Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-04-01 / 4. szám
6. ERŐS VÁR A KERESZT TÖVÉBEN VASÁRNAPI EMLÉKEZTETŐ (Olvasandó: Ef. 6:10-17) “Vegyétek... a Lélek kariját, amely az Isten beszéde.’’ Az ördög vasárnap is szorgalmasan dolgozik. 168 órás munkahete nem ismer szűnnfjpot. Vasárnap is mesterkedik, hogy felejtsünk: felejtsük el a földi élet célját, feledkezzünk meg felebarátunkról, feledkezzünk meg az “egy szükséges dologról.” Fedig Isten ezt a napot azért adta nékünk, hogy emlékezzünk! Emlékezfc ü n. k arra, hogy Jézus feltámadott a halottakból és ma is velünk van. E mlékezzünk meg bűneinkről s valljuk meg azokat. Emlékezzünk meg egymásról szeretetben. A Sátán arra csábít, hogy mindezt elfelejtsük. Az ilyen kísértés ellen való védekezésre is adja nekünk Isten az Igét. Itt a figyelmeztetés: “Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár ós keresi, hogy kit nyeljen el; álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben.” De az Ige mindjárt útmutatással is szolgál: “Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.’ Az Isten beszédéből nyerjük azt a megnyugtató bizonyosságot, bogy egy régmúlt vasárnapon megtörtént Jézus feltámadása, amely a, Kísértő feletti teljes győzelmet jelentette. Isten szeretetböl ellát bennünket Igéjével a hétnek mind a 168 órájában. Szerétéiből gyűjt össze minden vasárnap, hogy Igéje új erőt adjon. Szent házában együtt dicsérjük a Teremtőt, megvalljuk bűneinket és Szent Piában bűnbocsánatot nyerünk. A Lélek pedig az egymás iránti szeretetben megnyilvánuló új életre szentel meg minket. Köszönjük Néked, Urunk, Igéd ajándékát, mely folyton a Te nagy szeretetedre emlékeztet bennünket. Ámen. J. I. “Jobbítsátok meg ntaitokat és cselekedeteiteket és veletek lakozom.” (Jer.7:3) MEGALAKULT a csikágói magyar Most érkezett meg Osikágóból hozzánk a hivatalos bír: az ottani magyar evangélikusok önálló gyülekezetté alakultak. Amikor erről a nagyjelentőségű tényről az Elrős Vár hasábjain beszámolunk, az első szavunk a köszönet és hála szava a mi Urunk felé, aki szerető féltésével és gondoskodásával lehetővé tette, hogy magyar evangélikus testvéreink egy nagy családba tömörülve az Ő szent szolgálatába léphettek. N t. B r a c h n a Gábor-, a Magyar Konferencia föesperese, mikor megkapta a csikágói testvérek hivatalos jelentését a gyülekezet megalakulását'ó 1, így nyilatkozott az Erős Vár szerkesztőjének: — A csikágóiakban azért hízom, mert afaogy az aláírók nevéből látom, gyülekezeti munkájuk megpróbált életű emberek hitére épül. Azt hiszem, — folytatta, — hogy tudatában vannak annajk, hogy egyházat nem lehet csupán lelkesedésre alapítani. — Magyar evangélikus egyházunk mindig küzdő egyház volt. Híveink tudják, hogy mit jelent evangélikusnak és magyarnak megmaradni nemcsak vihart állott széttöröttségünkben, hanem egész történelmi múltúnk alapján. — Az Egyetemes Egyház elismerésére és segítségére minden valószínűség szerint számíthatnak. De minden külső segítség csak száraz karó, az igazi élet és jövendő abban a, palántában rejlik, ameilyik magában az igazán hívőknek a közösségéből áll. Tétényi lelkésznek és az alapítóknak munkáját az egész szétszórt magyarság figyelme kíséri a mi szoretetünkkel és imádságunkkal együtt. — A vállalt munka két lehetőéget tartalmaz: Világító és biztató pásztortűzzé válhatnak mindannyiunk megerősítésére, vagy fekete pernyévé, .kiábrándult, üres életű emberekké, akik nagyot akartak, de nem bírták ügyüket az Istenre. — Mindez hitük mértékétől függ. Az Egyház Ura készen áill ügyüket diadalra segíteni, ha ők is úgy akarják. A csikágói magyar evangélikusok a lelkiismereti szabadság fontosságát hangsúlyozták jelentésükben, mert úgy érezték, hogy ‘‘ai Magyar Evangélikus Egyönálló evangélikus gyülekezet házközség megalakulásával lelkiismeretük és őseik hitének megfelelően cselekedtek akkor, amikor magyar nyelven, magyar evangélikus hittestvéreikkel óliajtják hitüket megvallani Isten és Ev. Egyházunk dicsőítésére.” Ezekután az alapítók megindokolták az egyházközség megalakulását, amelyet az élet sajátossága is magával hozott, mert a hittestvérek nagyrésze semmiféle egyházhoz nem tartozik, az új ország nyelvét nem ismeri és félő, hogy — különösen az új menekültek, — letérnek a hit útjáról és az Isten szolgálata helyett az élet előre nem látható útjaira sodródnak. A Magyar E3v. Egyházközség működését, — hangsúlyozza a jelentés, — ‘Isten szolgálatán kívül az Egyetemes Egyház és az új haza iránti megbecsülés fogja vezetni, ahol azonban a magyarság és hit lelki öröksége nemcsak, hogy megmarad, de emlékeztet minket a Mindenható Isten végtelen kegyelmére, aki a véres pusztuílásböl bennünket megmentett és most módot és lehetőséget ad dicsőítésére." Csikágói csoportunk a március 8-án megtartott gyűlésen egyhangú választással kimondotta a gyülekezet megalakulását. Jelen voltaik: Tessényi Kornél lelkész, Kosé Wenberg, Tessényi Kornélné, Mimi J. Etimov, Ilonia de Lehoczky, Charles G. Merényi, vitéz Lehóczky Lajos, Halász Tibor, Maria Martinsich, Mária Anna Bezenyei, Fred Jakob, Elizabeth, Vilma és Tóbiás Jákob, Frescka Sándor, Bozsi Árpád, dr Endre László, Julius és Irene Kiss, Pustav Tomaj, dr. Pozsonyi Jenő, Julius Kalmár, Bohacsik Tibor, (Marja Bohacsik, Tessényi Tamás és Schrantz Zoltán. 56-an írták alá és vállaltak keresztyén kötelezettséget az új gyülekezetben. A. gyűlés a következő tisztikart választotta meg: Kirst Pál gondnok, — Gémes Gyula titkár, Tarzsay Jenő pénztáros, Frecska Sándor alpénztáros, Tomaj Gusztáv iratterjesztő. — A presbitérium tagjai lettek: Bolhacsik Tibor, dr Börzsönyi Jenő, (Folytatás a következő oldalon)