Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
amerikai Evangélikus elet- Vol. XXIII. Évfolyam - 1959. JÚLIUS - AUGUSZTUS - No. 7.-8. szám. -GONDOLATOK KIRÁNDULÁS IDEJÉN Meleg, napfényes nyári vasárnapokonMií emberek milliói hagyják el a városekatW| és keresnek pihenést, üdülést, a sza-^B hadban. Színit!© alig várják a munkahétM végét, hogy a meleg lakásokból az üde^B ligetekbe, csendes erdőkbe, a folyók és^B tavak felfrissítő közelségébe mehesse-H nek. Nyáron még a templomokban isH megritkul a híveknek máskor sűrű sere-*' ge -fis énnen itt rejlik egy komoly probléma. Az isten házát, és Isten igéjét mind-rnkfölé helyező hívő ember lelkében önVént.eilenül Is jelentkezik egv nem kis féid érzés. Féltő szeretettel látta, mint hiiw, o irp|re«ztvén emberek millióiban a mérloe in te«H üdülés invára és Taten .•»éle sZpinotietének rovására. Nem is lene* eoodálko^'eiink evőn. he voilteV mdr ^"l’ie* !e 'lelkészek, akik nrédíkáeióhikhee feiv-eitfék p hn.rcot e vaaárnani kl«átvd"ilélsokkal. hangoztatva, how a vaisévnenet n ió Tsiten nem kirándulások rendezésére, hanem az 0 igéiének halleatáiséra és az imádság gyakorlására, rend elite TIgvanakkor a kirándulni szerété hívek sem szűntek meg hízonvgat. nv mennivire alkalmas a természet is "írre. ho”-v őket Iot°n közfelébe vezesse. A ferméstzef tomnlomáhan. mondetták. telén méc íehhen Is tudnak Imádkezni; minit e. temnlüemhen. TTisz’ Tsfpm nggvsáeáf n természet, ékeken hirdeti As oz ér_ zésem heg— ezt a csendes vitát nem pzehedne ahhanbagvrwTlk Nem szrhn d ee*rq^oiri'len tieitenimeodniink ehha. how Ailrojlnlr és 1 pl k és 7 n f r v knlps'm ÖP ep hékesiséehen ha.o-viák eevmást és az egvik része templomba menien a másik nodV kirándul iákra Az ee-vház ssak akkor mondhat le kirándulásira induld híveiről, illetve csak akkor engedheti útra híveit jó Telkiismerettel, ha nem fárad bele annak hangoztatásába, hogy életük minden egyes napját, de különösen a vasárnapot Isten igéje szenteli meg. Testi üdülés csak ott lehetséges, ahol lelkünk békességet talál. Békességet akkar tapasztalunk, ha Istennel találkozunk, — Aki Jézus Krisztusban hirdeti az ő békességét és általa ajándékozza azt nekünk. latén az ő igéje által szól hozzánk. Lássuk meg egészen világosan, hogy Isten egyedüli Jézus Krisztus által szól hozzánk, nem a még olyan szép természeti tájak és jelenségek által. Maga a természet is nyög és sóhajtozik a múlandóság halálos terhe alatt és megváltás után sóvárog. Tagadhatatlanul sziik-Visszapillantás a 7 . . . Befejeződött a konferencia. Vasárnap este, az utolsó órákban, a környéken átvonuló zivatar siettette a távozást. A,ddig azonban Isten éltető napja csókolta végig az üde színben pompázó tábort, az örlvendező arcokat és az egymásután érkező autókat. A fák között enyhe szellő simogatta az imádkozó hangokat, az ölreg harang rozsdás szavát, a csilingelő gyermekkacajt, am elv énekeinkkel egybefonódva kúszott a felhőtlen ég felé, kérve a Mindenhatót, hogy adjon még sok ilyen felejthetetlenül kedves alkalmat az idegenbe szakadt magyar evagélikus gyermekeinknek a Vele és egymással való találkoségiink van napsütésre, friss levegőre, csendes sétákra, barátok kedves társaságára, gondtalan szórakozásra, de mindezeket élménnyé és áldássá Isten akkor teheti számunkra, ha elvisszük magunkkal Isten igéjét a vasárnapi kirándulásokra és módot keresünk az Istennel való személyes találkozásra az ige és az imádság által. Mert önkéntelenül is gondolnunk kell arra, mi lenne ha nem térnénk vissza a kirándulásról? Mi történne akkor, ha kirándulásról utunk nem haza, Ihanem a halálba vezetne? — Gondolkozzunk csak el ezen a közelgő vasárnapok előtt és döntsünk. T es sé n ?/ i K o r n é 1 p v n n t? é I i t á c i ó s onfprenciára zásra. — Memt kínt az ohiol Chargin Vallley táborban magyar a magyarral és hittestvér az Istennel találkozott. Ez a két és fél napos találkozás valamennyi résztvevő lelkében niőly nyomokat hagyott, mert kjlnt hagytuk az élet vásári zaját és megpihentünk Isten szabad templomának megejtő szépségében, ahová magunkkal csak bibliánkat, hitünket, imádságunkat és Krisztus közöttünk járó üzenetét vittük, S milyen jó volt megpihenni itt! Szinte egy más világot varázsolt elénk ez a találkozás. Azt, amilyennek kellene lenni odakint is, hogy méltóan nevezzük magunkat keresztyéneknek és I
