Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-04-01 / 4. szám

0 ERŐS yÁ R ÉLŐ HIT. VAGY SZÓVIRÁG? Az út porába szőnyegként kiterített köntösökön, hirtelen vagdosott, zöld és illatos pálmalevelek pázsitján, Jeruzsá­lem népének egyre lelkesebb hozsanná­­zása közben, komolyan, méltóságosan, szamárnak vemben vonul be Jeruzsá­lembe az Úr Jézus Krisztus. A látható külső mind olyan ragyogó, felemelő, hogy még a kételkedőket és közönyösö­ket is miagával ragadja. Az ünneplő népnek és a kísérő tanítványoknak sze­mében az öiröm tüze ég . . . csak az Űr Jézus arcán borong a szomorúság. — Miért? — Mert Jézus befelé és előre néz és lát. A földre dobott ruhákon a véroseppeket látja, a palinalievjeleket korbácsba fonva érzi a hátán, és a ho­zsanna helyett ezt a kiáltást hallja: — “feszítessék meg!” ... Ez a szomorú keserűség egyre nőtt a szívében . . . mert később egészen szokatlan a szelíd Jézus viselkedése. Bemegy a templom­ba . . . sorradöntl fel a pénzváltók szé­keit . . . kötélostorral kiveri a temp­lomból a kufárokat. Amikor, Bethánlá­­ból visszatérve a fővárosba, megéhezik s nem talál a virágzó fán gyümölcsöt, megátkozza azt s a fa azonnal elszára­dott. Idesorolhatjuk nyugodtan azt a jelenetet is, mikor az Olajfák hegyén “látva a várost, sírt azon" . . . mert igaz az a mondás, hogy szomorúbb do­log az, ha a férfi sír, mintha vérzik. Ml volt mind ennek az alapoka? Az a felismerés, hogy az emberi szív milyen megbízhatatlan, mennyire ha­zug, képmutató, milyen nagy mérték­ben befolyásolható a rosszra, hogy az ember elve, hite, becsülete milyen könnyen megvásárolható olcsó áron is. Gondold el — kedves testvérem, — hogy Jézusnak, ebben a “virágvasárna­pi keresztyénségben”, amelyben a Pas­siónak minden mozzanata megismétlő­dik, nincsen.e oka az ítélet es haragra, az ostorra, amellyel szétüt azok között, akiknek vallása, képmutatók módjára, csak a szájukon, kegyes szóvirágokban, ünnepi köntösben él, de nincs a szívük­ben, cselekedeteikben és az életükben? És vizsgálódásod akkor jár helyes nyomon, ha közelebbről azt vizsgálod: milyen erős, mennyiben igaz és élő a te hited? Szóvirág-e, vagy cselekvésre késztető erő . . . ? mert csak így lesz diadalmas ünnep virágvasárnapod, ál­dott (nagyiheted, gyümölcsöző a nagy­pénteked és boldog a hús-vétod. A virágvasárnap egyházi jelvényében nemcsak pálmaág, hanem korona is van. Jeléül annak, hogy a Békesség Királya vonul be Jeruzsálembe azért, hogy ke­reszthalála áltál is biztosítsa a világ legnagyobb és legfontosabb békéjét: szívünk belső békességét. Isten küldi ezt a békességet, mint kegyelmének legnagyobb ajándékát. Ennek a békes­ségnek útja: Golgota - töviskorona - kereszt - halál. Mint Megváltó ajándé­kozta nekünk Isten szent Fia. Áldja öt érette szívünkből fakadó örök hozsan­nánk, hiszen ő lett a királyok királya, a halál legyőzője, az Élet Fejedelme! Juhász Imre A szót!an Megváltó (Ézsaiás 53:7) Krisztus hat óra hosszáig függött a kereszten. E hosszú Idő alatt csak hét­szer “nyitotta” beszédre “száját” s e megszólalások összesen még egy percig sem tartottak. A kereszten szenvedő Megváltónak ezt a szótlanságát Ézsaiás prófétai látá­sával így jelölte meg: “Kínoztatott . . . és száját nem nyitotta meg.” Isten lelke ennek megírására azért ihlette a prófé­tát, mert az Űr az ő Szent Fia kereszt, fái hallgatásának fontos jelentőséget tanúsított. Jézus nem ok nélkül maradt csendben a kereszten. Hallgatása nem véletlenül történt. — De nem is azért, mintha testileg gyenge lett volna a szólásra. Hiszen jól tudjuk, hogy “nagy fenszóval kiáltván” halt meg. Hallgatá­sa bizonyos fajta emberek iránt tanusi. tott szándékos magatartás volt. Szavai­nak “gyöngyszemeit” nem akarta “a disznók elé dobni”. (Hegyi Beszéd.) A kereszt körül négyféle hitetlen embercsoport állott. Mindegyik a maga hitetlenségének sajátos módján próbál­ta a keresztrefeszítettet szólásra bírni. A hitetlen gúnyolódok tréfát űztek Krisztus szenvedéséből. Ezeknek jó szórakozás lett volna, ha kinevethetik a Megváltónak az ö csúfolódásukra várt válaszát. Az átkozódók dühös vádjaik visszautasítására számítottak. A ké­telkedő hitetlenek felszólították, hogy Istenfiúságának bizonyságául szálljon le a keresztről. Ezek a mindent tagadók így szerették volna vitára kényszeríteni. Voltak, akik közömbösen, a kereszt mellett elmenőben csak kíváncsiságból tekintettek fel irá, hogy vájjon hozzájuk szól-e valamit. Jézus azonban hallga­tott. Egyiket sem méltatta szóra. Ha Jézus csak ember, akkor ebben a helyzetben visszautasítja a gúnyo'lódó­­kat, figyelmezteti a rágalmazókat, vi­tatkozik a tagadókkal és pár szóval megállítja a kereszt mellett elmenö kí­váncsiskodókat. ő azonban Isten éj ember volt egy személyben. Ezért az isteni hallgatásnak minden emberi be­szédnél ékesebben szóló válaszát ad­hatta csak ezeknek a benne hinni nem tudóknak. Istennek, a bűnösöket men­tő megváltói munkájában elérkezik o­­lyan idő, amikor már több szót nem veszteget az érdekükben, amikor meg. térésük végett a hallgatás nagyobb mentő erejére van szükség. Amikor Istennek ez a hallgatása sem segít, akkor számára nem marad más hátra, 1

Next

/
Thumbnails
Contents