Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
ERŐS VÁR 9. „IKKA FALU“ (Simon Márta meleg szívvel írt színes leírásából azoknak a karácsonyfája alá teszek egy részletet, akik segítés helyetit lelkiismeretüket mindig ilyen kifogásokkal próbálják megnyugtatni: “IKKÄT nem utalok át, mert az kommunista zsarolás. Szerk ) Szerző bevezetésében leírja, milyen ősszel egy nyaralóhely, amely most vékony deszkafalai között, a fővárosból kitelepített szerencsétlen öregnek ad állandó lakóhelyet. Majd így folytatja: “Egy-agy nyaralóban négy-öt idősebb házaspár vagy magányos öreg húzza meg magát. Mások a kitelepítés után érkeztek, nem tudva vagy nem akarva új pesti lakást szerezni a kisajátított helyett. Most itt éldegélnek csendben, csupa öreg. Egy letűnt világ utolsó képviselői. Nehezen és keservesen, de élnek. A szerencséseknek van egy kis nyugdíjuk, a többség csak kegyelem-kenyéren. Gyermekeik szétszéledtek a világba s nekik nem maradt más, mint az emlékek és régi fényképek. Várják a postát, egy-egy messze országból jött levelet, kedveseik távoli üzenetét. Várják a ritkán érkező fényképeket, soha nem látott unokáikról. — Várják az IKKA-utalványt, mely szegényes megélhetésük egyetlen bázisa. Így is hívják a falut, ezt az egykor divatos fürdőhelyet: az IKKA-falu. Idős nénik végtelen csipketerítöket horgolnak, ha elfogy a fonal, felfejtik és újrakezdik. Az urak régi kiadású útleírásokat olvasnak és szomorúan konstatálják hogy itt volna az ideje kicserélni a szemüvegjüket. Délutánonként felöltik vaíamfkor elegáns, ma már kopott télikabátjukat, divatjamúlt bundájukat öreges, akadozó léptekkel mennek át valamelyik szomszédhoz. — Az IKKA csomagból könnyelműen megtartott teát, kávét kortyolgatnak és beszélgetnek arról, ami elmúlt, azokról, akik elmentek. Néha váratlan esemény töri meg a mozdulatlanságot. Meghal valaki. I- lyenkor a frissen ásott sírt valamenynyien körülállják a kopott, megtört öregek. Könny és lázadozás nélkül kérdezik maguktól: ki lesz a következő? Talán éppen én — gondolja mindegyik. Ritkábban kivándorló útlevelet kap • TANGANYIKA államban a svéd származású amerikai — Augusztana Ev. Egyház — végez missziós munkát, több, mint száz misszióss lelkészszel és 800 bennszülött egyházi munkással. Ez a missziós terület lesz a valaki. Ezt ugyanolyan ünnepélyességgel búcsúztatják el, mint azt. aki meghalt. S ugyanazt gondolják, amit kint a temeiöben: talán legközelebb éppen én utazom el. Már ötödször utasították el a kérvényemet. Talán hatodszor... Hiszen neki is sikerült. De tudják, hogy ritka szerencse, ha kiengednek valakit közülük. Nincs fővárosi lakásuk, — ami a kivándorlási útlevél elismert és bevett csere-alapja A kis villák, albérleti szobája senkit sem érdekel, ■— nincs rá szükség. Az öregekre sincs szükség. Csak az IKKA csomagok útján bejövg valutára . . . Azért kicsit mindenki reménykedik. Versenyfutás ez, versenyfutás a halállel. Melyik érkezik meg előbb, — a kivándorlási engedély, vagy a nagy kaszás Viszontláthatják e még gyermeküket, megismerhetik-e unokáikat, vagy lekerülnek a föld alá, egy-egy megfakult, régi fényképpel megmerevedett kezükben . . . De élnek. Látogatóba mennek egymához. az urak szertartásosan csókolják meg az idős hölgyek kezét, végtelen bridge Vagy rön4i;-pár|lk$t 'Sfojlytatnak hosszú téli estéken. Vagy beszélgetnek: “A fiam írja Sidneyből...“ ‘A lányomék új autót vettek Amerikában. amin minden automatikus....“ — “Azunokám már nagy fiú, nézzétek, most kaptam ezt a fényképet...“ És beszélnek arról, ami egyszer — volt. S már nekik is úgy tűnik, mint íbalami mese. (üj Hungária) középpontja az Ev. Világakciót — új hangos-filmjének, mely beszámol arról a békés fejlődésről, amelynek az ev. misszió nagy szerepet visz. A film bemutatja, hogyan vett részt az evangélikus egyház az állam függetlenségi küzdelmében az Ev. Világakció keretén belül. —* ® FELEKEZE TKÖZI munkásságáról számol ba az TJLCA missziós tanácsa. Amerika legnagyobb ev. közössége — négy kontinens keresztyén munkásságában vesz részt. — Libéria-Afrikában, ahol az ev. missziói tevékenység ebben az évben volt százéves. Komoly tanítás folyik a bennszülöttek között. Hosszú évekig tartott a népnek írásolvasásra való megtanítása, de ennek nu már látható eredménye van. — írdia-Gunthur tartományában közös keresztyén kórház és egyetem van. — Délamerikában. Argentínában van az 1908-ban kezdett missziós körzet, ahol 24 misszionárius működik, a tagok száma: 4,078. — Japánban 1892 óta van amerikai ev. missziós munka, 10,416 egyháztaggal. Közösségi alapon működik a tokiói Keresztyén Egyetem is. — Ethiópiában lesz a központi Rádió Állomás, melyet az Ev. Világszövetség kezdeményezett 1960-ban. @ AMIKOR az Egyházak Világ Tanácsa majd a most következő évben New Delhi, Indiában ötévenkénti gyűlését lartja, arra a Vatikán hivatalos megfigyelőt küldhet ki Dr Albert Brandenburg, római katolikus teológus mutatott rá erre a “Lelki előkészületek a keresztény újjászületéshez’’ címen tartott előadásában. Az Egyházak Világ- Tanácsa 172 protestáns és keleti orthodox egyház kiküldötteiből áll ötven országból. — £ © A BIBLIATÁRSULATOK Világszövetségének jelentéséből. — A XIX. században mintegy 500 nyelvre fordították le a Bibliát. 1900-1950-ig 400 és az utolsó évtizedben pedig 120 nyelvre. Jelenleg 300 nyelven folyik a Biblia fortítása és revíziója. Az afrikai és ázs'a' országok, amelyek már megkapták politikai szabadságukat, — sürgetik hogy újabb 80 nyelven készüljön a bibliafordítás. 1959-ben közel 30 millió Biblia és bibliai kivonat fogyott el. Különösen Japánban és Dél-Amerikában nagy az érdeklődés a Biblia iránt.
