Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 5. oldal ÍRJAD A JELT! írta :Mátray S. Lajos Rómában történt kétezer éve, Vagy talán ma a fórum zsivaján Hol elvet árult kalmár, demagóg S testvériségről papolt a kaján. Hol fehér tóga volt az árulón És a sárban gyalázott hős hevert Valaki jött . . . tán koldus- rab király S a porba írta előttem — a Jelt! Halat rajzolt, az űzöttek jelét Szótlanul- ott a fórum szegletén, A szám nem mozdult, szívem súgta csak: Testvér! Testvérem! Rád ismertem én. Ha tudnák ki vagy, hóhér lesne rád, Vagy elvennék a falat kenyered Krisztusban testvér. — árva bujdosó Hallgass! . . . De írjad porba a Jelet! Tagadj meg, ha kell a napvilágot, De tudd ott a katakomba estjén: Miénk a jel. a milliók jele S vagyok én is — üldözött keresztény. Caesar kertjében testünk a fáklya S hiszik: belőlünk hamu sem maradt Mert szétszórtak az éjnek, a szélnek Ott a komor, november ég alatt! Keresztény vagy! Csak koldusok, halászok Apostoloké, a mi szent jelünk, Mi győzhetetlen elnyomottak, ím. Róla mégis egymásra ismerünk. Térdelj itt fent, a sár arany elé, Ölts álarctot és hangosan ne szólj, De a lelked — testvérem — ne add Hisz kilépünk még mi a föld alól! Caesar meghal és kint a fórumon Elporlanak a márvány oszlopok S » hazugság báva korszakában Igazságunk az egekig lobog De addig védjük egymást és hitünk És némán, lopva írjuk a Jelet A hűségé a signum és a hal Azt jelentn mind ott vagyunk Veled. A katakomba néma mélyiben Velünk van ő is, a Megfeszített S a megfeszítők hada ellen óv És megtart a te üldözött hited. Megújítja a megrothadt világot, A katakomba fénye égre gyűl S a fórumon csak egy vezér marad A szabaditó, győztes Krisztus úr! RÉSZLETEK BRACHNA GÁBOR ELNÖKI JELENTÉSÉBŐL A PITTSBURGHI KONFERENCIA ÜLÉSEN “Magyar szempontból gyülekezeteink jövője egészen bizonytalan. A legtovább azok a gyülekezetek fogják vinni a magyar szolgálatot, amelyekben a hívek megértik az Igén alapuló lutheri tanítást, hogy az Igét minden népnek a maga nyelvén kell hirdetni. Ez az elvi parancs a mi amerikai gyülekezeteink - nlil, mindkét csoportra keresztyén felelősséget támaszt. A többségnek válik felelősségévé a kisebbség ilyen irányú igényét kielégíteni és szolgálni. Erőszak, vagy túlzott igyekezet, bármelyik irányban, nemcsak elvileg helytelen, de gyakorlatilag i® gyengülésbe! vedet. A tiszta magyar gyülekezetek képtelenek utánpótlásra s idővel öreg fákká lombosodnak, amelyek mellett ninc3 új hajtás és könnyen tragikus hirtelenséggel kell majd meglátniok öregségük magányát, árvaságát. Szomorúan fedeztük fel, hogy amerikai sovinizmus is van, ráadásul még egyházi körökben is. A legmegrendítöbb példáját most láttuk New Brunswickban, ahol 100 magyar család nem hallhatja magyarul az igét. A lelkészi üresedéskor felmerült problémáról volt tudomásunk, de Konferenciánk sajátos és 'hiányos jogi helyzete miatt, a kérdésbe nem volt lehetőségünk belenyúlni, a felajánlott segítséget pedig az ottani egyházkerület elnöke nem vette igénybe. Pedig megfelelő lelkészeket Is tudtunk volna ajánlani. Ezt a kérdést a ma közöttünk megjelenő egyetemes egyházi képviselővel, — mint panaszt — akarjuk megbeszélni. Mi az oka annak, hogy ilyen helyzetek adódnak? Mindenek elö-tt gyülekezeteink és lelkészeink közönye. Érdekes volt megfigyelni az elmúlt két évtized alatt, hogy lelkészeink és gyülekezeteink milyen nehezen ismerik fel egy ilyen fraternális jellegű közösségnek az értékét, miint a mi Konferenciánk is. Mivel önkéntes, minden jogi kötelezettség és végrehajtó hatalom nélküli közösség vagyunk, úgy fogja fel a legtöbb egyház, hogy ennek nincs is értéke s engedi, hogy kapcsolatai megszűnjenek, az érdeklődés kihaljon s amikor bajba jutnak, úgy vannak vele, mint a régi rokonnal, nem találják a elmét. Ügy látszik, hogy tiszta elvi' alapon nehéz a mi egységünket fenntartani. — Oly közös vállalkozásaink, mint pld. a reformátusoknál (Református Egyesület
