Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-09-01 / 8. (9.) szám
ERŐS VÁR (Folytatás aa előző oldalról) keink kedvéért újból iskolás gyermekekké lenni és velük együtt tanulva Isten és emberek előtt jó tanulókká lenni. Ez a munka sem könnyű, de lélekben és értelemben úgy a szülők, mint a gyermekek számára áldott növekedés. Ne féljünk 'azlért kérdezni, ne féljünk otthonunkat iskolává tenni és kopogtatni aa egyház ajtaján, hogy ebben a nagy munkánkban imádságos szeretettel és tanáccsal legyen a segítségünkre. AMIRŐL BESZÉLÜNK.... Miért csökken a dollár értéke? Előző cikkünkben megáillagítottuk, hogy a dollár ebben a pillanatban csupán 48 centet ér, vagyis, hogy kb. 20 év alatt 52%-áit veszítette el az eredeti értékének. Most vizsgáljuk meg, hogy mi okozza ezt a folytonos értékcsökkenést? Elsősorban is tudnunk kell, hogy az amerikai társadalmi és gazdasági élet szerkezete gyökeresen megváltozott az utóbbi 4-5 évtized alatt. A múlt század végén még nagy általánosságban hiányzott a jól működő és egészséges gazdasági étet előfeltétele, — a szervezett társadalom. Társadalom és közgazdaság egyaránt kisebb területek keretein belül működött csupán és ezek között a területileg elszigetelt egységek között hiányos és laza volt az összemüködés. Egységes társadalomról és ennek következtében egységes közgazdaságról nem igen lehetett beszélni még ajk koriban. De .nem volt összeműködés a vállalat és a munkás között sem. A munkásnak kevés bérért Igen sokat keltett dolgoznia és semmiféle társadalmi biztosítás sem állt mögötte, ha megbetegedett, kiöregedett, vagy munkanélkülivé vált. Az utolsó 40-50 év alatt azonban mindez gyökeresen megváltozott. A két világháború felfokozott termelése, a szakszervezetek kialakulása és a léllekzeteláílító technikai fejlődés egészen új szerkezetet adott a társadalomnak és a gazdásági élétnek egiyaránt. A ilakósság rohamosan szaporodott, az óriási iramban fejlődő közlekedés és kereskedelem közelebb hozta egymáshoz az embereket és közös szokásokat, felfogást, közös érdekeket teremtett. Az egész országra kiterjedő törvények születtek, amelyeket végre is. tudtak már hajtani, kialakult az egységes jogrendszer, közigazgatási rendszer, iskolai-rendszer és mindezek nyomán a társadalom egysége is. Erre a társadalmi egységre épülhetett fel azután az összefüggő összemüködö, hatalmas közgazdasági szerkezet. Ez a hatalmas változás természetesen hatalmas pénzáldozatokat is igényelt, aminek következtében az árak emelkedni kezdtek. Az áraknak ezt a folytonos emelkedését — amit köznyelven inflációnak hívnak — az új társadalmi és közgaZdasági szerkezet költségeinek állandó emelkedése okozza. Lássuk mindezt részletesebben! A termelési költségeknek minden egyes tétele lényegesen emelkedett. A főbb tételek a következők: A nyersanyagok és félgyártmányok költsége. A tudományos kutatás költsége. A rohamlépésben szaporodó új találmányok által okozott gépi elavulás és új gépek beszerzésének költsége. Az évről évre emelkedő munkabérek, fizetések és a “fringe benefit”-ek költsége. A folytonosan emelkedő adóterhek. A termeléshez használt energia emelkedő költsége. A vállaltaitok kibővítéséhez, modernizálálásához, fenntartásához szükséges kölcsön-tőkék emelkedő kamatterhe. A közlekedés és árú-elosztás költségei szintén rohamosan emelkedtek. Gondoljunk csak arra, hogy milyen jelentősen növeli az általiunk vásárolt árúk árát az óriási hirdetési költség az újságokban, rádióban, TV-n, stb. Kulturális téren a kötelezővé tett és években is megnyújtott iskolai, valamint college és egyetemi oktatás egyedül 14 billió befektetést igényel évente, nem is beszélve fenntartásának és működésének óriási költségeiről. A társadalom életének működése is hihetetlen pénzt nyel el. Soc. Security, munkanélküli segély, különböző veterantám ogatások, kórházak, utak, stb. építé3. se, fenntartása és a megszámlálhatatlan egyéb közösségi feladat ellátása mind temérdek pénzbe kerül. Mindez azt eredményezi, bogy a szövetségi kormány és az államok költségvetései gyakran deficitesek, amit kölcsönökkel pótolnak és ezeket a kölcsönöket nekünk, adófizetőknek kell viszszafizetnünk. Ezért nagyon fontos volna a ''balanced budget”, az adósságmentes költségvetés biztosítása. Csak természetes1, hogy ezek a folyton szaporodó és emelkedő költségek emelik az árakat is. Minél nagyobb a költség, annál magaisabb az ár. Minél magasabbak az árak, annál nagyobb az infláció, vagyis annál jobban csökken a dollár vásárlóereje, értéke. Ahhoz tehát, hogy az inflációnak véget vethessünk, az árak további emelkedését kellene megállítanunk, ehhez viszont az árak emelkedését okozó költségek további növekedésének kellene gátat vetnünk. Ez másszóval annyit jelent, hogy le kellene mondanunk a munkabér-emelésekről, az újabb és jobb gépekről, autókról, hűtő- és fűtö-berendezésekről, TV-krö], az atom- és hidrogénbombákról, rakétákról, stb. és meg kellene elégednünk azzal, ami jelenleg van és használni azt egy egész életen át, mint ahogy azt az Óhazában tettük. Igen ám, de ebben az esetben lecsökkenne a termelés, nem volna munka, óriási volna a munkanélküliség, gyermekeink jövője kilátástalanná válna és végül is annyira elszegényednénk, hogy a kommunista hódítók könnyű zsákmányává válnánk. Ki akarná ezt? Senki. De (viszont, ha marad minden a régiben, akkor a költségek tovább fognak emelkedni, ennek következtében az árak is tovább másznak felfelé és az infláció végülis megöli az országot. Szerencsére van egy harmadik út is — megállítani az inflációt, de megtartani a prosperitást. Erről legközelebbi, befejező cikkünkben fogunk írni. Dr. Béldy Béla Az „ERŐS VAR” 3 dollár egy évre OKTÓBER ELSEJE UTÁN!
