Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-06-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 3. A NÉMA KERESZTYÉN.S ÉG Irta: A s b ó t h Gyula “Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (Csel. 4:20.) A világ sorsát, jövendőjét Krisztus és a Sátán közt dúló harc döntji el. Ebben a harcban Krisztus minket, keresztyéneket, az ö küzdő katonáivá avat Ezért nekünk Krisztus ügyéért mindenütt és mindenkor szót kell emelnünk. Krisztus ügyének az élet bármilyen területéről történő kiszorítását sehol, soha szé nélkül nem hagyhatjuk. A politikai, gazdasági, társadalmi élet kérdéseiben keiresztyénségünk nem maradhat néma. Hitünk alapján ezekről szólnunk, ezeknek evangéliumi megoldását elősegítenünk keresztyén kötelességünk. A keresztyénség, Krisztus ügye, mjindíg ott veszít csatát, ahol a keresztyének némák. A gyávaságból, érdekből, a világgal való megalkuvásból hallgató keresztyének az ellenségnek engedik át a terepet. Annak győzelmét mozdítják elő. Ma nagyon sok ilyen néma keresztyén ckoz veszteséget az evangélium világot áthatni akaró ügyének. A Sátánnak öröme telik. A Sátán tudja, hogy csak az elnémult keresztyénség felett arajthat győzelmet. Ezért mindent elkövet a keresztyénség eltnémítása végett. Célja elérésére különböző taktikát alkalmaz. Egyszer erőszakot, máskor cselt használ, A kommunista országokban a Sátán erőszakkal, a terrornak minden alkalmazásával némítja el a keresztyén egyházaknak a közéletben Krisztusért szólni akaró hangját. A krisztusi erkölcs ügyének, az emberiesség, a szeretetet, az igazság, a szabadság erődnek a gazdasági, politikai, társadalmi életben való érvényesüléséért ezekben a/z ohzságokban a keresztyének hallgatásra vannak ítélve. Ott csak a m|imdenhiató “Párt”-nak van szava. A keresztyének hitbeli meggyőződésük alapján nem tiltakozhatnak a nép minden rétegének emberi jogaitól váló megfosztása ellen. Némán kell tüm|úök, hogy az egyszerű, pár holdas szegény parasztokat öngyilkosságba kergetik földjük, jószáguk elvételével s arra kényszerítik őket, hogy régi földjükön idegen rabtartóik cselédjeként robotoljanak. A krisztusi igazság szavát az ilyen s ehhez hasonló kegyetlenségekkel szemben nem emelhetik fél. Ellenben szólásra, az ő fogalmazásuk szerint ‘‘politizálásra” kényszerítik az egyházaikat a párt érdekében. A kéresztyénséggel homlokegyenest ellenkező kommunista elvek és erkölcsi felfogások érvényesítése érdekében kell beszélniük. Ezt az is ten élitan es erőszakot, annak romloitt gyümölcseit áldásként kell dicsérniök. Erre nógatják, késztetik, kényszerítik a keresztyéneket zsarnökajik. A szabad világban más módszerrel dolgozik a Sátán. Itt a világgal való megalkuvás, az elviilágiasodás, a vallásnak, a keresztyén erkölcsiségnek az üzleti, politikai, társadalmi élet követelményeitől való szigorú elkülönítési szellemével tetet lakatot a keresztyének szájára. Ezért tapasztalhatjuk líépten-nyomon, hogy magas állású közéleti emberek, politikusok, hitbeli meggyőződésüket véka alá rejtik nem egyslzer azért, hogy vallástalan, vagy más vallású szavazóik tetszését el ne veszítsék. így aztán a keresztyénség itt, a szabad világban is a közéletből a templomai és magánélet területére vonul vissza. A demokráciák területén is a keresztyénség, melynek szabadságeszméje volt a demokráciák szülőanyja, ahelyett, hogy mind nagyobb befolyásával irányító erővé válhatnék a közéletben, a magánéletbe szorul vissza, teljes hatástalanságra kárhoztatva. A keresztyénség a maga történelme folyamán mindig akkor volt életerejében, akkor tudott formáló hatalom lenni az élet minden vonatkozásában, amikor a keresztyének mertek keresztyének lenni, merték Krisztust szolgálni, mertek érte mindenhol szót emelni. Néma keresztyének sohasem vitték volna előbbre Krisztus ügyét a világban. De mert voltak Péter és Pál apostolok, akiket hiába zártak el, hiába üldöztek po_ litjikai ellenfeleik, koruk zsidó vezetői, nem rettentek meg, visszautasították bíráiknak, a főtanács embereinek azt a követelését, hogy ne hirdessék tovább Krisztus evangéliumát, hogy Krisztus ügyéért ne szánjanak síkra, hogy Krisztus nevében ne “politizáljanak”, az evangélium alapján a nép dolgaival ne foglal kozzanak. Nem engedték, hogy a közéletben Krisztus evangólioma elnémuljon s hitbeli meggyőzödészket csak a magánéletükben érvényesíthessék. “Mi nem tehetjük, — mondták bátran szemébe a felettük ítélkező főtanács embereinek, — hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne száljuk.” ők látták Krisztus a feltámadott Krisztust, hallották az éevangéliomának megváltó osodáiit, látták iletet újjáteremtő Igét. Ezt ők többé meg nem tagadták. Nem volt számukra az életnek olyan területe, ahol az ő lelkűket foglyulejtő evangéliomot ne hirdették volna. Ezt az eirőt, ezt az örömet, amelyet az evangéliomban kaptak, amely szivüket átjárta,, életüket átalakította, úgy érezték mindenkinek, akivel csak érintkezhetnek, át kell adniok. Erről az egész világ előtt szólniok kell. Ezek a Krisztusért szólni és cselekedni tudó apostolok tették az őskeres?tyénséget olyan diadalmas hatalommá az akkori pogány világban. Ezek érezték, hogy Krisztushoz tartoznak s ezért többé némák nem maradhatnak. Érezték, hogy ez az evangéliuma meggyőződésük, Krisztus melletti kiállásuk, hitbeli döntésük, nem lehet az ő magánügyük, azt nem rejthetik el az emberek előtt, azt közüggyé kell tenn|i, annak erejében, örömében minél több ember kell részesíteni. Mennyit kellett szenvedniük ezért, nemcsak nekik, hanem Krisztus minden hozzájuk hasonló követőjének. És milyen hosszú azoknak a hithősöknek a névsora, akik ajkukon Krisztus nevével haltak vértanúhalált. Ezek a bátor a bátor férfiak tették a keresztyénséget olyan erővé, amellyel a világ hatalmasainak számolniok kellett. A vffiág ettől a bátran hirdetett és vallott keresztyénségtől nem tudta magát elkülöníteni. Kénytelen volt hallgatni rá. Így tették a Krisztusért szólni tudó keresztyének a keresztyénséget közüggyé. Így tudták azt belevinni az élet minden területére. így tudták ezzel azt az akkori pogány világot politikailag, gazdaságilag, társadalmilag befolyásolni. (Folytatjuk)
