Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
ERŐS YÁR 3. oldal CHRISTQPHORUS Alakja mondaszeirfi elemekkel van átszőve, de a magva valóság. Óriás volt. Offerusnak hívták. Mindenki félt tőle. örömtelen volt az élete. Akkor elhatározta, hogy felkeresi a leghatalmasabb királyt s annak szolgálatába áll. Meg is tette. Egy alkalommal a király dalnoka egy éneket énekelt, melyben az ördög neve is előfordult. A király keresztyén volt s valahányszor előfordult az ördög neve, hirtelen keresztet vetett a homlokára és a mellére. Offerus megkérdezte miért teszi ezt. A király megmondta neki!, hogy azért vet magára keresztet az ördög nevének hallatára, mert különben az ördög hatalmat venne rajta. Erre Offerus így szólt: “Ha félsz az ördögtől, akkor az bizonnyal erősebb, mint te. Elmegyek és szolgálatába állok.” El is ment. Vándorlás közben egy lovascsapattal találkozott. Vezérük vörös ruhába volt öltözve. Megkérdezte Offerust, hogy hová megy. Offerus igy felelt: ‘‘Az ördög-urat keresem. Szolgálatába szeretnék szegődni.” “Én vagyok az” — felelt a lovag. Offerus boldogan csatlakozott hozzájuk. Ütközben egy útmentli kereszthez értek. Az ördög nagy kerülővel kikerülte s úgy tért vissza az országúira. Offerus faggatni kezdte, hogy mi az oka ennek a különös viselkedésnek. Az ördög vonakodott felelni. Mikor Offerus megfenyegette, hogy elhagyja, bevallotta: “Volt egy ember, Krisztusnak hívták. Keresztre feszitették. Valahányszor a keresztet látom, félek és menekülni akarok, mert aki azon függ, nem halott.” Erre Offerus» így szólt: “»Látom, hogy Krisztus erősebb, mint te. Én a legerősebbnek akarok szolgálni. Élj boldogul! Megkeresem őt és neki szolgálok.’’ Hosszú ideig hiába kereste Végül fis egy remetét talált, akii a2it mondotta nekii: “Ha Krisztust akarod szolgálni, böjtölj sokat.’’ Offerus ezt válaszolta: “Erre nem vállalkozom. Nagy és erős embet vagyok, sok táplálékra van szükségem.” Ekkor a remete új tanácsot adott: “Imádkozz sokat őhozzá, úgy, mint Királyodhoz!” Offerus nem vállalta, mert nem tudott Imádkkoznii. A remete így szólt: “Ismered azt a nagy folyót, amelybe átkelés közben olyan sok ember fűlt már bele? Te nagy és erős vagy. Vidd át a rajta átkelni akarókat Isten nevében, ingyen. Ez tetszem ni fog Krisztusnak.” Offerus ezt örömmel vállalta. Kunyhót épített a folyó partján s vitte-hozta az embereket a vizen keresztül. Egyszer egy gyermekhangot hallott: “Offerus, vigyél át.” Kiment a kunyhójából, de senkit sem látott. Visszament. Másodszor is hallotta a hangot. Kiment s megint nem látott senkiit. Harmadszori hívásra rátalált a gyermekre. Vállára vette, kezébe vette a botját s elindult a nagy vízbe. Minél tovább haladt, annál nehezebb lett »a gyermek s annál nagyobb a víz. Csak nagy fáradsággal tudta a partra vinni. A túlparton Offerus így szólt: “Nagy veszedelembe vittél s oly nehéz voltál, mintha az egész világ a vállamon lett volna.” A gyermek így felelt: “Ne csodáld, hiszen nemcsak a mennyet és a földet vitted, hanem azt is, aki azokat alkotta! Én vagyok Krisztus, a te királyod. Borulj le. Megkeresztellek, új. nevet »adok néked. Christophorus, — azaz Krisztushordozó lesz ezultán a neved. Annak jeléül, hogy igazat mondok, vedd botodat., dugd be a parton a földbe, ki fog zöldülni, gyümölcsöt terem, mint egy pálmafa.” Így is történt. Sok év múlva üldözni kezdték Sajnosban a keresztyéneket. Christophorus elment közéjük és bátorította őket- Elfogták. Dagnus király elé vezették. Bátor vallást tett hitéről. Mivel nem volt hajlandó áldozni a pogány bálványoknak, vasvesszővel megverték és börtönbe zárták. A börtönben sok katonát térített meg. Végül is kivégezték. 250-ben halt vértanú halált Halálának közelebbi időpontja ismeretlen. Az egyház július 26-án szokott megemlékezni róla. Legyünk Christophorusok! Bizonyságtételünkben — vigyük a világnak Krisztust s közbenjáró imádságunkban vigyük a világot Krisztus elé! Miért ismertettem Cristophorus legendáját? — (Részint azért, mert lapunkban ezalatt a név alatt egyre több igehirdetés jelenik meg, főleg pedig arzént, mert karácsonyra szeretnénk Christopholrus igehirdetései közül egy kötetre valóit kiadni HŐSI ÉLET címen. Hogy Chrjstophorusnak mi az igazi neve, azt ne kutassák oölvasóink. Elégedjenek meg azzal a tudattal, hogy egy olyan evangélikus lelkész, akit Isten prófétául küldött Magyarországra s akinek igehirdetésére pemcsak sok laikus, de főleg sok más igehirdető lépett a megtérés útjára. Azokat az igehirdetéseit szeretném, mint áldott magot, a nagyvilágba szétszórt evangélikus testvéreink között széthinteni, amelyeket külföldre került gyermekeit nek küldözget, hogy azok ne maradjanak magyar igehirdetés nélkül. Ezt a célt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha olvasóink közül minél többen vállalkoznak arra, hogy a nyomtatás céljaira, személyenként 25 dollárt adnak kölcsön s ha így síikerül a nyomtatás költségeit biztosítani, a könyv megjelenése után elfogadják a kölcsön visszafizetését abban a formában, hogy 8 dirb. könyvet kapnak, aminek 3 dolláros árban valló eladásáról maguknak kell gondoskodnftok. Hozzá kell tennem még azt is, hogy erre a kettős áldozatra minden kölcsönözőnek önként, örömest és hittel kell vállalkoznia, mert csakis igy lehet áldás munkánkon. Erre a tervre hívom fel olvasóink figyelmét és kérem jelentkezésüket. — Pénzt mindaddig, — amíg a jelentkezők számából nem látjuk, hogy tervünk megvalósítható-e, — senkitől el nem fogadunk. Ha érre sor kerül, úgy minden jelentkező megkapja az értesítést a tobábbiakra nézve. A jelentkezéseket a szerkesztőség címére kell küldenji. , Egyed Aladár Keresztyén Énekeskönyv címen adta ki a Dunántúli Evangélikus Egyházkelrület új énekeskönyvét 1911-ben, — »vagyis 50 évvel ezelőtt — amely számos» kiadást ért meg. Ezt az énekeskönyvet akarták megjavítani azok, akik a Keresztyén Énekeskönyv mostani új formáját és tartalmát ezekkel a szavakkal magyarázták: “Egyházunk hitbelli megújulása, az erősödő éneklőkedv és a kutatók felismetrései — ez a három tényező tette szükségessé, hogy ez az új kiadás a jelenlegi formában bocsátassék ki.” Amikor hálát adunk Istennek azért, hogy van énekeskönyvünk és hálásan gondolunk mindazokra, akik ennek a létrehozásában fáradoztak, őszintén
