Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-12-01 / 11. szám

ERŐS VÁR 9. „IKKA FALU“ (Simon Márta meleg szívvel írt színes leírásából azoknak a karácsony­fája alá teszek egy részletet, akik se­gítés helyetit lelkiismeretüket mindig ilyen kifogásokkal próbálják meg­nyugtatni: “IKKÄT nem utalok át, mert az kommunista zsarolás. Szerk ) Szerző bevezetésében leírja, milyen ősszel egy nyaralóhely, amely most vékony deszkafalai között, a főváros­ból kitelepített szerencsétlen öregnek ad állandó lakóhelyet. Majd így foly­tatja: “Egy-agy nyaralóban négy-öt idő­sebb házaspár vagy magányos öreg húzza meg magát. Mások a kitelepítés után érkeztek, nem tudva vagy nem akarva új pesti lakást szerezni a kisa­játított helyett. Most itt éldegélnek csendben, csupa öreg. Egy letűnt vi­lág utolsó képviselői. Nehezen és keservesen, de élnek. A szerencséseknek van egy kis nyug­díjuk, a többség csak kegyelem-kenyé­ren. Gyermekeik szétszéledtek a világ­ba s nekik nem maradt más, mint az emlékek és régi fényképek. Várják a postát, egy-egy messze országból jött levelet, kedveseik távoli üzenetét. Vár­ják a ritkán érkező fényképeket, soha nem látott unokáikról. — Várják az IKKA-utalványt, mely szegényes meg­élhetésük egyetlen bázisa. Így is hív­ják a falut, ezt az egykor divatos für­dőhelyet: az IKKA-falu. Idős nénik végtelen csipketerítöket horgolnak, ha elfogy a fonal, felfejtik és újrakezdik. Az urak régi kiadású útleírásokat olvasnak és szomorúan konstatálják hogy itt volna az ideje kicserélni a szemüvegjüket. Délutánon­ként felöltik vaíamfkor elegáns, ma már kopott télikabátjukat, divatjamúlt bundájukat öreges, akadozó léptekkel mennek át valamelyik szomszédhoz. — Az IKKA csomagból könnyelműen megtartott teát, kávét kortyolgatnak és beszélgetnek arról, ami elmúlt, a­­zokról, akik elmentek. Néha váratlan esemény töri meg a mozdulatlanságot. Meghal valaki. I- lyenkor a frissen ásott sírt valameny­­nyien körülállják a kopott, megtört öregek. Könny és lázadozás nélkül kér­dezik maguktól: ki lesz a következő? Talán éppen én — gondolja mindegyik. Ritkábban kivándorló útlevelet kap • TANGANYIKA államban a svéd származású amerikai — Augusztana Ev. Egyház — végez missziós mun­kát, több, mint száz misszióss lelkész­szel és 800 bennszülött egyházi mun­kással. Ez a missziós terület lesz a valaki. Ezt ugyanolyan ünnepélyes­séggel búcsúztatják el, mint azt. aki meghalt. S ugyanazt gondolják, amit kint a temeiöben: talán legközelebb éppen én utazom el. Már ötödször utasították el a kérvényemet. Talán hatodszor... Hi­szen neki is sikerült. De tudják, hogy ritka szerencse, ha kiengednek vala­kit közülük. Nincs fővárosi lakásuk, — ami a kivándorlási útlevél elismert és bevett csere-alapja A kis villák, al­bérleti szobája senkit sem érdekel, ■— nincs rá szükség. Az öregekre sincs szükség. Csak az IKKA csomagok út­ján bejövg valutára . . . Azért kicsit mindenki reménykedik. Versenyfutás ez, versenyfutás a ha­lállel. Melyik érkezik meg előbb, — a kivándorlási engedély, vagy a nagy kaszás Viszontláthatják e még gyer­meküket, megismerhetik-e unokáikat, vagy lekerülnek a föld alá, egy-egy megfakult, régi fényképpel megmere­vedett kezükben . . . De élnek. Látogatóba mennek egy­­mához. az urak szertartásosan csókol­ják meg az idős hölgyek kezét, végte­len bridge Vagy rön4i;-pár|lk$t 'Sfojly­­tatnak hosszú téli estéken. Vagy be­szélgetnek: “A fiam írja Sidneyből...“ ‘A lányomék új autót vettek Ameriká­ban. amin minden automatikus....“ — “Azunokám már nagy fiú, nézzétek, most kaptam ezt a fényképet...“ És beszélnek arról, ami egyszer — volt. S már nekik is úgy tűnik, mint íbalami mese. (üj Hungária) középpontja az Ev. Világakciót — új hangos-filmjének, mely beszámol arról a békés fejlődésről, amelynek az ev. misszió nagy szerepet visz. A film be­mutatja, hogyan vett részt az evangé­likus egyház az állam függetlenségi küzdelmében az Ev. Világakció kere­tén belül. —­* ® FELEKEZE TKÖZI munkásságáról számol ba az TJLCA missziós tanácsa. Amerika legnagyobb ev. közössége — négy kontinens keresztyén munkássá­gában vesz részt. — Libéria-Afriká­­ban, ahol az ev. missziói tevékenység ebben az évben volt százéves. Komoly tanítás folyik a bennszülöttek között. Hosszú évekig tartott a népnek írás­­olvasásra való megtanítása, de ennek nu már látható eredménye van. — írdia-Gunthur tartományában közös keresztyén kórház és egyetem van. — Délamerikában. Argentínában van az 1908-ban kezdett missziós körzet, ahol 24 misszionárius működik, a tagok szá­ma: 4,078. — Japánban 1892 óta van amerikai ev. missziós munka, 10,416 egyháztaggal. Közösségi alapon műkö­dik a tokiói Keresztyén Egyetem is. — Ethiópiában lesz a központi Rádió Ál­lomás, melyet az Ev. Világszövetség kezdeményezett 1960-ban. @ AMIKOR az Egyházak Világ Taná­csa majd a most következő évben New Delhi, Indiában ötévenkénti gyűlését lartja, arra a Vatikán hivatalos meg­figyelőt küldhet ki Dr Albert Bran­denburg, római katolikus teológus mu­tatott rá erre a “Lelki előkészületek a keresztény újjászületéshez’’ címen tar­tott előadásában. Az Egyházak Világ- Tanácsa 172 protestáns és keleti ort­hodox egyház kiküldötteiből áll ötven országból. — £ © A BIBLIATÁRSULATOK Világszö­vetségének jelentéséből. — A XIX. században mintegy 500 nyelvre fordí­tották le a Bibliát. 1900-1950-ig 400 és az utolsó évtizedben pedig 120 nyelv­re. Jelenleg 300 nyelven folyik a Bib­lia fortítása és revíziója. Az afrikai és ázs'a' országok, amelyek már megkap­ták politikai szabadságukat, — sürge­tik hogy újabb 80 nyelven készüljön a bibliafordítás. 1959-ben közel 30 mil­lió Biblia és bibliai kivonat fogyott el. Különösen Japánban és Dél-Ameriká­­ban nagy az érdeklődés a Biblia iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents