Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 7. oldal Egy bibliából táplálkozó hadsereg-parancsnok Jány Gusztáv vezérezredesről van szó, akiit, a “Halálkanyar” c. új magyar film úgy állít a nézők elé, mint “a legkegyetlenebb dóni hóhért és fasiszta tábornokot”. Hogy ennek a hazugságokra épített filmnek, — amint a hazai jún. 1-i Magyar Hírek c. képek lapból megismertük — ml a célja, azt minden épeszű ember tudja, örök igazság van ebben a latin közmondásban: ‘‘Audacter eaíumn'iare, aliiuid semper foaeret”. (Bátran rágalmazni, valami mindig ragad.) De a történelem ítéleté más, mint a félrevezetett tömeg ítélete és ha Görgey elégtételt kapott a jobboldalitól, Jány Gusztáv Is elégtétéit fog kapnll a politikai nyomás alól felszabadult bal-oldaltól. Mii nem értünk sem a politikához, sem a hadvezetéshez, de tudjuk azt, hogy a bibliából táplálkozó ember: Isten embere. Mint olyan lelkész, aki a bajorországi! hontalanságában papja volt, most bizonyságot akarok tenni Jány Gusztáv evangéliumi! jelleméről. Mikor Ridenburg várában morzsolgatta “amerikai hadifogsága” keserves napjait, egyetlen vigasztalója a Biblia vofflt, amelyet jól ismert, hiszen évek óta ebből találkozott a lelke. Ez adott neki vigasztalást akkor is, midőn meg kellett mondanom a szomorú hírt, hogy feleségét Eichendorfban eltemettem. Isiben igéje kényszerítette őt arra a mindnyájunkat megdöbbentő elhatározásra is, hogy odahaza perbefogott bajtársai segítségére önként hazamenjen. A fejvadászok nem vitték haza, pedig rajta volt a háborús bűnösök listáján. Mindenki maradásra kérte, figyelmeztetve a reáváró biztos halálra, de ő kitartott elhatározása mellett, amit így indokolt: “Nem engedhetem meg, hogy otthon lévő bajtársaimat vonják felelősségre olyan dolgokért, amelyekért én vagyok a felelős. Haza megyek és nyugodt lelkiismerettel vállalom a felelősséget, Isten és emberek előtt mindazért, amit mint \hadsereg-parancsnok, .lakár parancsra, akár tisztemből kifolyó köteötvenbez közeledő lelkészi munkásságomnak legáldottabb istentiszteletei ezek voltak. Jány Gusztáv pozitív hitét a siralomházban lehetett legjobban megismerni. Idézek részleteket abból a levélből, amelyet erről írtak. (Képünk azt a jelenetet mutatja be. mikor Jány Gusztávot a börtönőrök a kivégzés helyére kísérik.) — “ Ilyen mélységes hittel nem láttam még a halált várnli, pedig sok halességemből önként tettem hazámért és bajtársaimért.” Ha majd egyszer a Magyar Harcosok Bajtársi. Közösségének eszibe jut, hogy ösiszegyűjtsék a történelem számára, az amerikai hadifogságban átélt szenvedések történetét, akkor reámutathatok Jány Gusztáv elhatározásának más, mellékes körülményeire is. Jány Gusztáv nemcsak olvasója és hallgatója volt Isten igéjének, hanem hi rdetője is. Saal an der Donau-ban, a hadifogolytáborban külön biblia köre vcClt Nem szégyelte Krisztus evangéliumát, de nem ii,s kérkedett, kegyeskedett vele. Kényesen vigyázott arra, arr.it Jézus kötött híveinek a lelkére, hogy “ami szent, ne adják ebeknek s a tiszta gyöngyöt nem dobják a disznók elé,” Ezt a krisztusi parancsot a hazaszeretetre is kötelezőnek tartotta Jány Gusztáv kezdeményezésére kezdtem el a hadifogoly-táborokban a — felekezetközi, úgynevezett “Keresztyén magyar istentiszteletek” tartását, — |!lyen sorrenddel: protestáns egyházi ének, Ima és igeolvasás, rém. kát. egyházi ének. prédikáció. — Ima után egy Mária-ima felolvasása, majd a magyar himnusz. Hogy ezek az istentisztelet tek mennyire áldott-ak voltak (mindenki részt vett rajta, felekezeti különbség nélkül) mlutatja az egyik hadifogolynak, Csurka Péter népji írónak róla írott verse, amelyből a következő sorokat idézem: lőtt mellett állottam hivatásomnál fgova. Mikor hozzátartozói zokogva búcsúztak tőle, ő mosolyogva vigasztalta őket: Ne szomorkodjatok ... a lelkem veletek marad. — A család tagjaival felvette az Ür szent vacsoráját, — neki azonban csak képletesen lehetett kiszolgáltatni az ostyát és a bort. (Valószínűleg azért, nehogy méreg által menthessék meg a kivégzéstől.) Utána feliállt, kihúzta magát s ezzel az igével búcsúzott tőlünk: — “Nékem az élet ‘ Saalból ránk meredtek az őriző tornyok És feltűnt szerény papi mivoltod. Mint zarándok jöttél, kit ecset festett S a hadifoglyok a dombról lestek, lestek. Tikká dt szívünkben az órák széppé lettek S te vitted tovább, utakon, domboldalon Üj rabokhoz, áttörve dróton, akadályokon A fénylő Krisztus-keresztet.’’
