Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-10-01 / 9. szám
J__L EllüS VÁR (Folytatás az előző oldatról.) egy új országba 'vagy egy új kontinensre, — nem az egyház, mint szervezet érkezik oda, hanem az Evangélium. A reformációra gondolva ezt így is kifejezhetjük: mi nem Luthert prédikáljuk, hanem az Evangéliumot. E tudat nélkül nem volnánk evangélikusok, de semmiféle más keresztyének sem. Egyházunk Hitvallásaiban egészen világosan álll előttünk, hogy a reformáció eszközeiként szolgáló igehirdetők és világi vezetők mennyire nagy gondot fordítottak az egyház történetével való folytonosságnak és az Evangélium egyetemességének a megváltására. Ezért van az, hogy egyetlen, e Hitvallásokkal együtt hívő gyülekezetünk sem gyökértellen, sem pedig nem elszigetelt jelenség, akármilyen új, fiatal legyen is szervezési dátuma szerint. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek a dátumok mindig későbbiek, mint a valóságban való megszületés. Ugyanezen Hitvallások követése indit bennünket arra is, hogy az Evangélium egyetemességének illataiméban élve igehirdetésünkkel igyekezzünk mindenkihez eljutni. A mi célunk nem az át térítés, hanem a m e g - térítés, vissza -térítés Krisztushoz. De nincsen semmiféle Isten előtt igazolható okunk arra, hogy ennek a viszszatrésésuek a lehetőségétől bárkit is megfosszunk. Jézus Krisztus Egyetemes Egyházában, a reformációban újra fölfedezett Evangélium hirdetésének szolgálatában álló parányi és elszórt magyar gyülekezetek számuk és tagjaik szerint alig látható, kicsiny egységek csak. De ez a kicsiség csak emberek szempontjából jelent valamit. Isten előtt azonban ugyanolyan feladattal és misszióval felruházott és kiküldött tanítványok vagyunk, mint bármely hatalgunkra volnánk hagyatva, nem volna más egyház vagy gyülekezet. Ha malehetséges a szolgálat még akkor sem, ha nagyobak lennénk, Krisztussal azonban lehetséges! Krisztussal, Igéjével, Szentségeivel megerősítve azonban elvégezhetővé válik az az egyetemes keresztyén misszió, amelyben Isten éppen nekünk is adott el nem mulasztható feladatot. — Mindezt persze nemcsak magunkért, hanem máskétt is. Ugyanúgy ahogyan mások is elküldöfctek nemcsak önmagukért, hanem érettünk is. Tudjuk, hogy ki kell törni elszigeteltségünkből és várjuk az útmutatást Istentől. Nem azért, hogy valahol is valamiben hűtlenekké váljunk, hanem hogy megtaláljuk a hűség igazi tartalmát. Akarsz-e meggyógyulni? Napjainkban még mindig találkozunk embereikkel, akik hiszik magukról, hogy modernek, mert nem járnak templomba, Bibliát nem olvasnak és nem imádkoznak. De nem oilvasnak orvosi híreket sem. Ezért nem tudják, hogy az orvosoknak legújabb véleménye az, hogy — betegeiknek hetven százalékánál a kórokozó a lelki baj. — Ha az orvosok mondanak ennyit könnyen lehetséges, hogy valójában sokkal többen vannak, akik ez okból betegek. A világ tele van beteg emberekkel. — Ideges emberekkel, agyondolgozott emberekkel, rendetlen életmód következtében szenvedőkkel. Hallunk alkoholistákról és más, még erősebb mérgek élvezőiről. Nagy terheit jelentenek maguk számára, családjuknak és a társadalomnak. Szinte kétségbeejtő, hogy számuk még folyton gyarapszik. Érdekes, hogjy az orvosok közül mindig többen foglalkoznak lelki gyógymóddal. Észrevették a lélek hatását a testre. Az ember elvesztette belső egyensúlyát, életének nincsen szilárd alapja és célja. Nincs hová feltekintenie. Robotol, mint egy gép. Közben sokan mondják: az egésznek nincsen semmi értelme. Fél akarnak jutni a Holdba és itt a Földön nem tudnak rendben és egymással békességben élni. Jézus éppen akkor jött a tőidre, amikor sok baj volt az emberekkel. Az élvezetek keresői igen magas fokot értek el. Az ínségben és nyomorban élő emberek nagyon mélyre sülyedtek le. így tovább már nem mehetett. Az idő betölt, A Megváltó megérkezett. Úgy hatottak szavai, mintha azok egészen újak lettek válna. Pedig Jézus a régi és örök igazságot hozta. Isten szerette a világot, nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem mindenki megtérésre Jusson. A mennyeknek országa elközélgett. Jöjjetek én hozzám mindnyájan A mai embernek sincsen másra szüksége. Nem kell tudnunk mi van a holdon, 5. de fontos, hogy ismerjük lelkünk szükségletét. Azt kell keresnünk, ami egyensúlyt, békességet hoz életünkbe. Elme hetünk az orvoshoz, de ö is csak ezt mondhatja: ‘‘Mit használna az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ö Hőikében kárt vall.” A máj emberiség legalább hetven százaléka lelkében kárt vall. Mert Istent nem keresi, mert templomba nem jár, mert Bibliát nem olvas, mert nem imádkozik. Már évtizedekkel ezelőtt egyik vidéki városbafn a rendőrkapitány mondta nekem. Hétfőn reggel ö intézte ©1 azokat az ügyeket, melyek vasárnap éjjel keletkeztek. Tanulmányozta azokat az embereket, akiket vasárnap éjjé! hoztak be a rendőrök. így megtudta, hogy a letartóztatottak között sohasem volt olyan, aki a Bibliát rendszeresen olvasta volna. A rendőrtisztnek ez a megállapítása nekem igen jól esett. De az orvosok ma már ennél sokkal többéit tudnak megállapítani! — Azok, akik Istenben megtalálták lelki egyensúlyukat, akik harmóniában élnek az egy örök isteni akarattal, nyugodtan élnek, nem lesznek idegesek, nem esnek kétségbe, nem kapnak mindenféle testi bajt. — Igen sok testi baj csupán visszatükrözi az em brr lelki állapotát. Az ember csak akkor igazán ember, ha Isten lelke benne lakozik s uralkodik. Mi Isten templomai vagyunk. Sokan mégis azt hiszik, hogy boldogok lehetnek, ha sok pénzhez juthatnak, ha a társadalomban szerepet játszhatnak. Sok évig tartott, aimig az orvo?i tudomány is megállapította, hogy baj van az emberrel, hogy beteg Isten nélkül, lelki egyensúly nélkül, békesség nélkül. — Magunkba kell tehát szállanunk és meg kell kérdeznünk magunkat, hogy mi baj van velünk. Miért vagyunk idegesek. miért fáj a fejünk, miért vagyunk nyugtalanok. Ha gyomorfekélyt állapit meg az orvos, sokszor igen körülményes úton tud csak segítségére lenni betegének. M'ilyen világosan olvassuk a 42. Zsoltárban: “Miért csüggedsz én lelkem és miért nyugatalkodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” OHy egyszerűen kérdezte Jézus: Akarsz-e meggyógyulni? Vagy máskor: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? — Azt ígérte Jézus, hogy velünk (Folytatás a következő oldalon)
