Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-02-01 / 2. szám
4. ERŐS VÁR Trianoni emlék .Tolsva egy felvidéki kis város. Pár hónap múl via lesz negyvenedik éve annak, hogy erdejében, egy tölgy-magfa allatt ültem s vártam a vadászok legkedvesebb tavaszi vendégéit: a szalonkákat. Estelednji kezdetit és fájó szívvel néztem a környező hegyeket: a Zadovát, meg a Dubravát, a Hradek fenyveseit, a Kakast, Sztolicát és a murányi fensíkot . . . Hallgattam, mijt üzennek a zólyomi hegyek’ és mit -suttog a kárpáti szél . . . Már egyik sem a miénk . . . Amint a nyugvó nap mindjobban közeledett a murányi femsík föllé és sárgavörös színbe kezdte festeni az ég alját, az erdő madarai csodálatos koncertbe kezdjek, mintha érezték volna, hogy a nap percei már meg vannak számlálva, állandó crescendóival fogtak hozzá a felvidéki tavasz erdei hangversenyének fináléjához. A prímhegedű szólamát az énekes- és fekete-rigó vitte, de segített neki a veresbegy is. A második hegedűben az erdei pacsirták, pintyek, ökörszemek és öiinkék igyekeztek hasznosítani magokat. Fekete és tarka harkályok a fuvolát próbálták utánozni, az örvös- és »székács-galamb pedig basszus kulcsban próbálták aláfesteni a felséges esti hangversenyt. De a orescendóból hamar decrescendó lőtt, az aillagro tempóból moderato, — majd andante religioso . . . S ekkor egy közeli jegenye csúcsáról az énekesrigó rövid, csattanó parancsszava hallatszott: “Imához!” — s erre egyszerre elnémult minden. . . Ebben a döbbenetes csendben, amikor még a levél sem rezdült, eszembe jutott, hogy íme, itt van az a AMERIKAI El^INGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia P. O. Box 1094. Cleveland 2, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * FEBRUARY 1960. * * No. 2. (29.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: §3.00 a year Second cláss postage paid at Cleveland, Ohio. perc, amiről a természetrajongó felvidékiek azt mondják: Az Űr jár az erdőn s előtte minden hódol . . . Fájó szivem hangosan dobogva kereste az Urat, oly hangosan dobogott, hogy az Ür meghallotta s megáldott ellőttem: — Miért szenvedsz? — Uram, hát nem tudod, hogy a világ hatalmasai, fittyet hányva magyarok millióinak könnyes imádságára, tengelyt akasztva egy évezred ligazságával, hazánkat, amit a te kezed alkotott egynek, széjjelszaggaitták? . . . Kétharmad részét szakították le az ezeréves törzsről s lakosságának több, mint a felét idegen járom alá fogták? . . . Hát nem tudod, hogy a hazugság és igazságtalanság ollóval ment neki az erdők rengetegének s meg akarta fordítani a folyanők irányát s a csillagok járását? . Nem láttad még, hogy háromszínű nemzeti zászlónkból kétszínűt csináltak, kiszakították belőle a zöldet, hogy ne legyen reménye se a magyarnak többé s maradt a piros-fehér cseh szín? . . . Az Úr felelt: — Te az úr szolgája 'vagy. Neked tudnod kell, hogy Trianon büntetés is S ellene neirn lázadozni kell, hanem, véle kapcsolatban, önvizsgálatot tartani, hogy a magyarság milyen nemzet)! bűnökkel zúdította fejére a büntetés haragját, mert meg vagyon írva, hogy minden bűnt büntetés követ és az is, hogy csak bűnbánó nemzetek lehetnek megújuló nemzetek . . . Így szólt az űr és eltűnt . . . mire felocsúdtam, már más erdőben járt .. Alighogy (távozott, újra megszólalt az erdő, de ebbe már az erdei kis füles bagoly dallamos, a búbos banka sejtelmes és a füles-bagolynak, az uhunak meszszire hallatszó, fajának kihalását sirató panalsza vegyült ... A szalonkák násza megkezdődött . . . szóltak a puskák . . . majd minden elhalt . . . mélységes csend borult az álomba csittuló erdőre . . Fe)nt kigyulladtak a csillagok ... — lent kigyulladt ia villany ... És én, szívembe zárva az Úr üzenetét, a természet csodálatos templomából önmarcangoló szívvel indultam vissza a jolsvai villanyok ... a hétköznapok felé . . * Négy évtized múlt el azóta . . . Szerte a viliágon, amerre emigrált magyarok laknak, Trianon negyvenéves, szomorú jubileumát kötik át az emlékezés fekete szalagjává! . . . Testvérek, engedjétek meg, hogy tolmácsoljam az Úrnak azt az üzenetét, amit a jolsvai erdőben mondott nekem: Tartsatok bűnbánatot, önvizsgálatot, — mennyi része van a magyar bűnöknek a trianoni büntetésben . . . Azután a félrevezetett külföldi közvéleményt helyesen informálva, nyújtsunk kezet szeretettel a tiíianoni szöges drótokon ált elcsatolt testvéreink felé s keressük a minden feszültséget feloldó igazságot és békességet hittel, keresztyéni türelemmel, de legyőzhetetlen reménységgel. — dr — Mit üzennek a csillagok? Januári számunkban a csillagvilág tudományos megállapításait olvashattuk. Most arról! írunk, hogy a hívő embernek mit üzennek a csillagok. Milyen csendes a csillagok világa. — Ha az ember beletekint egy cs'il!lagv|izsgáiló hatalmas távcsövébe, akkor látjuk, Ibogy milyen rettenetes nagy világ az, amelyik fölöttünk van. Nincsen olyan hatalmas pályaudvara ennek a világnak, amelynek olyan nagy forgalma lenne, mint ahogy a világűrben robognak el egymásmell lett az égi testek. Nincs még egy olyan pazarul kivilágított metropolisa ennek a világnak, amelyben annyi élet volna, mjint fent van a csillagok világában. Mégis milyen csend van ott. A »csillagok olyan nyugodtan, lábujjhegyen jönnek útjukon. Némelyiknek pedig igen »s|ietős az útja. A csillagok még soha senkit fel nem ébresztettek. Ember, tanuld meg, hogy nem ott végzik a legtöbb munkát, ahol a; leghangosabb a munka zaja. Az Úr csodásán működik, tenger takarja lábnyomát. A csillag mindig tiszta és ragyog. — Ha lnmyorgat »i.s néha-néha, még ez is mindig ragyogó, tiszta és mosolygó. Azt mondhatná az ember: el sem tudom hinni, hogy a csillag olyan, mint a föld, poros és piszkos. Ember, ha szíved és lelked fölött kiütköznek a napfoltok, ha »szeplosodjiik lelki orcád, ha tűnőben van a szíved hamvassága, gondolj a “tündöklő hajnali csillagra” : az Űr Jézusra, s ö újra fényesre mos megváltó vérével ... Ha lehajtott fejjel, kedvetlenül, durcás, morcos arccal jársz az emberek között, gondolj a csillagra, amely mindig ragyog, mindig tud mosolyogni . . . A csillag önmagában sötét, mindig a napnak a fényét továbbítja erre a vi-
