Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
2. ERŐS VÁR ELVÉGEZTETETT” János 19:30. Az Úr Jézus hatodik szava ez nagypénteken a keresztfán. Rövid szó, de végtelen nagy jelentősége van. Parányi, mint az emberi szív, amely belefér a tenyérbe, de be tudja fogadni a Szentháromságot, ha hívövé válik. Mit jelent e szó: elvégeztetett? Ez nem a fatalizmus szava, mintha azt mondaná: íme, beteljededett a végzet. Jézus nem volt fatalista, mert az a végzetben hívő hitetlen. Amikor felkiált, hogy “•elvégeztetett!’’, meg van győződve arról, hogy a kereszt borzalmának minden szála Isten kezében fut össze. “Elvégeztetett.” — Nem a fiatal szív keserűsége mondatja vele ezt a szót. Nem a fájdalmas resignatio hangja ez, mert Jézusnak szent meggyőződése, hogy a halál nem a vég. Nem lehet ezt a szót így sem értelmezni: — hála Istennek, csakhogy vége ven. Ez nem a megkönnyebbülés hangja Jézus ajkán. Jézus meg van győződve arról, hogy a halál nem jelenti a szenvedés végét, hanem sok embernél a szenvedés elejét. Diadalkiáltás ez a szó! A nagy munka, melyre Jézus a keresztfán pontot te ti: a váltság munkája volt. Ez végeztetett el. Jézus tudta, látta, tapasztalta, hogy a világ legnagyobb betegsége: a bűn, amit sem tanítással, sem neveléssel, sem példaadással, sem egy új embertypussal nem lehet megoldani, mert a bűn rabszolgaként tartja fogva az ember lelkét. Jézus tudta, hogy az embert csakis úgy szabadíthatja meg a bűntől, ha feláldozza magát, hogy az ember mindig úgy nézzen a bűnre, mint amelynek büntetését Jézus miattam, helyettem, érettem magára vállalta. Nehéz munka és mégnehezebb harc volt ez Jézus számára. A sátán ugyanis mindenbe bele tudott törődni, csak abba nem, hogy Jézus meghaljon. Ezért kiáltott fel olyan diada'masan, amikor rálépett a sátán fejére: “Elvégeztetett!” “Elvégeztetett!” —, Ez a szó csodálatos erőforrást jelent: új életet kezdhetsz, ha Krisztus keresztje alá állasz. Ez az új élet új erőforrásból ered. — Krisztus vére olyan, mint a mesebeli sárkány vére, aki megfürdik benne, sebezhetetlen marad, mert maga előtt látja a bűnei miatt meghalt Krisztust és szent irtózattal fordul el a bűn követésétől. “Elvégeztetett.” — Ez a szó jelenti a csodálatos erőforrást. Nem kell gyötörni magad jobbá-létedért, új életet kezdhetsz, ha a Krisztus keresztfája alá állasz. A gyászban az öröm akkordja mindig dissonáns és én mégsem tudok mást Nagypéntek és húsvét között sajátságos nap a nagyszombat. Valaki azt mondotta, hogy ez a nap a “süket ünnep’’. Van benne valami. Nagyszombatot megüli a halál döbbent némasága. Ráesik a Golgota árnyéka — húsvét fénye nélkül.. Mégsem “süket ünnep” a nagyszombat. Éppen nagypéntek és húsvét közötti sajátos helyzetében komoly mondanivalója van ennek a napnak. Ha a földi embersors betetőzése a halál, akkor a halál betetőzése az eltemettetés. Ez a halálnál is mélyebb pont, ez a legmélyebb mélység. A meghalásban még csak van valamelyes részünk, az eltemettetésben Semmi: azt egészen mát végzi el rajtunk. Nagyszombat egyetlen eseménye az, amit az apostoli hitvallás így fejez ki, hogy “eltemettetett”. .Krisztus el van temetve. — Isten Fia az emberi ínségeknek ezt a legnagyobbikát is vállalta. (Nemcsak meghalt, hanem halott is volt, sőt eltemettetett. Megtette az emberi sors utolsó szakaszát is, amelyen nem a saját lábán megy az ember, hanem viszik. A szentírás nem ok nélkül említi olyan sokszor és hangsúlyozottan, hogy Krisztust eltemették. Mind a négy evangélium feltűnő részletességgel írja le Jézus eltemettetését. Pál apostol I. Kor. 15. részében így ír: “Azért adtam élőtökbe, amit én is úgy vettem, hogy Krisztus meghalt bűneinkért és hogy nagypénteken, mint örülni és boldognak lenni. Elvégeztetett mindén! ó mennyi boldogság ez nékem, tenéked és a világ számára. Koporsó után csak örökösök szoktak örülve menni. Csodálatos örökség jár e koporsó után. Kétezer esztendő óta osztozkodnak rajta az örökösök és még mindig megvan az egész, óh, jöjj ehhez az örökséghez és mondd el szived mélyéből a hálafohászt: Légy áldott Uram, megváltó Jézus Krisztusom, ki érettem mindent elvé. geztél. — Christophoros — eltemettetett ...” Pál különben a keresztség értelmét is a Jézus eltemettetésében ragadja meg: “Eltemettetltünk övele együtt a keresztség által a halálba ...” Az apostoli hitvallás üdvtényeinek a felsorolásában is ott van: “ . . . meghalt és eltemettetett.. Mindez világosan mutatja, hogy az öskeresztyén gyülekezet Krissztus eltemettetését — helyes érzékkel — az ő megváltói müve szerves részének vallotta. Valóban az: csúcsbizonyítéka annak, hogy Isten teljesen odaadta Fiát a földnek, — nekünk. Mindebből hatalmas vigasztaló erő árad. Jézus Krisztus ezt a legmélyebb elvettetést is mvgára vállalta: eltemettett. Így nézhetünk mi is a sírunkba. Nékünk a sír nem “seol”, nem “hádesz” és nem “pokol”, hanem Krisztusban való elaluvásunk várakozó nyugvóhelye. Ahogy az ö teste “nem látott rothadást”, minden sír kiadja majd foglyait. Többet mondhatunk még Bér zsenyinél is: “Bizton tekintem mély sírom éjjelét. Zordon, de ó nem, nem lehet az gonosz. Mert a te munkád, ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.” Mély értelmű nagy szó az, hogy “eltemettetett”, de az következik utána, hogy “feltámadott”. Az életé az utolsó szó! Halleluja!! Sz. J. Nagy szombat értelme
