Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)

1959-12-01 / 11. szám

ERŐS YÁR 3. A konfirmáció jelentősége (Folytatás az előző oldalról.) alig hallhatóan mozog. Talán imádkoz­­ng|k, talán káromkodnak! Ki tudja ezt? Akadnak, akik sakkoznak vagy az Ávó­­sok kegyét keresve ‘‘figyelnek”, akiket •‘nem” érdekel ennek az esténeik a va­rázsa. Csajk amikor a villany kialszik, a vékony takaró alatt ember lesz újra belőlük! Ekkor buggyan fel lelkűkben a vágy, a karácsonyit vágy ia soha nem kapott csomag, levél vagy üzenet után. Szenteste van. Senki sem tud elaludni. 2000 vergődő test, 2000 nyugtalan lé­lek hangtalanul köszönti az isteni gyer­meket! Azt, akiben hittek, hogy a villany­­áramos drótokon keresztül ji® bejön hozzájuk és békét, reményt és szerete­­tet hoz elárvult, nyomorult és emberte­len életükbe. Ha csak egy éjszakára is, de ma érezték, hogy NINCSENEK egye­düli! Hogy sohasem voltak és nem is lesznek egyedül! De ki tudná ezt nekik minden nap elmondeni?! Talán azok a Lelkészek, akik veilük együtt csak egy­­yzitjrü “számok”? Vagy azok az üzene­tek, amelyek sohasem jutottak el hoz­zájuk? Nem! Egyedül csak ö, Aki azért jött a viliágra, hogy minde'nhova bejus­son békéjével és szerefcetével! Még a halál völgyébe is, amelyet nem az Is­ten, kanéin az istentelenség földi ha­talmasságai építettek Nyugat közepébe! S ezen az éjszakán — még a hitetlen is némán, reménykedve átölelte az Istent! Valahol, a messzi távolban, s mégis olyan ajngyali közelségben felhangzott a “Mennyből jövök most hozzátok” dal­lama. Eljutott mindenhova az internáló­tábor rozoga ágyán vergődő, nyitott szemmel, megdermedt ajkkal némán zokogó MAGYAR emberroncsokhoz, — hogy azt izén ja nekik, “jó hírt mondok, jer, halljátok, Boldog örömet hirdetek nektek” ... és mire felkúszott a haj­nal, 2000 férfi újúlt erővel indult el a kőbánya felé, hogy a “fenyőfa” ünne­pén mosolyt csaljon a könnyes szemű kis Jézus bánatos arcára . . . 1959. Karácsonyán, vájjon megérted-e 1951 Szentestéjének üzenetét? (dr. g. V “AZ angyal azt mondotta nekik: “Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örö­möt, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a IVieg­­tartó, aki az Űr Krisztus Dávid váro­sában.” (Lukács 2:10-11.) Tanult emberek társaságában talál­koztam egy férfival, aki azt mondotta, hogy ■'() ugyan becsűül a papokat ég az Egyházait, de nem találja szükségednek azt, hogy az isten lényéről vagy pedig a túlvilág! kérdésekről neki prédikálja­nak”. Talán kissé durván, de őszinte meggyőződéssel mondottam neki, hogy ■‘én 'viszont nem tajrtom intelligens em­bernek az olyat, akii az élet legfonto­sabb kérdései előtt behunyja a szemét.” Sokan vannak, akiknek ajkáréi nem jön ki ilyen őszinte vallomás tudatlan­ságukról, mint a fent említett férfinél történt. De gyakorlatban sajnos sokan vannak, akik gyermekeiktől s néha ön­­maguktól is megtagadják azt a lehető­séget, hogy az emberi élet eredetéről, s isteni rendeltetéséről alapvető tájéko­zódást keréssenek. Sokszor még jóhisze­mű egyháztagoknáil is tapasztalunk tá­jékozatlanságot, megállást fejlődésük­ben. aminek legfőbb oka az, hogy a fo­galmak és az u. n. keresztyén elv)i állás­pontjuk tisztázatlan. Evangélikus Egyházunk Luther ideje óta és az ő Katechisnmsa alapján min­dig felajánlotta azt a lehetőséget min­den 12 évet meghaladó gyermeknek, — hogy lielk|ii életüknek kérdéseit a Szent írás és saját értelmük alapos átgondo­lásával tisztázhassák. Ámbár az emberi tökéletlenség következtében sok kérdés csak évekkel későbben válik világosab­bá, mégis az evangélikus ifjú elegendő hitbei'l'i tájékozódást nyer abhoz, hogy határozott vallási és erkölcsi meggyőző­dés aüaküljon ki benne és az élet min­den vonalán következetes és keresztyén tudjon maradni. Nelm szabad elfelejtenünk, hogy a gyermeki léleknek is éppen olyan igé­nyei vainnak az úgynevezett “végső dol­gok” felől, mint a felnőttnek. Neki is szüksége van tisztázni az értelem leg­magasabb fokán azt, hogy van-e életé­nek értelme és célja. Nekii Is fontos megtalálni iazt a gondviselő Istent, aki küzdelme ink és kételyeink közepette a szilárd alapot biztosítja és megtart a helyes úton. A lelkész számára minden konfirmá­ciói osztály azonos a legmeghittebb családi beszélgetésekkel, ahol tudato­san /veszik elő az élet gyakorlati kérdé­seinek egész sorozatát. Ilyenek például a család, a családtagok viszonya, a há­ziaetárs megválasztásának a kérdése. Tisztázásra kerül a magánvagyon kérdé­se és általában az anyagi élettel járó feladat és felelősség. A kétéves konfirmációi előkészület al­kalmat ad az élet majdnem minden te­rületére kiterjedő kérdések direkt vagy indirekt megbeszélésére. Szinte érzi az ember, hogy lelkileg rendeződött, szinte kiizmosodott gyermekek veszik körül a lelkészt a konfirmáció közeledtével, a­­kjkkeil nemcsak meghitt, de intelligens beszélgetést lehet follytatni. A megkonfirmált gyermek számára az Egyház nem egy rajta kívül álló szer­vezet lesz, hanem hitének nagy lelki családja, ahol önkifejezésre módot ta­lál és ahol, mintegy tiszta forrásnál e­­rejét megújítja az Ige rendszeres hall­gatásával. Ezt az áldott alapvetést, evangélikus népünk nem tagadhajtja meg gyermeke­itől. Ez egy olyan felelősség, amelyet minden szülőnek a legnagyobb áldozat mellett is biztosítania kell, hacsak nem vállalkozik arra, hogy gyermeke, mint Cocscilat’.an virág, kiszáradjon az abla­kában. AZ EVANGÉLIKUS MAGYAR KONFERENCIA december 7-én körzeti értekezletet tar­tott lelkészei számára, Braclhna Gábor í'öesperes megnyitó imája után Egyed Aladár ny. főesperes tartott előadást: ‘ Az ige, az ligehirdető és az igehallgató” címen. Az előadást megbeszélés kö­vette. Délután folyó ügyeket és az Erős Vár jövőjét tárgyalták meg a lelkészek, őzt követően pedig Markovits Pál Pitts­burgh! Üilkúsz kiosztotta a megjelen­teknek az Ür szénit vacsoráját a West Sidei templomban. Az értekezleten az említetteken kívül Juhász Imre, dr. Gerő Lávló (Cleve­land), Asbóth Gyula (Detroit) és Tur­­osányi Gyula (Smithvilié1) lelkésizek vettek részt. “ÖRÜLJETEK az Ürban mindenkor, újból mondom: öriiljeteík. Az Ür közel ‘van.” (Fii. 4:4)

Next

/
Thumbnails
Contents