Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5. A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE A MAGYAR REFORMÁCIÓ ISKOLÁINAK Az evangélikus templom és iskola összeforrott az elnyomatásban is. A XVII. ésXVIII. -századok, hazai egyházunk életében, küzdelmekkel teli századok voltak. IstkO'láink csak osztoztak a templomok sorsában. Iskoláink fejlődése, vagy hanyatlása, ezekben az időkben egyházunk szabadságának hullámzásától függött. A XVII. század első felében, a bécsi béke után következő aránylagos csendben szépen szaporodnak az ev. iskolák. Egykorú adatok 22 nagyobb gimnáziumot és mintegy 40 kisebb gimnáziumot és falusi iskolát mutatnak ki. A — mágnások és nemesek által saját költségükön fenntartott gimnáziumoknak a száma ezenkívül még húszra ment fel. Amikor azonban az ellenreformáció és a kormány-hatalom kemény eszközökhöz nyúlt, sora veszítettük el iskoláinkat és számtalan gátló körülmény miatt a belső színvonal is hanyatlott. Igét hirdetni lehet katakombákban, de az iskolai tanítás eredményességéhez nyugodt légkör kell. A gyülekezetnek nem árt a templom lerombolása, de a tannlóseregnek vége van iskola nélkül. Az egyházon a pokol kapui sem vehetnek diadalt, de az iskolákon igen. Mivel támadtak iskoláink eile? 1 Az anyagi erőforrások eltorlaszolásával. Abban az időben az iskolák csak egyházi segélyforrásokból élhettek. Alapítványokból, föurak és nemesi családok bőkezű támogatásából, nemkülönben az evangélikus polgárság és nép közteherviseléséből. Ezért az állami rendelkezések az önkéntes adományozás eltiltásával akarták elvenni iskoláink életlehetőségét. Azzal indokolták: ne terheljék meg az adózó népet. 2. Iskoláink lefokozásával és elvételéval. Rendeletekkel akarták lehetetlenné tenni, hogy magasabbfökú oktatást végezhessen egyházunk. Több, szépen fejlődő iskolánkat beszüntettek. A magasabb műveltség veszedelmesnek mutatkozott. Így akarták lehetetlenné tenni lelkészeink és tanítóink utánpótlását. Több iskolánkat végképpen bezárták. 1671-ben Eperjesen, Spankau császári KÜZDELMES SZÁZADAI tábornok, az egri püspök és jezsuiták kíséretében, lefoglalta az új kollégiumunkat katonai raktárnak, 1673 tavaszán pedig fegyveres erővel elfoglaltak több ev. iskolánkat, a templomokkal együtt. Ugyanez történt Sopronban 1674-ben, ahöl szintén híres iskoláink voltak. A XVII. században nagyon megnövekedett a protestánsoktól elvett iskolák száma. Mivel védekezett egyházunk? 1. Az anyagi erők teljes, áldozatos megfeszítésével. A pénz sohasem jelentéktelen Isten országa földi munkájában. Amikor az iskolák léte forgott kockán, 'megsokszorozódott az áldozatkészség, éspedg a tiltás ellenére. Bár volt rendelet, amely nem a gyűjtőket, hanem az adakozókat is büntette, — jobban adakoztak. Így volt ez akkor is, mikor harmadik pozsonyi híres iskolánkat 1672-ben vették el. 2. Bátor kiállással s lankadatlan kérelmezéssel. Minden lehetőséget igénybe vett egyházunk, hogy iskoláit megtarthassa. Kérvények mentek fel, közbenjárások történtek és panaszok hangzottak dl. Ha mindezek meghallgattatlanul maradtak, újra próbálkoztak. De be kell vallanunk azt is, hogy volt ennek a kornak árnyoldala is. A megpróbáltatások és hányattatások, a küzdelmes két évszázadban, iskoláink belső képét is megszegényítették. A szegénység megapasztotta a tanárok számát, lelohasztotta lelkesedésüket. A gyenge fizetések miatt többnyire a szerényebb tehetségüek rekedtek meg a tanítói pályán. Egyházunk szolgái csak átmeneti állásnak tartották, amely után következett, az akkori lépcső szerint, a nagyobb anyagti jövedelmet nyújtó lelkész! állás. Még Bél Mátyásról is feljegyezték, hogy ez a kiváló pedagógus, akinek a magyar iskolaügyben halhatatlan érdemei vannak, csak azzal a kikötéssel volt hajlandó elfogadni a pozsonyi iskola meghívását, ha első üresedéskor, papi hivatalt kap. “A soproni Hajnóczy Dániel az egyetlen példa, aki nem fogadta el a jövedelmezőbb papi állást, hanem megmaradt a nevelés műhelyében, ahová szívelelke vonzotta.” A Ratio Educationis (1777) leszögezte, hogy az iskola politikum s mint ilyen az állam feladataihoz tartozik s ezzel elkezdődött az egyház és állam versenye az iskoláért. Ez a verseny jellemeste a XIX. század iskoláztatását. A század elején I. Ferenc császár absolutizmusa, mely a napóleoni és köztársasági szellem feltámadásától félt, kemény kézzel fogta mindazokat a testületeket, hivatalokat, intézményeket, melyek autonómiájuk révén a forradalmak szellemével rokonságot mutattak. (Folytatjuk.) (v. i.) Fogd a kezem! A L ödön át, az éjen át (i mélyen át, a lápon át h evesi lelkem otthonát. hin megállnák, leomlanék és boti an ék és hullanék . . , és minden veszve volna rég. I)e óv a kés, és tart a kéz, és áld a kéz, a drága kéz. Hl veszni lenne így nehéz. ('siiggedni mért ? Remegni mért? Aggódni mért ? Kérdezni mért? Ki vele járt, mind célhoz ért. Magamba’ nem, erőmbe’ nem, imámba’ sem, ’ hitembe’ sem, ’ de Benne bízom teljesen, Itt a kezem! Fogd a kezem : árva kezem . . . gyenge kezem! Tudom, hogy így megérkezem, Túrmezei Erzsébet diakon issza testvér