Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
Visszaemlékezés az ERŐS VÁR 25 éves múltjára 2. oldal ERŐS VÁR Az Erős Vár születését nem előzte meg egy újságírói ankét, hanem úgy született, mint egy anya szívében az a gondólat, hogy írjon egy hosszú levelet “mindenkinek” ezen a világon, — hátha így megtalálja az ő régen elvándorolt gyermekét. A szónak nagyon szoros értelmében így “született” meg az Erős Vár első példánya a pittsburghi paróchián, ahol a zeg-zugos szobák egyikét az akkori lelkész, Leffler Andor kinevezte szerkesztőségi hivatalnak. Munkatársai is voltak: fivére Sándor és Turcsányii Gyula, aki akkor már készült a lelkész! pályára. Alaptőke: zéró. (Előfizetők száma: nulla. A szerkesztő felelőssége: írni, nyomtatni, póstázni, neveket szerezni és minden anyagi jellegű kiadást fedezni, kezdve a postaköltségtől. Kissé szokatlan üzleti vállalkozás és mégis a lélek kényszere alatt, valakinek vállalnia kellett ezt a szolgálatot Is. Ezekből a belső kényszerítő okokból sokat lehetne felsorolni. Egy néhányat említek csupán példa gyanánt A magyar evangélikus gyülekezetek igen apró lángocskákban lobogtak Amerika nagyon szétszórt telepein. — Kiesük szervezetlenek voltak s nagyon messze estek egymástól. Ezeknek a pásztortüzeknek az üzenetét kellett közvetíteni egymás között, hogy tudjanak egymásról. Azután volt egy nagyon szomorú emléke is Pittsburghnak. — Ott született meg az új Cseh-szlovák államnak az eszméje, mely szülőföldünk hatalmas darabját szakította le a nemzet testéről és népünk egy részét választotta el az ország szívétől. És ebben a fájó, szomorú sorsunkban csakugyan úgy voltunk, hogy fájdalmunkban mégcsak hangot sem tudtunk adni. A harmadik kényszerítő ok az volt, hogy a bánatosan, szomorúan és szétszórtan élő magyar evangélikus bevándorló testvéreinknek is kellett egy segítő útmutatás. A múló és pusztuló értékek között rá kellett mutatni arra, hogy az evangéliumban van Istennek az az ajániléka, mely a Felvidéken, Erdélyben. a csonka országban és Amerikában egyaránt a legfontosabb kincse, vigasztalója és megtartója magyar népünknek. Ezért kellett megindulnia lapunknak gyenge lábain, kevesek vállain, de Isten hatalmát hirdető, hitet valló bizonyságot tevő címmel, tudván, hogy Isten valóban a mi Erős Várunk. Második életszakasznak kell tekinteni azt az időt, amikor új emberek próbálják tovább vinni az Erős Vár ügyét. Br Stiegler Ernő, Ormai János, Brachna Gábor és Markovit« Pál. Mintegy amerikai merészséggel próbálnak lendületet adni az újságnak. — Volt idő, amikor valóságos “magazin” köntösét veszi magára a lap. Bőséges lapterjedelem, fényképek, cikkek és hirdetések azt a benyomást keltik, hogy az Erős Vár szerkesztőségében valami titkos örökség olajforrásait nyíltak meg. A pünkösdi királyság azonban nem sokáig tartott. Helyette jött szegénységünk igazi areufata, amikor a mimeografálás egyszerű eszközével kelllett a lapot házilag csinálni. Dr Béldi Béla írói készsége és lelkesedése a technikai munka nagy áldozatává egyszerűsödöttlitt is köszönet érte, hogy ezt az áldozatott meghozta evangélikus magyar népe javára. Vele együtt Markovlts Pálnak jár nagy köszönet, aki országjáró lett. azért, hogy népünk otthonaiban az asztalokra tegye az Egyház írott üzenetét. Mégis, ebben a szegénységünkben “szolgált” talán a legtöbbet újságunk. Főképpen a háború utáni évek idegenbe dobott magyarsága éhezett minden olyan szó után, amelyik még életről tudott jelt adni. —Nagyon sok gyűrött Erős Vár példányt láttam, amelyet kivándorolt testvéreink hoztak magukkal az európai táborokból azzal, hogy ez ivóit az egyetlen hang, ami reménységben tartotta őket. A “szerkesztőség” a lehető legrosszabbúl gazdálkodott ebben az időben. Csupa ráfizetés. És mégis úgy éreztük, hogy erre a szent pazarlásra szükség van. — Az Erős Vár 2,000, néha 3,000 példányban ment szét az országba és főként az ország határain túl, még Magyarországra Is. Kevesen állottak a vártán, akiknek nem volt idejük az anyagi Oldalt “kezelni” és ezért megbuktunk, — Ezt a bukást azok, akik akkor felelősek lettünk volna, nem szégyeljük. Sokan elfelejtették azt, hogy a közös ügynek önkéntes áldozatait elsősorban azoknak kellett volna meghozatok, akiknek idejük volt a bírálatokra. Ezután következett az Erős Vár mai állapota. Az 1956-os magyar szabadságharc után az Evangélikus Világszövetség jött segítségünkre és tette lehetővé, hogy az Erős Vár újra meginduljon s szolgálja orientálódásukban a fiatal magyar bevándorlókat. Régi tapasztalatok nyomán úgy gondoltuk, hogy egy állandó munkaerő beállításával az Erős Várait be lehet vezetni amerikai magyar evangélikus népünk mindennapi életébe. Ez részben sikerült is. Dr Gerő László végezte ezt a munkát mindaddig, amíg szive át nem vitte öt a gyülekezeti szolgálat mezejére. Utána Egyed Aladár, mint szerkesztő és Juhász Imre, mlint kiadó vették kezükbe, önkéntes szolgálati alapon a lap ügyét. Ebbe az utolsó szakaszba kapcsolódik be ma minden amerikait magyar evangélikus a maga személyes felelősségével. Az a sok ígéret, elgondolás, mely'lyel “magyar-mentő” terveinkről beszélgetünk, csak akkor válik becsületünkre. ha Jézus szavai szerint “a kicsinyen hűek” tudunk maradni. Túl egyszerűnek hangzik és mégis mlinden nagy szólamnál többet ér az, ha előfizetésünket beküldjük s egy-egy új hittestvérünket meggyőzzük arról, hogy az a picii, de pozitív egyéni hozzájárulás, amellyel minden magyar evangélikus testvérünkre számítunk, többet ér, mint a hegyeket mozgatni akaró üres frázisok. Az Erős Vár minden magyar evangélikus .testvérünknek láthatatlan kézzel írott testvéri levele saját testvéreinkhez, egymás hitének építésére, egymás kezének megfogására és Isten országának építésére. Ennél kevesebbet tenni, azt jelenti, hogy hiába mondjuk “Uram, Uram”, — ment cselekedet nélkül holt hitünkről teszünk szomorú bizonyságot. Hiszem, hogy amerikai magyar evangélikus testvéreim az Erős Vár 25 éves küzdelme után, saját sorsuk szomorú képét látják meg, amelyet Jobbá tenni, szebbé formáin«, erősebbé tenni mindannyiunknak áldott kiváltsága lesz. Erős Vár a mi Istenünk! Brachna Gábor, a magy. konf. elnöke
