Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-02-01 / 2. szám
AMERIKAI EK4NGEUKUS ELET — Vol. XXIII. Évfolyam — 1959. FEBRUÁR — No. 2. szám — MELYIK KE “...jer, k ö v e s s A böjti idő a keresztre emlékeztetés időszaka. Keresztje mindenkinek van. Mindnyájan kereszthorozók vagyunk. Valamiféle kereszt mindegyikünknek nyomja a vállát A kérdés csak az: miféle keresztet hordozunk. Krisztushoz való viszonyunkban kétféle kereszt közül választhatunk: vagy a bűn, vagy az üdvösség keresztiét vállaljuk. Más választás nincs. Erről győz meg bennünket a gazdag ifjúról szóló történet. 4 gazdag ifjú Jézustól tudakolta az Ü örökélet elnyerésének titkát. A titok kulcsát Jézus a kezébe adta. Először le kellett vetnie magáról bűnének keresztiét, hogy felvehesse helyébe az üdvösségét. Az ő esetében a gazdagság volt a bűn keresztje. Mások esetében más lehet. A gazdag ifjúnak ettől a kereszttől kellett volna megszabadulnia. Másnak mástól. Mindenkinek előbb bűnének keresztiétől kell elbúcsúznia, — hogy övé lehessen az üdvösség keresztje. Együtt a két keresztet nem vihetjük. — Választanunk kell. jl gazdag Ifjű nagyon jól megértette i"le»t. De éDpen úgv, mint sokan mások, ő sem akart választani. Mindkét keresztet meg akarta tartani. Ez azonban lehetetlen volt. Bár szerette volna elnyerni az üdvösséget, de még ennél is jobban kívánta megtartani a gazdagságot. A gazdagságot istenként Imádta. Ezért nem akart megválni tőle. Amit istenítünk, arról nem akarunk lemondani. Ha pedig nem mondunk le arról, ami akadályoz bennünket üdvösségünk elnyerésében, akkor az az akadály lesz a RESZTET V Á engem, felvevén a ke mi legnagyobb bűnünk, az válik legsúlyosabb keresztünkké, amelynek terhe alatt megrokkan, sokszor egészen összeroppan az életünk. A gazdag ifjú Jézus felhívására, hogy hagyja el bűnének keresztjét, és mondjon le gazdagságáról, azzal válaszolt, hogy “elszomorodván elméne búsan: mert sok jószága vala.” Ha véletlenül nem gazdag, hanem szegény, akkor is így gondolkddik. Csak bűne akkor más módon tartotta volna fogva. Jjtgy híres festmény a Krisztustól tá- JLi távozó gazdag ifjút ábrázolja. Nem az arcát, hanem csak a hátát. Ez a hát megrokkant, hétrét-görnyedt, amint távozóban viszi a bűn láthatatlan keresztjét. Ez a kereszt most, hogy elviszi, sokkal roskasztőbb, mint amikor Krisztushoz hozta. Eltávozhatott volna a megváltásnak dicsőséges keresztjével, ha hajlandó lett volna bűnné vált gazdagságának keresztjét Krisztusnak átadni, ő azonban megtartotta bűnét és így elvesztette üdvösségét. jVTe feledjük: a kereszt mindig kereszt 11 marad, még akkor is, amikor az Krisztus keresztje. A kereszt sohasem valami raayogó, csillogó ékszer, nem is a könnyű élet selvmes lobogója, hanem az mindig a szenvedés hirdetője. Ezért ha le is tesszük a bűneink ácsolta keresztet és fel is vesszük helyébe a Krisztus adta keresztet, még akkor is szenvednünk kell. Krisztus keresztiének vállalásával Krisztus szenvedésének Is részeseivé válunk, akik Pál apostollal együtt mondiuk: “Megfeszíttetem Krisztussal.” Mindig nagy árat kell azért fi-L A SZ T 0 D ? resztet. ” (Márk 10:21.) zetnünk, ha Krisztus keresztjét vállalva igazán keresztyének akarunk lenni. Gondoljunk az őskeresztyénség vértanúira, akiket hitükért, Krisztus keresztjének vállalásáért, az ő követéséért lobogó fáklyaként elevenen égettek el, vagy vadállatokkal tépettek széjjel. Krisztus követése mindig kereszthordozást jelentett. Azt jelent ma is. Gondoljunk arra, hogy a kommunizmus istenellenes zsarnoki pogány uralma alatt mit kell szenvedniük azoknak, akik keresztyén hitüket, meggyőződésüket, — Krisztust követő erkölcsi felfogásukat megalkuvás nélkül, nyíltan vallják az istenített “párt-uralom”-mal szemben. — Mennyi üldöztetésben, mennyi feljelentésben, meghurcoltatásban, börtönbe zárásban, sok esetben halálra ítéltetésben van részük ezeknek a Krisztust követni akaró hívő keresztyéneknek. De másrészt gondoljunk arra, hogy a szabad “nyugati-világ”-ban is sokszor mennyi lemondást, önmegtagadást, pályájukon való előrehaladás megakadályoztatását, hátratételt kell szenvedniök a hívőknek. Azoknak, akik a nyugati világnak az istennélküliség erkölcsiségével sokszor megalkuvó felfogásával szemben a tiszta keresztyén elveket képviselik nyíltan, bátran és határozottan. Nem arról van tehát szó, hogy választanunk kell a kereszt és valami más között, ami nem kereszt, ami nem jár szenvedéssel. Csak kétfajta kereszt közül való választás le. hetséges. Mindegyik kereszt valamiféle szenvedésnek a hirdetője. Amíg azonban az egyik kereszt vállalásával az örök(Folytatás a következő oldalon)
