Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
Hov John Ormai RD 2 kutzvown pa 593-59-10 AMERIKAI EVANGÉLIKUS ELET- Vol. XXIV. Évfolyam - 1960. JÚLIUS-AUGUSZTUS - No. 7. szám. -A VERSENYPÁLYÁN (Olvasd: Zsidókhoz írt levél 12:1- 6 .) 1960. aug. 25-én Rómában fellobban az olimpiai láng s ezzel aXVII. olimpiai mérkőzés megkezdődik. A világ legjobb sportolói mérkőznek a klasszikus hagyományok szerint. Az első korinthusi levél és a héberekhez írt levél igazolják, hogy már Pál apostolnak is voltak Sportélményei s imponált neki az, amit a sportpályán látott. Minden sport-versenynek három tényezője van: a versenyző, a nézőközönség és a bíró. Pál apostol ezekre fe tekintettel volt, amikor egy elalélt gyülekezetnek írja a sport tanítását. A versenyzőt állítja először la gyülekezet elé. A korinthusi levélben azt akarjai mondani, hogy életterünk versenytér, az életünk pedig verseny, amiben részt! kell vennünk, futni kell a jutalomért. Az a tény, hogy Krisztus érdeméért igazulunk meg és nyerjük el az örök életet, — nem jelenti azt, hogy cstak várjuk a boldog órát, amikor Krisztus eljön s átvezet bennünket a mennyországba. Aki így tesz, végzetesen félreérti a Krisztus evangéliumát. Krisztus az övéitől cselekedeteket vár. Amikor megtértünk, amikor a Szentlélektől újjászülettünk, a versenypályára dobott bennünket a LÉLEK: . . . most azután fuss lelkedszakadtából, mert máskép nem nyered el a jutalmat. Minden versenyző tudja, mirevaló az ereje, az izma, a rugékonysága: fut. A Szentleiket fe azért kapjuk, hogy a Szentlélek erejével járjunk. “Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” — mondja a,z apostol. Aki Krisztussal lépést akar tartani, annak futnia kell. Nem érhetjük be tétován imbolygó keresztyénységgel, ügy fussunk, hogy elnyerjük a hervadhatatlan koszorút, mert erőszar kosoké a mennyeknek országa.” A héberekhez írt levélben azt mondja Pál: azért csüggedtetek el, mert nincs bennetek annyi erőlködés, mint egy versenyzőben, — kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőteret” . . . Pál apostol látta a versenyfutókat, akik nekidőlnek a célnak, nem figyelnek sem jobbra, sem balra, csak egyet néznek: a célszalagot. A keresztyén versenyfutás célját, az üdvösséget nem lehet elérni andalogva, végigsétálva az életet. Ezen a tényen nem változtat az, hogy az üdvösséget Krisztus érdeméért kapjuk, ajándékba. Ezért a felkínált üdvösségért teljes erőnk latbavetésével futnunk kell. A másik, ami Pál apostolnak feltűnik, hogy a versenyzők minden akadályt legyőzve futnak. Minden ember tudja, hogy mi az, ami akadályozza abban, hogy üdvösségre jusson. Tudjuk, hogy legnagyobb akadály: a bűn. Olyan, mint a háló. Először nem vesszük észre, de később belebonyolódunk, mint a légy a pókhálóba', foglyok leszünk. Pál apostol azt írja a gyülekezetnek, hogy az a baj: ha harcolunk is a bűnnel, de nem eléggé, nem vérremenöen. Biztosam végignézett ökölvívást is, ahol vérre megy >a dolog, ökölbeszorított kezek ütnek, csontok ropognak, földrehull és elalél az ember. Pál apostolnak imponál a kitartás is, amellyel fut és harcol a versenvző. Egy pillanatra, sem szabad abbahagyni a küzdelmet, mert a bűn halálos ellenség, ha én le nem ütöm, a bűn üt le engem. Pál apostol figyelmét nem kerüli el a nézőközönség sem. Látja, hogy az nem tétlen nézője a versenyzőnek, hanem biztatója, bátorítója, lelkesítő motorja. Arról ír Pál, hogy a keresztyén ember sem egyedül futja a versenyt, harcolja a harcot, mert bizonyságok fellege veszi körül. A bizonyságok: a mártírok fellege. Mi már ismerjük az újtestar mentőm hithőseit is, az egyháztörténelem szentjeit, akik előttünk harcolták a hitnek harcát és diadalt arattak. Aki ezekre nem gondol, aki ‘’egyedül” s nem a “szentek közösségében” akar győzni, az hamar elbukik. A verseny harmadik tényezője: a bíró. A keresztyén élet versenyében Krisztus a bíró. Nekünk olyan bíránk van, aki maga is végighar-
