Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-06-01 / 6. szám
6. ERŐS VÁR (E megrendítő imádság írója Egyed Aiadár, aki sokáig a felvidéki kisebbségi sorsot hordozó lelkipásztor volt. A Cleveland 'Wfestsfidei ev. templomban tartott trianoni emüékhan gverseny en elmondotta; Beodrayné Dolesh Melinda.) £ Trianon szomorú 40 éves fordulójáról sokféleképen lehet megemlékezni. De amikor Isten házában emlékezünk meg róla, akkor csak egyféleképen lehelt; önm a gu n ki >a-s zál ássál és bünbánattal. Azért tanítsunk most bűnbánatot; — imádkozzunk. Nemzeteknek és a törtnelemnek Is<tcne, gondvisteflő édes Atyánk! Emlékezni jöttünk szent házadba s 40 esztendő távolából gondolunk v)ißszla azokra az időkre, amikor a trianoni parancs ezeréves országunkat, amelyet a re szentsége« akaratod szerkesztett egybe, — szét|darabolta. — Hontalanná lett a te magyar néped saját hazájában s idegen járom alatt nyögve, ajkáról feltört a rabmagyarok fohásza; ‘‘Ránk szakadt az éjszaka, sötétségben járunk ...” De a kétségbeesés nem sokáig tartott. A szívékben és lelkekben lefojtott szent tüzek újra lángra kaptak és egybe forrva kiégették a magyar szívekből mindazt, ami szemét volt. Ebben a testvéri lángban égtek el a társadalmi és felekezeti korlátok. Ez a kín forrasztotta össze a szertehulló magyalr szívekeit. Ez a közös érzés termelte ki az áldozatkészségnek, az önérzetes bátorságnak és a vértanúságra is kész akarat cselekedeteit abban a formában, hogy az elnyomó hatalom, kifelé, büntette ugyan, de befelé tisztelte a nemzethűségnek ezt a bátor megnyilatkozásait. Így változtattad át Uram a keserűt édessé, a gyalázatot dicsőséggé, a pusztulást új élelbté. Hála legyen neked érte áldott üdvözítőnk, hogy nem roskadtunk össze a próbáé szenvedések alatt, hanem, ha akadozva ... ha tördelve is . . de el tudtuk rebegnjii engedelmességgel a Te imádságodat; “IGEN ATYÁM ... legyen meg a Te akaratod ...” Te láttad Urunk, hogyan vágyakoztunk akkor elszakított testvéreink után, akikről bizony elfeledkeztünk, hiszen külön ette fehér kalácsát az alföldi magyar, — barna kenyerét a felvidéki német és tót, — s puliszkáját az erdélyi székely . . . Hogyan fogadkoztunk akkor; csak még egyszer kovácsolj minket újila tesljvénláncba ... és solia-soha többé el nem engedjük azt a testvéri jobbot . . . Hogyan vágyakozott a kill zötít miagyarok szíve azok után a kis lakocskák után, amelyekben a nagy Duna mentében az ÉDESANYÁK imádkoztak hontalanná vá’Jt gyermekeikért... ÉS TE, URAM, MEGHALLGATTAD AZ ÉDESANYÁK IMÁDSÁGÁT . . — Színit® egyik napról a másikra tört öszsze a trianoni rabbilincs, s mi mámoros örömben alig tudtuk hálaadásunkat jmádságos Szavakba foglalni . . . ... de csak álom 'volt . . édes, dicső álom, — melynek vérverejtékes volt az ébredése. — Csak lidércfény volt, hogy annál nagyobb sötétség maradjon utána. És másodszor is újiria ránkszakadt az éjszaka! — Jalta téleté nemcsak hogy elvett ismét mindent, ami honszerző vér jogán ezer évig a miénk volt, hanem a VÖRÖS BOLSEVIZMUS — tankokkal tiporta halálba nemzetünk