Mi most Remenyik Sán­dor halálának húsz éves évfordulójára emlékezünk. Mivel lapunkban már több­ször írtunk Reményik költészetéről, — most költőtársának Áprily 'Lajosnak abból az előszavából adunk részletet, amelyet Reményik ‘‘istenes” verseinek egyik kötetéhez (‘Kenyér helyett') írt. “— Reményik istenes költészetének forrása a maga szenvedő élete. Harc, amelyben a legfinomabb idegrend­szerhez kötött legmakacsabb emberi idealizmus szembekerült a kor eszmény irtó durvaságával. Kettős összeütközés tragikuma táplálja szakadatlan ezt a lírát: a kényes idegek nehéz tusakodá­sa az életért és az eszményiség állan­dó ütközése az örömtelen korral. Ezért halad a mindjobban zárkózó indivi­duális líra szőkébbnek látszó körei fe­lé. Harc ez: örök v'vódás árán feladni a missziósnak hirdetett költészet vo-FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézira­­tok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland 2, Ohio nalait s beérni az egyéni szenvedés pá­­tosztalanabb hangjának megszólaltatá­sával, zsoltárosan feljajduló versben panaszolni: “De én Istenem, minek annyi szántás Egynémely hamar her­vadó virágért.” Egyéni szenvedésről panaszkodni: sze­­mérmi kérdés. Szemérmetes poétára nézve többszörösen az. De van egy helyzet, melyben a szenvedő lélek ki­kapcsolódik gátlásaiból s vallomásosan egyéni mer lenni: mikor az Istennel beszél. A szociális és inviduális költö hosszú vérveszteséges harca Reményik­­ben az istenes énekekben jut nyugvó­pontra. Ezekben úgy mondja el pana­szait és víaskodásait a békességért, — hogy az embereken túlnéz az asszizi szent “örök halmainak nosztalgiájával. ‘‘Nem a hinni-akarásból születő' ’“hí­­tetlen-hivés” ihleti ezeket a verseket, hanem a magányosan szenvedő lélek örök honvágya a vallomástevés békes­sége után. Így lesz verse “ szó . . . melynek gyökere földi szenvedés, de koronája csillagokig ér.’’ — Reményik Sándor A “HŐSI ÉLET” NEM JELENIK MEG! Sajnálattal közlöm, hogy a tervezett könyv, mely “Christophorus” igehirde­téseit s elmélkedéseit tartalmazta vol­na, nem jelenhet meg. Az ok? Ugyanaz, ami annyi szép terv füstbemenését o­­kozta már magyar és evangélikus vo­nalon: közöny és nemtörődömség igazi és maradandó értékeink iránt. (A ssäerk.) Egy téli tölgylevélre E levelet a hegytetőn találtam, Hóban feküdt, az erdőhöz közel, Fákról hullt gyémánt porral beszitcUtan. Míg zöld volt, írni rá nem lehetett. De hogy megbámult, megkeményedett: Az írás felcsillámlik rajta, S tűnődvén lelkem elsóhajtja: Kellett a dér, a tél, a hóvihar, S a zúzmara, a zordfényü palást, Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

Next

/
Thumbnails
Contents