Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1961-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 8. Evangéliumi parancsok és emberi tervek 1961-re “Evangélikus ember ajtófélfáján min­den január 1-én ez a név ragyog: Jézus!” — mondotta egykori öreg pro­fesszorom, dr. Stráner Vilmos. Biza­lom, reménység tükrözött ősz fején, mint mikor napsugár csókja csillan egy csendes tó tükrén. Bevallom, akkor még nem értettem ennek a megállapí­tásnak a mélységét. Azóta harmincszor köszöntöttem új­­esztendöt. Elindulásoknál bíztam nagy nevek varázsában, saját álmaim vitor­láiban, fogadalmak ihletében, de mind elhagytak. Ma már én is ősz ember vagyok s talán éppen ezért én is jól tudom, hogy egyedül Jézussal indulhat el az ember bizalommal és hittel egy új esztendő homályba rejtett útjára. Jézus neve nemcsak társat jelent, de azt is, hogy vele meg kell látnom azt, hogy minden ember részére van valami egyéni feladat és út, amit senki más el nem végezhet, csak az, aki szá­mára Isten kijelölte. Lehet ez örö­mök útja, vagy kereszthordozás, áldá­sok vétele, vagy nehéz szolgálat, de mindig egyéni marad. Vagyis azt je­lenti, hogy ha Isten az én családomban ad örömöket, talán egy gyermek érke­zésében, az a miénk marad s egy élet tartamára szabja meg életünk viszo­nyát. Ha Isten cselekedetekre hív, ak­kor pedig következményei maradnak velem: áldásban, ha elvégeztem; nyug­talanságban és hiányban, ha megta­gadtam. Az alkalmak ritkán térnek vissza. Az ember életének lapjain gyűlnek az adatok s egyszer összege­zésre kerül a sor s hű szolga és hűtlen sáfár felett egyaránt ítél az ür. Ml amerikai magyar evangélikusok is évröl-évre szemben állunk a ma­gunk sajátos feladataival. Ilyen fela­dat volt valamikor az egyházak szer­vezése. Majd jöttek az új feladatok, mikor menekült testvéreinket kellett segítenünk. Mindezek ma már nagy­részt hátunk mögött vannak . . . Az új-esztendő két érdekes szolgá­lat felé mutat. — Az egyik az, hogy 1961-ben “Erős Vár” lapunk eléri 25 éves szolgálati évfordulóját. Az ame­rikai magyar evangélikusság ezen az újságon keresztül fogja meg egymás kezét. Kétségtelen, hogy komoly fel­adatot töltött be. Ügy érzem, hogy új feladatok elvégzésére és további szol­gálatra a jövőben is fontos munka vár reá. Isten a meglátásokat a szerkesz­tőségre, a kivitelezéseket az előfizetők további hűséges támogatására bizza. Előfizetőinknek meg kell érteniök, hogy az Erős Vár nemcsak saját lelki igényeit szolgálja, hanem ugyanakkor a szétszórt testvérek felé is nyújt hit­beli erősítést. A másik új és érdekes szolgálat pe­dig egy floridai magyar evangélikus otthon felállításának lehetősége. — otthon felállításának lehetősége. — A chicagói konferenciai előkészítő ülésen ért az a meglepetés, hogy egy ottani, ingatlanforgalmi cég, amelyik Pensacola közelében most fejleszt ki egy tengerparti telepet, a Magyar Kon­ferencia részére felajánlott egy városi blocknak megfelelő telket, melynek ér­téke kb. 12,000 dollár. Ez az ajánlat akkor jött, amikor arról tárgyaltunk, hogy az Erős Vár biztosítására egy jubileumi alapot kellene teremtenünk. Vájjon merné-e valaki tagadni azt, hogy ez az ajánlat nem lehet Isten gandviselésének egyik útja? Mi úgy érezzük, hogy igen s elfogadtuk az ajándékot. Viszont a választ az ame­rikai magyar evangélikusoknak kell megadniok. Tudunk-e egyenként pénz­adománnyal is a feladatok mögé ál­lam? Vagy lesznek-e olyanok, akik azt mondják: én mérnök vagyok, el­készítem a terveket; én nyugalmazott ács.kömives, szakács, vagy kertész va­gyok, én is adok valamit tudásomból szolgálatomból, erőmhöz képest. — És azután, lesznek-e olyanok, akik az enyhe éghajlat alatt együtt óhajtanak élni, vagy legalább pár hónapot együtt tölteni hittestvéreikkel, ahol a magyar múlt és emlékezés, a magyar lélek, s a közös hit ereje, mint gyógyító nap­sugár hosszabbítja meg az életeket? Isten nagy kegyelme, hogy minden esztendő egy újrakezdés lehetőségét adja meg nekünk. Néha az új-esztendő­nek az az ajándéka, hogy valami nem várt meglepetésben pezsdíti fel a vé­rünk és hozza sodrásba képzeletünk. Ügy látszik, ilyennek készül az 1961. És ha lapunk olvasói ezt megértik és az amerikai magyar evangélikusság szívét megmozdítja a Lélek, akkor egy megerősödött magyar ev. lap és egy floridai otthon lehet az ajándékunk az esztendő bezárta előtt. Ezzel a cél­kitűzéssel, jó réménységgel, a Jézus nevében kezdjük el az új esztendőt. Adja Isten, hogy minden magyar ember otthonának küszöbén, egy egész életen át, mindig tiszta fényben ra­gyoghasson a legszebb név: JÉZUS. Brachna Gábor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke Erkel Ferencről az átlagos magyar közvélemény leg­feljebb azt tudja, hogy a magyar him­nusz zenéjét ö szerezte. Az operaked­velők azt is tudják, hogy a Hunyadi és Bánk Bán operákat is ő írta. De a többi Erkel-operákról nem beszélnek, pedig a “Dózsa György”. “Baranko­­vics”, “Bátori Mária”, “István ki­rály” stb. operáknak is Erkel a zene­szerzője. Ezeket inkább a zenei szak­emberek ismerik, de azok közül is csak azok foglalkoznak vele, akik a magyar zenei gyöngyszemeket keresik. Nagy elismeréssel írnak Erkel operáinak ze­néiről, kifogásuk csak a szövegkönyv­vel szemben van. Egy kiváló hazai zenekritikus Erkel­ről ezeket írta: “El sem tudjuk kép­zelni a színpadszerzö Bartók és Kodály korszakalkotó munkásságát Erkel út­törő munkája nélkül. Erkel ízig-vérig operaszerző volt. A színpadról akart szólni a letiport nemzet fiaihoz, hogy erősítse és küzdelemre serkentse őket.” Hogy operáinak nagy része ismeret­len maradt, annak okát leginkább ko­rának politikai viszonyaiban kell ke­resni, — amikor az osztrák rendőrség nemcsak a magyar gondolatra, érzés­re, szóra vigyázott félve, hanem a magyar dallamra is! Liszt, Wagner, Verdi, Meyerbeer — mind elismerték zeneszerzői nagyságát, a külföld azonban nem akart tudomást venni róla. Most, születésének 150 éves évfor­dulója alkalmából, odahaza zenei moz­galom indult, hogy közkinccsé tegyék az Erkel operáiban rejlő magyar zenei szépségeket. — dr —

Next

/
Thumbnails
Contents