szine-jaiva-vlirágát ... A nemzeti színből most már nemcsak a zöldet lopták ki, hogy ne legyen itt soha többé reménye a magyarnak, de kiszakították véres kézaell a fehéret is s maradt a VÖRÖS — nyomában a pusztítás és gyűlölet. Bitófák ezrei nőttek ki a földből. Zsúfolt halálvonaltok vitték ki nemzetünk |ilfjuságáit, munkaerejét... és temetővé vált az egész ország . . . Nem lázadozunk, Umam, végzésed ellen . . Nem kélrdjük, hogy meddig tűröd még ezt?? Nem kutatjuk, hogy ítélete« kezed miért éppen minket lökött a mélységbe s miért emelte fel őket... Hanem bűnbánó alázattal valljuk meg; ' Te hív s igaz valál hozzánk...” Mi voU tunk azok, akik bűneinkkel fejünkre zúdítottuk megérdemelt büntetésünket Hiszen a visszacsatolt területek és csonka hazánk magyarsága még le sem szedte az áldomás örömaszbalát, — s máris vitatkozni kezditek, hogy ki a jobb magyar, . . ? Így történt, hogy a találkozás örömbora nemcsak ecetté Hált, hanem újra megmérgezte a magyar lelkeket, újra megtörte a testvéri ség láncát. — Újra csak a testvérgyülölet sötétségében fentük egymásra a bicskánkat és feketítettük be 'lelkiisme retünket. — Ezért szakadt reánk az éjszaka újból s ezért ül most nyakunkon a VÖRÖS ÁTOK . Uram, — köniyörgiink Hozzád, hogy a szenvedéseik vésőjével, a magyar lélek orcáról faragj lie minden bűnös indulatot, faragj minket újra a magad képére, mint a teremtés hajnalán, mikor embert teremtettél ia magad hasonlatosságára. — Faragj új népet belőlünk, hogy i irágvasárnapon s nagypénteken át r.ijnd keresztyén hitében, mind nemzeti éltjében, mint MEGVÁLTOTT NÉP álljon húsvót kapujában — ® lelki fejedelmünk dicső feltámadásával! együtt hirdesse]; a bűnbánó, megtérő és megújuló uemzijt feltámadását is. Ámen. A SZENTLÉLEK ESZKÖZEI A Szentlélek az Atyától és Fiútól riegkülömböatetett személy, aki az Atyával és Fjiúval egyenlő, valóságos örök Isten. A Szentlélek tesz, hit által, Krisztusnak és minden jótéteményének részesévé, vígasztal és velem marad. A Szentlélek folytatja Krisztus munkáját, bennem való bizonyságtételével elpecsétel; az írott igét s életté teszi bennem, összeszedi! és egybegyűjti alázatos észközeit és háladatos szolgálatra indítja őket. A Szentlélek tehát nem valami hangulat, köz,szellem, lelki állapot, hanem cselekvő Isteln, aki azonban teremteni tud Isten akarata szerint közszellemat-A Szentllélekkel szemben mi porszemek vagyunk. Nem kényszeríthetjük szolgálatra, nem rendelkezünk felette, de ö uralkodik rajtunk és rendelkezik vélünk. Nem ml állítjuk őt szolgálatoa, hanem ő basznál fel minket. A Szentlélek munkatere az anyaszentegyházi. Akik az egyházért dolgoznak, azok a Szentlélek ' iszközei. Senki sem mondhatja tehát; “Ezt az egyházat én alapítottam . . . mert a Szentlélek szólította életre, én csak eszköze Volum. Nem én munkálkodtam, hanem a nekem parancsoló Lélek. Én csak egyelt tehetek. Leborulhatok s alázatos imában kérhetem a Lélek ajándékát. Merek-e eléje borulná és ezért imádkozni azzal a hittel; “El nem bocsáitlak, míg meg nem áldasz!”- ld -A KERESZT TÖVÉBEN TRIANON
