Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-12-01 / 11. szám
ERŐS YÁR 3. A konfirmáció jelentősége (Folytatás az előző oldalról.) alig hallhatóan mozog. Talán imádkozng|k, talán káromkodnak! Ki tudja ezt? Akadnak, akik sakkoznak vagy az Ávósok kegyét keresve ‘‘figyelnek”, akiket •‘nem” érdekel ennek az esténeik a varázsa. Csajk amikor a villany kialszik, a vékony takaró alatt ember lesz újra belőlük! Ekkor buggyan fel lelkűkben a vágy, a karácsonyit vágy ia soha nem kapott csomag, levél vagy üzenet után. Szenteste van. Senki sem tud elaludni. 2000 vergődő test, 2000 nyugtalan lélek hangtalanul köszönti az isteni gyermeket! Azt, akiben hittek, hogy a villanyáramos drótokon keresztül ji® bejön hozzájuk és békét, reményt és szeretetet hoz elárvult, nyomorult és embertelen életükbe. Ha csak egy éjszakára is, de ma érezték, hogy NINCSENEK egyedüli! Hogy sohasem voltak és nem is lesznek egyedül! De ki tudná ezt nekik minden nap elmondeni?! Talán azok a Lelkészek, akik veilük együtt csak egyyzitjrü “számok”? Vagy azok az üzenetek, amelyek sohasem jutottak el hozzájuk? Nem! Egyedül csak ö, Aki azért jött a viliágra, hogy minde'nhova bejusson békéjével és szerefcetével! Még a halál völgyébe is, amelyet nem az Isten, kanéin az istentelenség földi hatalmasságai építettek Nyugat közepébe! S ezen az éjszakán — még a hitetlen is némán, reménykedve átölelte az Istent! Valahol, a messzi távolban, s mégis olyan ajngyali közelségben felhangzott a “Mennyből jövök most hozzátok” dallama. Eljutott mindenhova az internálótábor rozoga ágyán vergődő, nyitott szemmel, megdermedt ajkkal némán zokogó MAGYAR emberroncsokhoz, — hogy azt izén ja nekik, “jó hírt mondok, jer, halljátok, Boldog örömet hirdetek nektek” ... és mire felkúszott a hajnal, 2000 férfi újúlt erővel indult el a kőbánya felé, hogy a “fenyőfa” ünnepén mosolyt csaljon a könnyes szemű kis Jézus bánatos arcára . . . 1959. Karácsonyán, vájjon megérted-e 1951 Szentestéjének üzenetét? (dr. g. V “AZ angyal azt mondotta nekik: “Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a IViegtartó, aki az Űr Krisztus Dávid városában.” (Lukács 2:10-11.) Tanult emberek társaságában találkoztam egy férfival, aki azt mondotta, hogy ■'() ugyan becsűül a papokat ég az Egyházait, de nem találja szükségednek azt, hogy az isten lényéről vagy pedig a túlvilág! kérdésekről neki prédikáljanak”. Talán kissé durván, de őszinte meggyőződéssel mondottam neki, hogy ■‘én 'viszont nem tajrtom intelligens embernek az olyat, akii az élet legfontosabb kérdései előtt behunyja a szemét.” Sokan vannak, akiknek ajkáréi nem jön ki ilyen őszinte vallomás tudatlanságukról, mint a fent említett férfinél történt. De gyakorlatban sajnos sokan vannak, akik gyermekeiktől s néha önmaguktól is megtagadják azt a lehetőséget, hogy az emberi élet eredetéről, s isteni rendeltetéséről alapvető tájékozódást keréssenek. Sokszor még jóhiszemű egyháztagoknáil is tapasztalunk tájékozatlanságot, megállást fejlődésükben. aminek legfőbb oka az, hogy a fogalmak és az u. n. keresztyén elv)i álláspontjuk tisztázatlan. Evangélikus Egyházunk Luther ideje óta és az ő Katechisnmsa alapján mindig felajánlotta azt a lehetőséget minden 12 évet meghaladó gyermeknek, — hogy lielk|ii életüknek kérdéseit a Szent írás és saját értelmük alapos átgondolásával tisztázhassák. Ámbár az emberi tökéletlenség következtében sok kérdés csak évekkel későbben válik világosabbá, mégis az evangélikus ifjú elegendő hitbei'l'i tájékozódást nyer abhoz, hogy határozott vallási és erkölcsi meggyőződés aüaküljon ki benne és az élet minden vonalán következetes és keresztyén tudjon maradni. Nelm szabad elfelejtenünk, hogy a gyermeki léleknek is éppen olyan igényei vainnak az úgynevezett “végső dolgok” felől, mint a felnőttnek. Neki is szüksége van tisztázni az értelem legmagasabb fokán azt, hogy van-e életének értelme és célja. Nekii Is fontos megtalálni iazt a gondviselő Istent, aki küzdelme ink és kételyeink közepette a szilárd alapot biztosítja és megtart a helyes úton. A lelkész számára minden konfirmációi osztály azonos a legmeghittebb családi beszélgetésekkel, ahol tudatosan /veszik elő az élet gyakorlati kérdéseinek egész sorozatát. Ilyenek például a család, a családtagok viszonya, a háziaetárs megválasztásának a kérdése. Tisztázásra kerül a magánvagyon kérdése és általában az anyagi élettel járó feladat és felelősség. A kétéves konfirmációi előkészület alkalmat ad az élet majdnem minden területére kiterjedő kérdések direkt vagy indirekt megbeszélésére. Szinte érzi az ember, hogy lelkileg rendeződött, szinte kiizmosodott gyermekek veszik körül a lelkészt a konfirmáció közeledtével, akjkkeil nemcsak meghitt, de intelligens beszélgetést lehet follytatni. A megkonfirmált gyermek számára az Egyház nem egy rajta kívül álló szervezet lesz, hanem hitének nagy lelki családja, ahol önkifejezésre módot talál és ahol, mintegy tiszta forrásnál erejét megújítja az Ige rendszeres hallgatásával. Ezt az áldott alapvetést, evangélikus népünk nem tagadhajtja meg gyermekeitől. Ez egy olyan felelősség, amelyet minden szülőnek a legnagyobb áldozat mellett is biztosítania kell, hacsak nem vállalkozik arra, hogy gyermeke, mint Cocscilat’.an virág, kiszáradjon az ablakában. AZ EVANGÉLIKUS MAGYAR KONFERENCIA december 7-én körzeti értekezletet tartott lelkészei számára, Braclhna Gábor í'öesperes megnyitó imája után Egyed Aladár ny. főesperes tartott előadást: ‘ Az ige, az ligehirdető és az igehallgató” címen. Az előadást megbeszélés követte. Délután folyó ügyeket és az Erős Vár jövőjét tárgyalták meg a lelkészek, őzt követően pedig Markovits Pál Pittsburgh! Üilkúsz kiosztotta a megjelenteknek az Ür szénit vacsoráját a West Sidei templomban. Az értekezleten az említetteken kívül Juhász Imre, dr. Gerő Lávló (Cleveland), Asbóth Gyula (Detroit) és Turosányi Gyula (Smithvilié1) lelkésizek vettek részt. “ÖRÜLJETEK az Ürban mindenkor, újból mondom: öriiljeteík. Az Ür közel ‘van.” (Fii. 4:4)
