Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
6. oldai ERŐS VÁR valensévé torzítja. A kulturtörténész a szabad kutatás és lelkiismereti szabadság élharcosát látja benne. A gazdaságtörténész pedig a középkori gazdasági és kereskedelmi politika reakciójává sekélyesítti a reformációt, amely előkészítette a lelkek talaját a kapitalista termelés számára. A legszomorúbb azonban, hogy ezeknek a téves tanításoknak a mérgező hatása a protestáns közvélemény nagyrészét is1 inficiálta, mert fogadatlan prókátorok küzdenek egy mondvacsinált “sötét és reakciós” katolicizmus ellen, vagy egyházunk (határain belül olyan megmozdulások ellen, amelyek hivatva vannak egyházunkat a liberalizmus kátyújából kiemelni. Ml TEHÁT A REFORMÁCIÓ? Először is nem kizárólagosan és maradéktalanul történelmi esemény, A reformációban van valami történelmi többlet valami történetfelettiség, ami korszakalkotóbbá teszi a reformációt minden más felfedezésnél, társadalmi, vagy politikai megújulásnál. Van benne valami, ami az emberi kategóriák kereteit szétfeszíti, mert nem embernek, hanem Istennek gondolata, Isten kegyelmének az ajándéka. A reformáció évszámhoz nem köthető, örök tartalma: annak az evangéliumi igazságnak a felismerése, hogy a bűn nagyobb, mint minden emberi akarat, de a kegyelem nagyobb, mint minden emberi bűn. Ez a felismerés először Luthert rázta meg, azután a gótikus templomok tömjénfüstös csendjébe menekült lelkek millióit. Nem azért került csődbe a középkor, mintha sötét, misztikus, tudatlan és embertelen lett volna, hanem azért, mert nem akarta elhinni, hogy a bűn nagyobb, erősebb, hatalmasabb, mint minden emberi akarat és nem győzhető le, csak Isten kegyelmével. A lutheranizmusnak ma, éppúgy, mint az újkor elején, egyedül az a hivatása, hogy hirdesse a bűn realitását, életrontó hatalmát, azt, hogy ember az em-LISZT Ha Istentől kapott zenei talentumait akarom összesűríteni, amiket emberfeletti szorgalommal fejlesztett ki önmagában és másokban, — akkor azzal kell kezdenem, hogy a világnak legkiválóbb zongora-művésze volt. Zongorán a kifejezési készség olyan biroddalmaiba jutott el, mint más senkisem. Regényes életrajzírója így jellemzi ezt: ‘Más a zongorát beszélteti, Liszt legyőzi.. Az operák zenekari gondolatait zongoranyelven tökéletesen tudta egymaga adni a világnak.’’ Mint zenepedagógust ma is a legelsők közé sorolják. A romantikus- és program-zene korszakainak sok nagy művészét indította el a művészi érvényesülés felé. Patinás zeneszerző is. Vele érte el a program-zene fejlődési foka tetőpontját, sem kortársai, sem az utána köve/tkezö zenepoéták nem tudták felülmúlni ezeket az örökbecsű alkotásokat. A szinfonikus költeménynek Liszt Ferenc az ősforrása, de kormányosa is. A művészietlen elemek kiküszöbölésével kristálytiszta magaslatra emelte a szinfonikus költemény esztétikai nívóját. Híre és zenei tekintélye az egész világon páratlan volt. Európának minden uralkodója meghívta vendégül és ő mindenütt meg tudta éreztetni, (hogy a művész is király a maga birodalmában. Ismerjük azokat a próbálkozásokat, mikor egyesek tagadni akarták a magyarságát, azon az alapon, hogy nem tudott megtanulni magyarul. Azoknak, akik talán ma is így gondolkodnak, akik bért, anyag az anyagot nem tudja megváltani, 'hirdesse, hogy az iszapból önmagunk nem húzhatjuk ki magunkat, hogy a világot egyedül a kegyelem archimedesi pontjának segítségével lehet a bűnből kiemelni. A mi egyházunknak azt az egyetlen szilárd pontot kell megmutatni a világnak: a KRISZTUS KERESZTJÉT, ahol értelme van a szenvedésnek, megnemesedik az öröm, megizmosodik az akarás s amely örök memento, hogy nagyobb a bűn, mint minden emberi akarat, de nagyobb a kegyelem, mint minden emberi bűn. Kéky Antal FERENC Detroit magyarsága küldi Doborjánnak, Liszt Ferenc szülőfalujának a 150 éves évfordulóra kitűnő szobrászunk, Varga Ferenc felajánlott művét. 150 éve annak, hogy Liszt Ferenc a mai Burgenland Raiding (Doborján) nevű kis falujában megszületett. a magyarság szellemi és lelki értékeit ilyen eszközökkel akarják fémjelezni, azoknak figyelmébe ajánlom, hogy ‘‘az egyes ember mindig azé a nemzeté, amelyhez tartozónak tudja és vallja ma
