Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 8. Evangéliumi parancsok és emberi tervek 1961-re “Evangélikus ember ajtófélfáján minden január 1-én ez a név ragyog: Jézus!” — mondotta egykori öreg professzorom, dr. Stráner Vilmos. Bizalom, reménység tükrözött ősz fején, mint mikor napsugár csókja csillan egy csendes tó tükrén. Bevallom, akkor még nem értettem ennek a megállapításnak a mélységét. Azóta harmincszor köszöntöttem újesztendöt. Elindulásoknál bíztam nagy nevek varázsában, saját álmaim vitorláiban, fogadalmak ihletében, de mind elhagytak. Ma már én is ősz ember vagyok s talán éppen ezért én is jól tudom, hogy egyedül Jézussal indulhat el az ember bizalommal és hittel egy új esztendő homályba rejtett útjára. Jézus neve nemcsak társat jelent, de azt is, hogy vele meg kell látnom azt, hogy minden ember részére van valami egyéni feladat és út, amit senki más el nem végezhet, csak az, aki számára Isten kijelölte. Lehet ez örömök útja, vagy kereszthordozás, áldások vétele, vagy nehéz szolgálat, de mindig egyéni marad. Vagyis azt jelenti, hogy ha Isten az én családomban ad örömöket, talán egy gyermek érkezésében, az a miénk marad s egy élet tartamára szabja meg életünk viszonyát. Ha Isten cselekedetekre hív, akkor pedig következményei maradnak velem: áldásban, ha elvégeztem; nyugtalanságban és hiányban, ha megtagadtam. Az alkalmak ritkán térnek vissza. Az ember életének lapjain gyűlnek az adatok s egyszer összegezésre kerül a sor s hű szolga és hűtlen sáfár felett egyaránt ítél az ür. Ml amerikai magyar evangélikusok is évröl-évre szemben állunk a magunk sajátos feladataival. Ilyen feladat volt valamikor az egyházak szervezése. Majd jöttek az új feladatok, mikor menekült testvéreinket kellett segítenünk. Mindezek ma már nagyrészt hátunk mögött vannak . . . Az új-esztendő két érdekes szolgálat felé mutat. — Az egyik az, hogy 1961-ben “Erős Vár” lapunk eléri 25 éves szolgálati évfordulóját. Az amerikai magyar evangélikusság ezen az újságon keresztül fogja meg egymás kezét. Kétségtelen, hogy komoly feladatot töltött be. Ügy érzem, hogy új feladatok elvégzésére és további szolgálatra a jövőben is fontos munka vár reá. Isten a meglátásokat a szerkesztőségre, a kivitelezéseket az előfizetők további hűséges támogatására bizza. Előfizetőinknek meg kell érteniök, hogy az Erős Vár nemcsak saját lelki igényeit szolgálja, hanem ugyanakkor a szétszórt testvérek felé is nyújt hitbeli erősítést. A másik új és érdekes szolgálat pedig egy floridai magyar evangélikus otthon felállításának lehetősége. — otthon felállításának lehetősége. — A chicagói konferenciai előkészítő ülésen ért az a meglepetés, hogy egy ottani, ingatlanforgalmi cég, amelyik Pensacola közelében most fejleszt ki egy tengerparti telepet, a Magyar Konferencia részére felajánlott egy városi blocknak megfelelő telket, melynek értéke kb. 12,000 dollár. Ez az ajánlat akkor jött, amikor arról tárgyaltunk, hogy az Erős Vár biztosítására egy jubileumi alapot kellene teremtenünk. Vájjon merné-e valaki tagadni azt, hogy ez az ajánlat nem lehet Isten gandviselésének egyik útja? Mi úgy érezzük, hogy igen s elfogadtuk az ajándékot. Viszont a választ az amerikai magyar evangélikusoknak kell megadniok. Tudunk-e egyenként pénzadománnyal is a feladatok mögé állam? Vagy lesznek-e olyanok, akik azt mondják: én mérnök vagyok, elkészítem a terveket; én nyugalmazott ács.kömives, szakács, vagy kertész vagyok, én is adok valamit tudásomból szolgálatomból, erőmhöz képest. — És azután, lesznek-e olyanok, akik az enyhe éghajlat alatt együtt óhajtanak élni, vagy legalább pár hónapot együtt tölteni hittestvéreikkel, ahol a magyar múlt és emlékezés, a magyar lélek, s a közös hit ereje, mint gyógyító napsugár hosszabbítja meg az életeket? Isten nagy kegyelme, hogy minden esztendő egy újrakezdés lehetőségét adja meg nekünk. Néha az új-esztendőnek az az ajándéka, hogy valami nem várt meglepetésben pezsdíti fel a vérünk és hozza sodrásba képzeletünk. Ügy látszik, ilyennek készül az 1961. És ha lapunk olvasói ezt megértik és az amerikai magyar evangélikusság szívét megmozdítja a Lélek, akkor egy megerősödött magyar ev. lap és egy floridai otthon lehet az ajándékunk az esztendő bezárta előtt. Ezzel a célkitűzéssel, jó réménységgel, a Jézus nevében kezdjük el az új esztendőt. Adja Isten, hogy minden magyar ember otthonának küszöbén, egy egész életen át, mindig tiszta fényben ragyoghasson a legszebb név: JÉZUS. Brachna Gábor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke Erkel Ferencről az átlagos magyar közvélemény legfeljebb azt tudja, hogy a magyar himnusz zenéjét ö szerezte. Az operakedvelők azt is tudják, hogy a Hunyadi és Bánk Bán operákat is ő írta. De a többi Erkel-operákról nem beszélnek, pedig a “Dózsa György”. “Barankovics”, “Bátori Mária”, “István király” stb. operáknak is Erkel a zeneszerzője. Ezeket inkább a zenei szakemberek ismerik, de azok közül is csak azok foglalkoznak vele, akik a magyar zenei gyöngyszemeket keresik. Nagy elismeréssel írnak Erkel operáinak zenéiről, kifogásuk csak a szövegkönyvvel szemben van. Egy kiváló hazai zenekritikus Erkelről ezeket írta: “El sem tudjuk képzelni a színpadszerzö Bartók és Kodály korszakalkotó munkásságát Erkel úttörő munkája nélkül. Erkel ízig-vérig operaszerző volt. A színpadról akart szólni a letiport nemzet fiaihoz, hogy erősítse és küzdelemre serkentse őket.” Hogy operáinak nagy része ismeretlen maradt, annak okát leginkább korának politikai viszonyaiban kell keresni, — amikor az osztrák rendőrség nemcsak a magyar gondolatra, érzésre, szóra vigyázott félve, hanem a magyar dallamra is! Liszt, Wagner, Verdi, Meyerbeer — mind elismerték zeneszerzői nagyságát, a külföld azonban nem akart tudomást venni róla. Most, születésének 150 éves évfordulója alkalmából, odahaza zenei mozgalom indult, hogy közkinccsé tegyék az Erkel operáiban rejlő magyar zenei szépségeket. — dr —
