Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-09-01 / 8. szám

ERŐS YÁR 6. AZ EVANGÉLIUM ÚTJA •‘Élményén a széles világra hirdes­sétek az Evangéliumot minden te­remtésnek. (Márk 16:15.) “Leborul előtted a pogányok min­den nemzetsége.” (22. Zsolt. 28.) * Az Evangéliumnak a nem keresztyén népek között való hirdetését misszió­nak nevezzük. Az egyház missziói mun­kájának alapja, Jézus Krisztus missziói parancsa: ‘‘Menjetek el, tegyetek ta­nítványokká minden népeket, keresz­teljétek meg őket az Atyának és a Fiú­­lak és a Szendéteknek nevében.’’ Az első pünkösdkor kezdődött a missziói munka, amikor Jézus Krisztus elkül­­dötte 'tanit,ványaiénak a Szentlelket. Az első misszionáriusok a tanítványok vol­tak. Krisztus parancsának engedve elő­ször Izrael népéhez fordultak. Amikor azok megvetették az Evangéliumot, ak­kor kezdtek a pogányok között munkál­kodni. A missziói szolgálatira Isten hívja el azokat, kik Jézust üdvözítőjüknek vall­ják a akik vágyakoznak arra, hogy bi­zonyságot tegyenek az Evangéliumról. Az Istentől kapott elhívás után fel kell készülni a missziói, szolgálatra. Az egy­ház azokat, akik felkészültek a misz­­sziói szolgálatra, misszionáriussá avat­ja, missziói munka,mezőre kiküldi s imádságával kísérli. A munkaterületen a misszionárius e­­löször megtanulja a nép nyelvét. Azu­tán kapcsolatot keres az emberekkel és hirdeti nekik az Evangéliumot. Akik kereszténnyé akarnak lenni, azokat ta­nítják Isten dolgaira. A Jézusban hívő­ket megkeresztelik. Így keletkezik, meg. keresztelt pogányokból, a missziói gyü­lekezet. A megkereszteltek közül azok, akiket Isten erre 'indít,, a misszionáriu­soknak segítenek az Evangélium hir­detésében, mint evangélisták, lelkészek, tanítók, gyülekezeti munkások. A misz­­fizíőú gyülekezetek alkotják a missziói egyházat, vagy “ifjú egyházat.” Pogány missziói munka folyik az élő Istent nem ismerő, bálványiszejlemet imádó népek között: Ázsiában, Afriká­ban, Ausztriában. Mohamedán missziói munka folyik Észak-Afrikában, Közel-Keleten. A mo­hamedánok Jézust csak prófétának tart­ják, nem Isten Fiának. Tagadják, hogy ö a világ üdvözítője. Zsidó-missziói munka folyik Izrael­ben és mindazokban az országokban, ahol nagyobb számban élnek zs|i,dók. A zsidók Jézus Krisztust nem ismerik el Isten Fiának, a Messiás eljövetelét vár­ják. A földünkön lakó emberek 2400 miMió. Ebből: száma Keresztyén 771 millió Felekezeten kívüli 388 millió Hindu 320 millió Mohamedán SÍ 5 millió Konfucse követői 300 millió Buddhista 150 millió Pogány 120 millió Sintoista 25 millió Zsidó 11 millió (Az Evangélium Igazsága) AZ ÉLET ÉS HALÁL KÉRDÉSE EGY HIVŐ SEBÉSZORVOS MEGLÁTÁSA SZERINT 6. Az ember tragédiája Isten az embert boldogságra terem­tette. Az ember tragédiája az, hogy a boldogságra teremtett ember nyomorú­ságba süllyedt és szenvedések martalé­ka lett. — Az újabb lélektani Irányok mind komolyabban értékelik, sőt gyógy­eijárásaik kiinduló pontjává tészik ezt az aggodalmat, illetve ennek az aggoda­lomnak a leküzdési kívánalmát. Egye­nesen alapvető érzésnek tekintik, mely csak néha és rövid időre halványul el, de a sors minden változásánál nehéz szorongások szülőjévé lesz. A bölcseiéit, ii. n. egzisztenciális ága pedig egyene­sen a rémületről belszél, amely reátör az emberre és elébe tárja a semmit, a­­mi.be mindenestül bele vagyunk dobva. Az aggodalom és rémület különböző fokozata,ikkaJl és színezetükkel egye­temben a visszáját jelentik a boldog­ságnak, nyugalomnak, békességes biz­tonságnak. Kérdések merülnek fel. Honnan a test és léteik tragikus feszültsége A pogány bölcsek ajkáról ugyanolyan fáj­dalommal csendül feli, mint Isren szent­jeinek ajkáról. Hogyan kiáltott fel Pál, az önuralom bajnoka, az akaraterő és önnKgtartóiialtás hőse; ‘‘Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a tes­temben jó, mert az akarás megvan ben­nem, de a jó véghezvitelét nem találom. Ment nem azit cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok . . . Kicsoda szabadít meg engelm a halálnak a testéből?” (Római tevéi). Másik kérdés; Honnan a feszültség a szellem és a test között? Hiszen a test a szellem alkotása. Isten éltető lehelle­­te a szellem, amit Isten önmagából kül­dött és helyezett belénk, hogy általa életünk legyen és felruházza minden szükséges képességgel ési hatalommal, hogy az életet élhesse, a testet meg­építse és üzemben tartsa. Hogy lehet­séges tehát, hogy a test idővel megko­pik és elpusztul, hogyan lehetséges, hogy elveszti erejét? és egyáltalában, hogyan válhat restté a test a szellem irányítása dacára, mikor mindenestől általa kft és tőle függ? Mit jelent Jé­zus szemrehányása és utána kétséget kizáró ténymegállapítása? “Mondá Pé­ternek; Simon alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok és imád­kozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok, a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Márk 1.4; 37) Honnan a feszültség szellemünk és lelkünk között? Hiszen úgy viszonyla­­nak egymáshoz, minit a v'itlanylám pában keringő áram annak világosságához. Ügy ébredünk álommá fakult boldog­ság-párnánkon, mint a költő kegyetlen fantáziájában élő Pókayné, aki kezeit

Next

/
Thumbnails
Contents