Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4. ERŐS VÁR Kérdezz (Többízben fordultak lapunk szerkesztőségéhez különböző kérdésekkel s mi azokra mindig levélben válaszoltunk. Ezentúl azokra a kérdésekre, amelyek közérdekűek, lapunk hasábjain fellelünk, jelige alatt. Tehát: kérdezz — felélünk!) Szabadságharcos. Ontario. Háborgó léikét megértjük. Mi is átmentünk a hitetlenkedő, zúgolódó és megkeseredett lélek vajúdásiam. Nem bűn ez, hiszen kételkedések útjai vezetnek a pozitív Hit fellé. Maga az a tény, hogy helyzetében kezét testvéri, segítő kéz felé |is nyújtja, biztosíték arra, hogy a hitnek harcát diadalmasan meg tudja majd harcolni. Ezt a harcot elsősorban térdepelve kell megharcólinia, de az emberi segítségire és tanácsokra is szüksége van. . . Tanácsainkat levélben megírtuk, de itt most arra a kérdésre felelünk, — hogy ‘miért nem foglalkozik az ERŐS VÁR a hazai evangélikusok nehéz helyzetével és miért nem mutat reá a békepapok hamis munkájára?” Erre egymásutáni pontokban fölélünk: 1. Meg vagyunk győződve arról, hogy hazai IlelikésBeink sem örülnének ennek s mi többet ártanánk, mint használnánk nek|ik. 2. Sok-sok lelkiharc után mi is reájöttünk larra az igazságra, amit Eeniényik Sándorunk így foglalt versbe: -— ‘‘Nem a mii, dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak igazabbá lenni.” Higyje el kedves testvérünk, hogy az imád-Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia P. O. Box 1094 Cleveland 2, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * JANUARY 1960. * * No. 1. (28.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $3.00 a year Second-class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. Felelünk ság nagyobb fegyver a sajtó hatalmánál is, ped(i,g azt tartják, hogy a sajtó nagyhatalom. — 3. S végül: mi, — akik már egy évtizede vagyunk itt, az itt talált amerikai testvéreinkkel együtt, távol az eseményektől, úgy érezzük, hogy nincs jogunkban még a békepapokat sem kritizálni, ügy vagyunk vele, mint a völgyben elrejtőizködött kis ibolya. Mikor a bokor lálől, ahol megbújt a völgyben, felnéz a bérceken hajladozó fákra, mit tudja, — hogy micsoda vihar van odafent, ahol úgy hajladoznak a fák? ügy-e eze'kuitán velünk együtt fog imádkozni érettük? Harcolj Krisztusért: a kommunizmus ellen! Egy kritikusnak, Pennsylvania, Hogy véleményével nem igejhallgató társait izgatta, hanem velünk közölte, azt külön is köszönjük. Levelét ezért külön, levélbeli válaszra is méltatjuk, de mert sok ún. “kritikus” igehallgaitónk van, levelének egy részére itt is válaszolunk, mert így közelebb kerül mindegyik az igazsághoz. A Bibliából tudjuk, hogy van olyan ligehirdetés, amely hitet akar ébreszteni, ami azért hangzik el, hogy higyjenek az igehallgatók. És vannak olyan igehirdetések, amelyek már a meglévő hitre támaszkodva, a hjíl/rejutottakat akarják hitükben megerősíteni és növelni. A kettőt nehéz elválasztani, szinte lehetetlen a mai körülmények között. De a hitre jutott embernek is mindig szüksége van a “Krisztusról szóló kezdetleges beszédre...“, mert, amint 414. énekünk mondja: ‘‘flijem pedig mint a változó hold, Hamar elfogy, töke alig hogy volt: Hol felihat égiig, Hol meg elhal s a homályban késik.” Isteni parancs az is, hogy a hitben erősebbeknek szent türelemmel kell hordozniok a hitben gyengébbeket. Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egv évre CJ* í MIKOR KEZDŐDIK AZ ISTENTISZTELET? Nem a kijelölt és megszokott időben! . .Nem is akkor, amikor a harang, vagy az orgona megszólal. Sokkal előbb !. Már a szombat esti imádságod idején, amikor airira kell kérned az Urat, hogy Szentjeinkével vasárnap terelje össze a gyülekezet tagjait az Ige hallgatására és tegye jó talajjá szívüket az Ige befogadására. Ugyanakkor azonban imádktíznad kell azért is, hogy az Ü,r áldja meg az ligehirdetö készülését és igehirdetését, legyen az: az Ür üzenetének igaz tolmács diója. Ez a készülődés más. nap azután úgy folytatódik, hogy vasárnap reggel különös gonddal vigyázol lelked békességére és arra is gondolsz, hogy a lelkésznek is nagy szüksége van igehirdetés előtt az etosendesedésre s azért ilyenkor nem zavarod őt. holmi kis, csipp-csupp ügyekkel, hirdetésekkel, különben nem tud azzal az ünnepi érzéssel felmenni a szószékre, amire pedig feltétlenül szüksége van. Nagyon szükséges és szép dolog, ha hívőink az istentisztelet előtti és utáni időt felhasználják testvéri találkozásokra és beszélgetésekre is. De ennek nem a templomban, vagy a templom előcsarnokában van a helye, (mert onnan is behallatszik a beszélgetés a templom csendjébe), hanem a templom melletti, vagy alatti gyülekezeti teremben. Akinek nincs ilyen találkozója, az bemegy a templomba, elfoglalja a megszokott helyét, előveszi az énekeskönyvet, kikeresi az énekeket és azt olvassa, hiszen minden egyházi énekünk imádság és evangéliumi tanítás is. Vagy megkeresi énekeskönyvünk, végén a különféle ah fealm|i. imádságokat és abból imádkozik. Vannak mindenütt ily komoly készülődök az istentiszteletre s a templomi beszélgetés nemcsak szentségtörés, hanem ezeket is zalvarja és megbotránkoztatja. Ideje volna már a templom csendjét és szentségét minden egyházban biztosítani. — Egy református lelkész, — mikor már minden próbálkozása csődöt mondott, — egy magnetofon gépet helyezett el titokban a templomban és az ilyen, istentisztelet előtti lcaszinózást
